A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)

Természettudomány - Ötvös János–Lovas Márton: Talaj-coleopterológiai vizsgálatok a téglási Angolkertben 1979

Ötvös János—Lovas Márton Talaj-coleopterológiai vizsgálatok a téglási Angolkertben 1979 Hajdú-Bihar megye és Szabolcs-Szatmár megye határán, a Nyírség homokján tenyészik egy igen érdekes, részben természetvédelmi területként nyilvántartott erdő, a téglási Angolkert. A Debrecentől mintegy 22 kilométerre levő Téglás község környékén a homoki gyöngyvirágos tölgyesek maradványai és a helyükön kialakított akácos és vegyes erdők figyelhetők meg. Növényföldrajzi beosztását tekintve ez a terület a magyar vagy pannóniai flóratartomány — Pannonicum — része; ezen belül az Alföld — Eupannonicum — flóra vidékéhez és a Nyírség — Nyirségense — flórajárásához tartozik. A Nyírség az Alföldnek tájképileg és növénytakarója szempontjából egyaránt legváltozatosabb tája, ahol látszólag ellentétes jellegű társulások, mint acidofil homokpuszták (Festuco-Corynephoretum tibiscense), pusztai és gyöngyvirágos tölgyesek (Festuco-Quercetum és Convallario-Quercetum tibiscense) — mindkettő számos típusban —, kevés gyertyános-tölgyes (pl. Ófehértó), átmenetekkel a gyöngyvirágos tölgyeshez, továbbá montán elemekben gazdag kis tölgy-kőris-szil ligetek, „glaciális elemeket" rejtő rekettyefüzesek és babérfűz-nyírlápok (Salici pentandrae-Betuletum pubescentis) — utóbbiak a debreceni Halápon és Bátorligeten —, valamint magassás-zsombék- és semlyéktársulások) így Calamagrostetum neglectae is), átmeneti láp (Caricetum apronquinquatae-echinatae), láprétek (Molinietum poetosum triviális és caricetosum fuscae), mocsárrétek, szoloncsák szikesek (így Chenopodio botryoidi-Puccinellietum, Crypsidetum, Acorelletum, Agrosti-Caricetum distantis és Artemisio-Festucetum pseudovinae nyirségense) stb. tenyésznek egymás mellett. — írja Soó Rezső a flóra-járás jellemzésében.

1 A rendkívül változatos növény-cönológiai viszonyok között gazdag és változatos fauna él, melynek nagy része ismert és feltárt. Vizsgálatainkkal, melyeket itt végeztünk, az eddigi ismereteket szeretnénk árnyaltabbá, gazdagabbá tenni. A vizsgálati területek ismertetése Gyűjtőterületeink Téglás községtől nyugatra, a Debrecen—Nyíregyháza közötti országút mellett levő erdőkben voltak. Ezen a helyen áll az egykori Dégenfeld-kastély, jelenleg gyermeknevelő otthon. Körülötte 1,5 hektár területen nő a 70% vörös tölgy (Quercus borealis Michx.) — észak-amerikai származású faj — állományú és 30%-ban akác (Robinia pseudakacia) erdő. Az erdő záródása 70%, sűrűsége 80%. A vörös tölgy tömege 1 hektárra számítva 151 köbméter, míg az akác tömege 1 hektárra számítva 70 köbméter. Az erdőrészletben 68 éves kocsányos tölgyek (Quercus robur L.) emlékeztetnek a területen egykor élő erdőtársulásra. Ezeknek a hagyásfáknak az átmérője 48 centiméter, magasságuk 22 méter. 1 Soó Rezső: A magyar flóra és vegetáció rendszertani-növényföldrajzi kézikönyve I. (Budapest, 1964.) 123. 21