A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)

Történelem - Neubauer Pál: Debrecen szerepe és feladatai a Kossuth kormány gazdasági és pénzügyi politikájában 1849. január–május

Tett aztán a város olyan kiadásokat is, amelyek megtérítésére lehetőség sem volt. A hadügyminiszter rendelete szerint „a nemzeti őrsereg tagjai a hitletétel alkalmával nyerendő 20,— pfrt-os foglalópénzen (Handgeld), ruházaton, felfegyverkeztetésen, kenyér- és terményilletőségen felül következő napidíjakat húzandnak: nemzetőr 8, tizedes 16, őrmester 24 krajcárt pengőben."

4 Ettől eltérően a város saját nemzetőreinek a hadügyminiszter kifejezett rosszallása ellenére napi 20 krajcár zsoldot fizetett.

5 Minden elinduló nemzetőrt kötelezvénnyel biztosított, hogy ruházatáról és az állami zsold megfelelő kiegészítéséről gondoskodni fog.

6 Ha a nemzetőr a háborúban megrokkan, élete fogytáig neki, ha elesik, özvegyének fogja folyósítani a zsoldnak megfelelő összeget. Az ellátatlanul otthonmaradt családtagok támogatására pedig bevezette a hadisegélyezés rendszerét.

7 Miután ezeknek a kiadásoknak a megtérítésére a város nem számíthatott, máshonnan kellett fedezetről gondoskodnia. Külön tanulmányt igényelne az e célból felmerült különböző tervek és javaslatok ismertetése. Végül úgy döntöttek, hogy az évi hadiadó felének megfelelő összeget, 19 834,— frt-ot vetettek ki a polgárságra nemzetőrségi közadóként.

8 Természetesen az így befolyt jövedelem a kiadásoknak csak egy részét fedezte s a város nagyon is rászorult polgárai önkéntes adakozására, valamint a különböző forrásokból felvett kölcsönökre.

9 Némi rendet teremtett a nemzetőrség és honvédség anyagi ellátásának, illetőleg az e célra teljesített kiadások elszámolásának a terén az 1848. évi december 1-én kiadott kormányrendelet, amelyet Debrecen közgyűlése december 14-én tárgyalt.

10 Ezt követően, december 18-án Poroszlay Fridrik polgármester elnöklete alatt egy bizottság alakult a nemzetőrök pénzügyeinek „folytonos világosságban tartására és intézésére."

11 Minél jobban sötétedett a láthatár, minél mélyebben hatoltak a frissen szerzett nemzeti függetlenség megsemmisítésére igyekvő seregek az országba, annál inkább a Tiszántúl és Debrecen felé tolódott az utánpótlás súlya. Egyre több és több idegen fordult meg a városban. Aki jött, valamiért jött. Aki ment, valamivel ment.

12 Kapós volt minden: az ember, az állat, az élelem, a szállás, a hír. Az áradatnak mindig van hordaléka. A katonai és polgári forgalomnak a hadi események miatt bekövetkezett növekedése a zavarosban halászok, haszonlesők, üzérkedők kapzsi csapatát vonta maga után. Megkezdődött az árak felverése, a drágulás és egyes — különösen a hadsereg ellátásában lényeges — cikkek el-eltünedeztek a piacról. A közgyűlés a közállapotok további romlásának megakadályozására, továbbá a hadsereg és a polgári lakosság ellátására szükséges készletek biztosítására a szabad kereskedelmi forgalmat bizonyos mértékig korlátozó egyes intézkedéseken kívül

13 kénytelen volt elrendelni a város kapuinak lezárását és az útlevélvizsgálatot. A városkapukhoz a közgyűlés tagjainak vezetése alatt álló őrségek kerültek, amelyeknek a nagyobb mértékű élelmiszer4 Papp Dénes: Okmánytár Magyarország függetlenségi harcának történetéhez. I—

II. (Pest, 1869) I. 136. 5 HBmL. Kjkv. 1. kötet 420/1848. IX. 2. 6 Uo. 516/1848. IX. 18. 7 Szabó i. m. 48. 8 HBmL. Kjkv. I. kötet 411/1848. VIII. 28. 9 Egyik legnevezetesebb ajándék Molnár Sámuel debreceni kereskedő nevéhez fűződik, aki az eredetileg a város védelmére szánt tüzérséghez két ágyú felszerelésének 741 ezüst forintot kitevő költségével járult hozzá {HBmL Kjkv I. kötet 578/1848. X. 4.) A löveganyagon kívül különben az egész tüzérség felállítása a város erejéből telt ki. Még a golyókat is a helybeli kovácsok készítették, míg a dernői vasgyár meg nem kezdte a szállítást. (Lásd Szabó i. m. 50. ahol még több példa található.) 10 HBmL Kjkv I. kötet 1217/1848. XII. 14. 11 HBmL Kjkv 1. kötet 1231/1848. XII. 18. 12 Bem tábornok a hadtestparancsnokság átvételére Erdélybe utaztában, megszállt Debrecenben. Mindjárt magával is vitt a városi nyomdából egy sajtót, négy mázsa betűt, két betűszedőt és két nyomdai munkást, hogy Erdélyben tábori nyomdát szervezzen belőlük. {HBmL Kjkv 1. kötet 1172/1848. XII. 4.) Erre a tényre utal Faragó Miksa: A Kossuth-bankók kora. A szabadságharc pénzügyei. (Bp., é. n.) 205. 13 HBmL Kjkv 1. kötet 786/1848. X. 23. 158