A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)

Történelem - Neubauer Pál: Debrecen szerepe és feladatai a Kossuth kormány gazdasági és pénzügyi politikájában 1849. január–május

Neubauer Pál Debrecen szerepe és feladatai a Kossuth-kormány gazdasági és pénzügyi politikájában 1849, január—május I. A szabadságharc szele nem akkor érte először Debrecent, amikor a kormány szerepét betöltő Honvédelmi Bizottmány és az országgyűlés ide tette át székhelyét. A márciusi pesti eseményekkel kezdődő rendkívüli időkre jellemző első teher az 1848-ban megajánlott 200 000 újonc kiállításával és a nemzetőrség felállításával háramlott Debrecenre. Az ünnepélyes és nagyszerű „megadjuk!" Debrecennel kapcsolatosan gyakorlatilag négy részletben 842 újon с kiállításának kötelezettségét jelentette. A város a 10. honvédzászlóalj toborzási és felszerelési központja lett. Ezzel bekapcsolódott a hadi készülődésbe és gazdasági helyzete az általános helyzet függvényévé vált. Bár az első újoncozás az előírt mértéken felüli sikerrel járt, a városi tanács intézkedéseiben már március óta felfedezhetők eddig szokatlan rendszabályok. Elrendelték, hogy a katonatartást ezentúl minden háztulajdonos természetben köteles kiszolgáltatni és a katonatartási teher egyenlővé tételének előmozdítására egy laktanya építését határozták el. Debrecen város közgyűlésének 1848. márc. 19-i határozata alapján kezdték meg az 1848:XXII. te.-kel a belső béke, a személy- és vagyonbiztonság fenntartására rendelt nemzetőrség felállítását. A gyalog és lovas nemzetőrök létszáma először 1700 volt, ez a szám azonban később (október 23-án)

1 3351-re emelkedett, amelyből 450 volt lovas. A nemzetőrség felszerelése és díjazása terén nagy volt a zűrzavar. Az 1848:XXII. te. ugyan nagy vonalakban szabályozta a kérdést s eszerint a nemzetőrség felszerelése a fegyverzet kivételével a helyhatóságot terhelte, ellátása s díjazása azonban csak addig, amíg a helyhatóság területén volt. Amint a nemzetőrség táborba szállt, a költségeket az államkincstár tartozott volna viselni. Ez a rendszer azonban a gyakorlatban eleinte nem működött zökkenőmentesen. Az állampénztár üres volt és a vidéki pénztárak sem tudtak fizetni. Debrecen a maga házipénztárából volt kénytelen a kiadásokat teljesíteni, akár a nemzetőrségről, akár a sorkatonaságról volt szó. Igaz, hogy ezek a kifizetések előleg jellegével bírtak. A kormánynak még 1848. december hó 1-én kiadott rendelete szerint a költségeket a törvényhatóságok a költségvetés javára beszállítandó adókból lettek volna jogosultak levonni, de az adózásnak a háborús események okozta akadozása miatt a levonásra nem sok lehetőség volt. Tény, hogy e kiadásoknak csak kis hányadát térítette meg az állam, azt is késedelmesen.

2 Tekintettel viszont arra, hogy a kormány több, mint 3000 nemzetőrnek készlet híján csak 1000 lőfegyvert tudott kiutalni, a város saját költségén javíttatta ki (amire nem lett volna köteles) az 1809-i insurrectióból maradt 253 fegyvert és vett még a fegyvertelenek részére 1 500 kaszát.

3 A város levéltárában bőségesen találhatók adatok arra, hogy a város polgársága anyagban és pénzben mennyit előlegezett a honvédség és a nemzetőrség lőszerellátására is merő hazafiságból, a megtérítés vajmi csekély reményével. 1 Szabó István: Debrecen 1848—1849-ben. (Debrecen, 1928.) 14. 2 Pl. A város lakosságának februári katonatartására májusban utalványozott a kormány előlegként 7000,— forintot. Hajdú-Bihar megyei Levéltár ('továbbiakban: HBmL) Debrecen város bizottmányának iratai. IV. B. 1109/a 1. Tanácsülési jegyzőkönyvek (továbbiakban: Tjkv.) 1206/1849. V. 23. 3 HBmL. Debrecen város Bizottmányának iratai. IV. B. 1102/a 1. és 2. Közgyűlési jegyzőkönyvek (továbbiakban: Kjkv.) 121/1848. VI. 18. és Szabó i. m. 13. 157