A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)

Régészet - Patay Pál: Három bronzüs

Ezeket H. Müller-Karpe a közép-európai HAi időszakkal egykorúaknak tekintette.

53 így tehát időbeli egyezés mellett azonos tipológiai jelleg is fennáll utóbbiak, valamint a kemecsei és szenterzsébeti üsttöredék között. Nem valószínű azonban, hogy minden, a Kárpát-medence keleti felében előkerült kurdi típusú szitula tekinthető ilyen korai időszakban készültnek. A hosszúpályi, bakonszegi, püspökladányi és marosvécsi példányok füleit ugyanis az edényperem belső oldalához — ellentétben a kemecseivel és szenterzsébetivel — kúposfejű szegecsek rögzítették. Márpedig a kúposfejű szegecsek alkalmazását általában fiatalabb időkre keltezik, sőt pl. E. Sprockhoff az északi régiót illetően kifejezetten a Montelius-féle V. (azaz Közép-Európában a HB-nek megfelelő) időszakra tartja jellemzőnek azokat.

54 Tény és való, hogy a biztosan korai bronzedényeken nem fordulnak elő, még a szűkebb értelemben vett kurdi csoportba tartozó szitulákon sem. Ismerjük viszont azokat a kétségtelenül HB korú hajdúböszörményi típusú szitulákról, a tiszavasvári szűrőről, továbbá több fuchstadti és kirkendrupi típusú csészéről, a B

t típusú bográcsok jelentős részéről, vagyis olyan edényekről, amelyeket legkorábban is csak a HA

2 időszakba sorolhatunk. Ez pedig arra jogosít fel bennünket, hogy a fent említett szitulákat is erre az időre, vagyis legkorábban a HA

2 időszakra, vagy akár a HB

r

re keltezhetjük. Mivel pedig a Tiszántúlon ebben az időben is — ismereteink szerint — a továbbélő gávai kultúra virult, a hosszúpályi csoport ezen szituláit is utóbbi termékének kell tekintenünk. Említettük, mint esetleges kurdi típusú üstöt a sárazsadányi és csebi (zbincei) lelet példányát is. Közülük az utóbbi kísérőleletei nem alkalmasak pontosabb kormeghatározásra; az ívelt kávájú tokosbaltákról és kerek átmetszetű karperecekről M. Novotná — aki különben az egész leletet HB korúnak minősítette — maga is elismerte, hogy azok a BD időszaktól egészen a HB-ig egyaránt előfordulnak,

55 a zabla oldalpálca pedig analógia nélküli darab. A sárazsadányi üst tartalmát képező aranytárgyak

56 vagy szintén alkalmatlanok kormeghatározásra (nyers rögök, lepények), vagy csak megközelítőleg alkalmasak arra (négyszögletes átmetszetű karperecek), mégis legvalószínűbben a HA időszakba sorolhatók, talán annak is az első felébe. E két lelet szitulája mint ép tárgy került a földbe (nem lehetetlen, hogy Cseben is a szitula tartalmazta a lelet többi tárgyát), töredékes állapotuk a korrózió következménye, így készítésük és elrejtésük között nem szükséges nagyobb időközt feltételezni. Mindebből pedig az következik, hogy — bármilyen típusúak voltak is — nagyjából szintén egyidősek a Dunántúlra jellemző kurdi csoportba tartozó példányokkal. Egyébként a lelőhelyük a gávai és a későpilinyi (Kyjatice) kultúra határterületére esik, így éppenséggel az is lehetséges — bár nem valószínű — hogy az előállítók már az utóbbi kultúra bronzművesei voltak. Marad azonban egy nyitott kérdés: hogyan viszonyulnak a hosszúpályi csoportba tartozó, kúposfejű szegecsekkel ellátott szitulák a hajdúböszörményi típusúakhoz? Azonos, vagy egymást követő időben, azonos, vagy különböző műhelykörökben készítették-e azokat ? A kérdés első részére, abból kifolyólag, hogy a hosszúpályi és a többi, hozzá közel álló szitulának vagy nem voltak, vagy ismeretlenek a kísérőleletei, nem tudunk határozott választ adni. Könnyen elképzelhető, hogy egyidősek, azonban az is lehetséges, hogy a hosszúpályi és bakonszegi, de méginkább a két püspökladányi szitula korban valamivel megelőzi a hajdúböszörményi típusúakat. Talán a HA

2 időszakból és a HB

1 legelejéről származnak, míg a hajdúböszörményi típusúak a HB

X és esetleg a HB

2 időszakból. A kérdés második részére viszont egyértelműen azt válaszolhatjuk, hogy Püspökladány, Hosszúpályi és Bakonszeg annyira közel esik a Nyírséghez, azaz a hajdúböszörményi típusú szitulák törzsterületéhez, szinte belevág abba, úgy, hogy mindezeket — akár ugyanabban, akár egymást követő időben készültek is — feltétlenül egyazon bronzműveskör termékeinek tekinthetjük. Készítőjük a gávai kultúra népe volt. Ettől függetlenül az erdélyi bronzműve53 Müller-Karpe, H., Das urnenfelderzeitliche ... 51. — Uő. Beiträge ... 95, 193. 54 Sprockhoff, E., Zur Handelsgeschichte der germanischen Bronzezeit. (Berlin 1930) 60. 55 Novotná, M., i. m. 56, 59. 56 Mozsolics A., Der Goldfund ... 29—31. 75