A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)

Régészet - Patay Pál: Három bronzüs

sek is még hosszabb időn át készíthettek hosszúpályi jellegű szitulákat; ilyeneknek tekinthetjük ugyanis a marosvécsi példányokat. A Kárpát-medencéből, azaz az eredeti törzsterületükről, a HB időszak végéről és a korai vaskorból eddig nem ismerünk kurdi típusú szitulákat. Ugyanakkor a Kárpátokon kívüli területen nem egy ilyen kései példányukról van tudomásunk (Choryn, Seeboden, Skocijan-St. Kanzian, Veji, Hallstatt stb.).

57 Mivel ezek az általunk tárgyalt példányoktól lelőhelyüket és készítési idejüket tekintve eléggé távol esnek, velük itt nem foglalkozunk. Összefoglalva tehát azt, amit a tanulmányunk alapját képező három bronzüstről és azok értékelésével kapcsolatban mondtunk, megállapíthatjuk, hogy Közép-Európában a bronz szitulák készítése nem egyedül az urnasíros kultúra területén és nemcsak a kisebb méretű, tehát a szűkebb értelemben vett kurdi csoport példányainak előállításával indult meg a HA^L időszakban. Legalább is egyidőben velük, vagy már valamivel korábban a Nyírségben és környékén, valamint Erdélyben, azaz a gávai kultúra területén szintén gyártottak már szitulákat, méghozzá nagy méretűeket. Ezen a területen a készítésük a jelek szerint tovább tartott a HA

2 időszakban is. Ennek végén, vagy inkább a HB

X időszakban újabb lendületet vett a szitulák készítése, de ez már a hajdúböszörményi típus megszületésével járt együtt, amelynek gazdagon díszített példányai valódi remekművek, a későbronzkori bronzművesség legszebb termékei. Végeredményben mindezekre a megállapításokra a tanulmányunk bevezetőjében bemutatott három bronzüst megismerése vezetett bennünket. 57 Merhart, G., i. m. 69. 76