A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Tóth Béla: Descartes és Debrecen

Hollandiai egyetemeken ismerte meg a descartes-i filozófiát Szilágyi Tönkő Márton is, aki Utrecht, Franeker, Groningen, Leyden egyetemein tanult. Leydenben Descartes egyik legjelentősebb és legönállóbb tanítványának, Arnold Geulincx-nek (1624-1669) a vezetésével disputált három ízben is: Disputatio philosophica de corpore in Universum spectato címmel

16

, melyben a descartes-i kettős substantia-fogalomból következő problémát, a test és lélek viszonyának kérdését próbálja megoldani, olyanformán, hogy a gondolkodó lélek és a kiterjedt test, a szellemi és anyagi világ között Istent teszi meg összekötő kapocsnak

17

. A hollandiai egyetemek sorából, úgy látszik, ez időben a franekeri volt a legnagyobb hatással a magyar református diákságra. Ezt a körülményt már Weszprémi István is észrevette, s orvostörténeti nagy művében feljegyezte. Megállapítja, hogy 1613 óta, amikor véleménykülönbség támadt a Wittenbergben tanuló, az ágostai és helvét hitvallást követő diákok között, „a mi hittestvéreink főleg a franekeri iskolát látogatták, mégpedig olyan nagy számmal, hogy egy évszázad alatt 400-nál jóval többen iratkoztak be a franekeri egyetem anyakönyvébe"

18

. Franeker Hollandia legrégibb főiskolái közé tartozott (1585ben alapították), s a magyar hallgatókat, különösen a század második felében, a hagyományon s ösztöndíjakon kívül az is vonzotta ide, hogy itt élt valamikor Descartes (1629-től), s itt tanított egyideig Coccejus (1650-től). A fentebb felsorolt debreceni diákok mindegyike is megfordult Franekerben. De legtömörebben és legjellemzőbben talán Pósaházi János (1628—1686), a nagy hatású és nagytudású sárospataki „filozófia"-tanár foglalja össze a század vége felé a holland egyetemek hatását. Érdekes, hogy Pósaházi 1654-ben maga is De Bruynnél disputál, itthon viszont ő lesz a kartezianizmus és cocceianizmus legkitartóbb s legtudósabb ellenfele. Egy évvel halála előtt, 1685-ben nagyterjedelmű művet ad ki Kolozsvárott a két irányzat megcáfolására

19

, s ebben írja keserűen, hogy a külföldön, főleg Hollandiában tanuló magyar ifjak „alig hallgatták a skolasztikus tanárokat, hanem szinte kizárólag a cocceianusokat és kartéziánusokat. az ortodox irány hívei napról-napra fogynak, s az újítók már-már majdnem triumfálnak".

20 * * * Ez a triumphus, ismételten hangsúlyozzuk, a legtökéletesebb volt Debrecenben. A debreceni Kollégiumból indult el, s ide tért vissza tanárnak, miután külföldön, Franekerben és Halléban, papi és orvosi oklevelet szerzett, Debreczeni Király István. 1695-ben Franekerben egy értekezést írt és védett meg Herman Alexander Roell (1653— 1718) elnöklete alatt De studii mathematici utilitate eiusdemque certitudine címmel.

21 Dolgozatát egy Descartes-idézettel kezdte, és az egész kis mű a racionalizmus dicshimnusza. A tanulmány kartezianizmusáról egyébként az elnöklő Roell személye is kezeskedik. Ez a professzor egyike volt a legszélsőségesebben racionális, cocceianus és kartéziánus teológusoknak. Teológiai nézeteit halála után hat évvel a leydeni zsinat is elítélte. Király István hazatérése után 10 évig (1695—1705) működött a Kollégiumban. Működéséről úgy emlékszik meg a Series Studiosorum: „Vir divini ingenii, philosophus incomparabilis, professor celeberrimus."

22 Nem szerepel a magyar kartéziánusok között a Túróczy-Trostler József többször idézett tanulmányában Huszti Szabó István (1671—?), aki 1799-től Debrecen fő fizikusa, 1700-tól 16 RMK III. 2493. 17 Ebben mestere, a leydeni Arnold Geulincx (1624—1669) gondolatára ismerünk. Ugyanezt a felfogást adja elő Philosophiája 40. lapján is (1. Turóczy-Trostler, i. m. 13. 1.) 18 Succinta Medicorum Hungáriáé et Transilvaniae Biographia, III. k. 609. (Bp. 1968) (A továbbiakban: Weszprémi). 19 Syllabus assertionum, thesium et hypothesium, illarum quibus neoterici quidam theologi et philosophi hoc tempore in Belgio, Hungária et Transylvania scholas et ecclesias turbánt (Kolozsvár, 1685) 20 Idézi Zoványi Jenő A cocceianizmus története с művében, (Bp. 1890) 135. 21 RMK III. 3932. 22 Thuri Etele: Iskolatörténeti adattár, (Pápa, 1908) II. 162. (A továbbiakban: Thuri). 424