A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)

Természettudomány - Ötvös János–Lovas Márton: Talaj-coleopterológiai vizsgálatok a téglási Angolkertben 1979

Egyéb fa fajok: nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos Scop.), fekete dió (Juglans nigra L.), sima fenyő (Pinus excelsa Wall.), duglász fenyő (Pinus ponderosa Dougl.). A cserjeszint is gazdag: akác, mogyoró, keleti ostorfa, fekete bodza, orgona, fagyai, bibircses kecskerágó, csíkos kecskerágó, mezei szil, egybibés galagonya fordul elő. Gyűjtéseinket ennek az erdőrészletnek az északi oldalán, az erdészház közelében levő 68 éves sarj eredetű kocsányos tölgyekből (Quercus robur L.) erdőben folytattuk. Ez az erdő enyhén humuszos homoktalajon nő, amit időszakonként víz önt el. Az erdő magassága 22 méter, az átlagos törzsátmérő 44 centiméter. A lombkorona záródása 80%. Az állomány sűrűsége 90%. Ennek az erdőrészletnek a területe 1,7 hektár és teljes fatömege 496 köbméter. Az erdő egyéb fa fajai: rezgőnyár (Populus tremula L.), vadgesztenye (Aesculus hippocastanum L.), fehér fűz (Salix alba L.), keleti platán (Platanus orientális L.), jegenye (Populus italica Mönch.) és kis csoport korai nyár (Populus alba L.). Az erdő cserjeszintje hasonló az előzőekben ismertetett kastély-környéki védett erdőéhez, csak ritkább. Vizsgálataink során arra is kíváncsiak voltunk, hogy milyen bogár fajok élnek az ezen a területen nem tipikus, mesterségesen kialakított erdőben, a fanövedék termelésbe beállított erdei fenyvesben. Ezért kijelöltünk egy második gyűjtőhelyet is. Erre a következő jellemzőket adhatjuk: az erdő az erdészháztól északnyugatra van. Területe 3,8 hektár. 70%ban 17 méter magas, 46 éves erdei fenyő (Pinus silvestris L.); 30%-ban 16 méter magas, ugyancsak 46 éves fekete fenyő (Pinus nigra L.) állomány. A törzsátmérő átlagosan 26 centiméter. Ebben az erdőrészletben előfordul még: csertölgy (Quercus cerris L.), kocsányos tölgy (Quercus robur L.), fehér nyár (Populus alba L.), kevés akác (Robinia pseudakacia L.) és az északi oldalon egy korai nyárfa sor (Populus alba L.). Az egy hektárra számított fatömeg az erdei fenyőből 214 köbméter, míg a fekete fenyő 92 köbmétert ad. Az egész erdő fatömege 1163 köbméter. A fenyőerdő nagyrészt az itt levő homokdombokon nő, tengerszint feletti magasságuk azonban 150 méter körül mozog. Ennek az erdőnek a talaja így gyengén humuszos sárga homoktalaj.

2 A gyűjtőterületek talaja A tölgyes gyűjtőterületen, ami homokbuckák közötti laposon feküdt a talaj időszakonként vizes fekete színű kotus réti homoktalaj volt. A fenyő erdő talaja a domb illetve a homokbuckák oldalán gyengén humuszos sárga homoktalaj, míg a buckák tetején a futóhomokhoz közelálló minőségű volt (homokablak). A Nyírségnek ezen a részén az egykori és a még meglevő homoki- és gyöngyvirágos tölgyesekben egyébként a kovárványos barna erdőtalajok és a rozsdabarna erdőtalajok különböző humusz-szintű formái alakultak ki. A homokbuckák közötti mélyedésekben kialakult mocsarak, lápok környékén pedig a különböző lápi talajok képződését figyelhetjük meg, míg a nedves rétek a különböző réti talajokon alakultak ki. Morfológiailag: a területen a nyírségi futóhomok dűnék megkötött formáinak előfordulása jellemző. A terület geológiája A nyírségi futóhomokos terület szélén levő erdők több, egykor mozgó dűnén találhatók. A terület nyugati része a Hajdúhát löszös részeivel érintkezik. A Nyírséget annak a hatalmas pleisztocén kori hordalékkúp maradványának tekintjük 2 A vizsgálati területek erdészeti jellemzőit az Állami Erdőfelügyelőség, Debrecen bocsájtotta rendelkezésünkre. 22