A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)
Történelem - Varga Gyula: Adalékok a debreceni céhes ipar és a mezőgazdaság kapcsolatához a XVIII. század végén
missio megbízásából. 4 Az összeírás jelentőségét növeli, hogy valószínűleg utolsó, mely még a földközösségi rendszer működésének idején készült. Valószínű tehát, hogy az itt feltüntetett földek három évvel később, 1774-ben lényegében ebben a mértékben váltak tulajdonosaik magántulajdonává. Ez az állapot tehát mintegy 100 esztendőre megszabta a debreceni iparosok helyzetét a város társadalmában, legalábbis a földhöz való viszonyukat illetően. A terjedelmes összeírás utcánként készült, a Debrecenben bevett korábbi szokások szerint. Mint ismeretes, a városnak hat fő utcáját tekintették egy-egy egységnek, a Piacz, Czegléd, Szent Anna, Hatvány, Csapó, Péterffy utcákat. Minden egyes utcát öt dekádra tagoltak, s ezen kívül feltüntették az árkon kívüli (extra fossarum), és az akkor még szabálytalan város körüli házakat (zingari). Sem az utcák (piatea), sem a dekádok nem egyenlőek, de közelítenek az egyenlőséghez, így az extra fossarum és a zingari kunyhóival együtt a Piacz utcán 438, a Czegléden 473, a Szent Annán 473, a Hatvanyn 522, a Csapón 468, a Péterfián 463 házat találtak. Az összeírok ház sorjában haladtak s minden portán feljegyezték a családfőt, a családok lélekszámát, az állatállományt (szarvasmarha, ló, juh), a ház után való, a censualis és az esetleges személyi (personalis) földeket, végül a szőlőket, kerteket, tanyákat, malmokat, ritkán a méh kasokat. A ház után való és a pénzes földek terjedelmét nyilasokban határozták meg. Egy nyilas terjedelme 8 pozsonyi mérő volt. 5 A szőlők nagyságát kapás-Ъап (fossorum) adták meg. A személyi földek, kertek, tanyák terjedelmét nem ismerjük, de ezek nem igen lehettek nagyobbak egy-két holdnál. Mivel a földek osztása, mint jeleztük 7—8 évenként történt, az újonnan betelepülők (neo hospes), vagy a céhbe álló fiatal mesterek (neo magister) még semmiképpen nem kaphattak földet, ha valami módon házhoz juthattak volna is. Ezeket az összeírok rendszerint megjelölik. Az összeírok a foglalkozásokat latinul nevezték meg. Egyes itt használt latin terminológiák azonban az országosan használt kifejezésektől eltérő jelentést hordoznak. (Ezt az illető mesterség létszám- és névanyagának ismeretében, más forrásokkal való összevetés alapján állapíthattuk meg.) Így a vietor itt nem kádár, hanem bodnár. A magyar ácsokat asciarius helyett faber lignarius-nák nevezik. A gausapearius nem szűrszabó, hanem gubacsapó, a pileator itt egyaránt jelenti a süvegest és a kalapost (sőt a 8 pileator közül valójában még csak két kalapos van), a murarius terminológia a kőműveseken kívül magába foglalja az úgynevezett német ácsokat is, valószínűleg azért, mert ekkor közös céhet alkottak. A nyergeseket itt nem ephippiarius-nák, hanem coriatornak, bőrművesnek jegyezték fel. A kötélverőket egyik utcában funifex, másikban restinarius (restineius) néven vették számba. A lanio ebben az időben magába foglalta a marha-, és sertésvágó henteseket is. A dulciarius nem cukrász, hanem mézeskalácsos, 4 HBMLT. IV. A/1011 v—2. Az anyag azonos az OL. Helyt. tan. Mise. Fasc. 93. No. 8. III. jelzet alatti összesítéssel. Erre Balogh István hívta fel figyelmemet, melyet itt is köszönök. 5 A pozsonyi mérőt 1772-től az egész országra kötelező mértékegységül fogadták el. Azonban űrmértékről lévén szó. ennek területi értelmezésében voltak eltérések. Vö. Acsády Ignácz: Magyar mértékek az 1715—1720-as években. MGtSZ. II. 1895. 344— 376.; Pethe Ferenc: Európai mértéktár. (Kolozsvár, 1829—1830); Nagy Károly: A magyarországi mértékek. Atheneum. 5. 1839. 65—71.; Zoltai Lajos 1000 négyszögölet számol pozsonyi mérőnként. Szerinte tehát egy nyilas 5 kat. holdnak felelne meg. Zoltai számítását azonban a mi összeírásunkban vitatni lehet. Itt ugyanis a nyilas tört részeit hatodokban fejezték ki. 1000 négyszögöles egységekben így az egyhatod végtelen szám lenne. Nem valószínű, hogy a földosztásban oly nagy gyakorlattal rendelkező tisztviselők ilyen nehezen meghatározható egységekkel számoltak volna. Így valószínűbb, hogy ebben az esetben egy pozsonyi mérőt 900 négyszögölben számoltak, így egy hatod pontosan 150 négyszögöl lesz. A különbség, hogy ebben az esetben nem 1600 négyszögöles (katasztrális) holdakkal kell számolnunk, hanem annál kevesebbel, 1450 négyszögöllel. 164
