A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)
Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Tóth Béla: Descartes és Debrecen
pedig négy éven át a Kollégium filozófia tanára is volt. Ránk maradt műveinek, főleg négy disszertációjának, amelyeket a kartéziánus Burgher de Voider elnöklete alatt 1693-ban Leydenben adott elő és nyomtatott ki, az elnök személyén kívül már a címei is a descartes-i filozófiára, fiziológiára utalnak (1. Dissertatio physiologica I. pars. De Hominis automato. 2. Dissert, phys. II. pars. De natura mentis, eiusque functionum. 3. Dissert, phys. Ill— IV. pars. In quibus existentia Dei et existentia Nostri, seu e stupenda mentis corporisque nostri fabrica, functionumque utriusque natura metaphysice adstruitur et deducitur. — A négy rész együtt nyolc és fél ívet tesz ki kvartó alakban). Huszti ugyan csak kb. egy évig tanult Debrecenben (1682), s utána négy évig valószínűleg a szintén kartéziánus (Szatmár)-Németi Sámuel tanítványa volt Kolozsvárt. 23 Ezután külföldön, Odera-Frankfurtban, Franekerben, Oxfordban, Londonban, Leydenben, Lipcsében s Halléban orvostudománnyal foglalkozott. Utóbbi helyen írta doktori értekezését Dissertatio Physica experimentális pro Grad. Doct. in Philosoph. De corporibus, illorumque Principiis et affectionibus címmel, 1695-ben. Kartezianizmusát itt sem tagadja meg, legfeljebb fejleszti. Szerinte a fizika alapja az érzékelés és az ész, a ratio, s bár nem mondja ki Descartes nevét, az ilyenekből, s abból, hogy a testek tulajdonságait descartes-i alapon ismerteti, nyilvánvaló, hogy kartéziánus, bár Zemplén Jolán szerint 24 már ismerhette Galilei és Newton tanait is. Következetességére jellemző, hogy az összes arisztotelészi és alkimista fikciókat elutasítja. — Tekintve, hogy már de Voldert is a kísérletező fizika előfutárának tekintik, s Huszti hallei tanára, Hoffmann Frigyes is a mechanikával kapcsolta össze a fizikát, fenti disszertációja alapján is elfogadhatónak látszik az a feltevés, hogy ő volt a kísérleti fizika kezdeményezője a debreceni Kollégiumban. Neki tulajdonítják az első fizikai eszköz(ök) beszerzését is. 25 Professzori székfoglaló beszédét Requisita veri et legitimi medici philosophi címmel tartja s adja ki 1700-ban Debrecenben. Mindjárt professzorsága második évében (1701. december 9.) volt egy disputánsa is, a debreceni Bárány Mihály személyében, aki Pauculae et generalissimae Positiones philosophicae stb. címmel az ő elnöklete alatt egy értekezést bocsátott „publicae disquisitoni", nyilvános megvitatásra, és nyomtatott ki Debrecenben. 26 Debreceni Hercegh János (1678—1713) Debrecenben született, s 1892-ben lett a Kollégium, tógás diákja. Innen Odera-Frankfurtba, majd Franekerbe távozott tanulmányai folytatása végett. Franekerben filozófiát, matematikát, fizikát tanult, de főleg az orvosi tudományokkal foglalkozott, ebből írt inaugurális disszertációt is 1703-ban. Tanára Petrus Latane orvosdoktor volt. 1704-ben a Kollégiumban meghívták a filozófia tanítására, s ezt a tisztét Weszprémi szerint 27 kilenc évig úgy látta el, hogy „a Kollégium buzgó és tudós tanárát, a betegek tapasztalt és szerencsés kezű orvosukat, a diákok szeretett és rátermett tanárukat gyászolták benne sokáig." Művei között egy Lineamenta Philosophiae rationalis in usum tironum с kéziratot említ Weszprémi 28 , ami címében is az új filozófiára utal. Sajnos, kartezianizmusára más közelebbi adatunk nincs. Karmaczi Vári Mihály (?—1723) 1701-től 1708-ig volt tanár a Kollégiumban, mégpedig a „sanioris Philosophiae" és a „Sacrorum Bibliorum" professzora. Kartezianizmusára csak közvetett bizonyítékaink vannak. 1672-től, tehát Szilágyi Tönkő idejében, mint tógátus, majd köztanító, kontraskriba és szenior tíz évet töltött a Kollégiumban. 1683-ban Leydenben iratkozott be, ahol 1684-ben egy filozófiai, 1685-ben pedig egy ásványtani munkát nyomtatott ki. 29 Itthon többfelé lelkészkedett, míg 1701-ben a Kollégium tanára lett. Kartezianizmusára a legfőbb bizonyíték az az értekezés, amelyet 1702 októberében az ő elnöklete alatt 23 Szatmárnémeti 1679-ben maga is debreceni diák volt, 1680-tól pedig Utrechtben, Leydenben, Franekerben tanult. Egy Utrechtben 1714-ben kiadott értekezéséhez maga Roéll írt előszót (1. Zoványi: Cikkei, 437.). 24 Zemplén I. 208. 25 Zemplén I. 241., 116. jegyzet. 26RMKII. 1991. 27 Weszprémi II. 187. (Bp. 1962) 28 Weszprémi II. 188. (Bp. 1962) 29 De natura et modo praesentiae rerum intellectualium és De metallo regio. Életére nézve 1. Zoványi, i. m. 676. 425
