A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)
Régészet - Patay Pál: Három bronzüs
típusú csészékével megegyező. Ezzel szemben a velük egyidősnek tekinthető friedrichsruhei és dresdeni típusú csészéken (a harti sírban utóbbi volt a szitula kíséretében) kevés kivétellel egyszerű lemezszalagból álló fület találunk. Legszembetűnőbb példa erre az, hogy a kurdi szitula fülének díszítését a jeniso vicei lelet 2. sz., egyébként kirkendrupi típusú csészéjén láthatjuk viszont. 47 Ezt a paradoxonnak ható tényt talán annak a feltételezésével lehetne feloldani, hogy a bronzedények fülei között mutatkozó különbségek nem időrendi okokból adódnak, hanem inkább az egyes műhelykörök sajátosságai azok. Talán azt is jelentheti ez a jelenség, hogy a fuchstadti és kirkendrupi típusú csészék gyártása, ha későbben is, de ugyanazon a területen indult meg, mint ahol a kurdi csoport szituláit állították elő. Természetesen ennek a kérdésnek az eldöntése a jövő feladata. A Kárpát-medence keleti felének kurdi típusú (azaz a hosszúpályi csoportba tartozó) szitulái közül egyetlen ép példánynak sem ismerjük a kísérőleleteit, vagy — miként a püspökladányiaknak — nem is voltak kísérőleletei. így tehát leletösszefüggések alapján nem tudunk a korukra következtetni. Mindenesetre erre a kérdésre a későbbiekben még visszatérünk. A kemecsei és szenterzsébeti töredékek már raktárleletekből származnak. A kemecseiről Kemenczei T. megállapította, hogy benne túlsúlyban a BD időszakra jellemző tárgyak vannak jelen, mégis a földberejtését a „nyugati típusú" tokosbalták előfordulása miatt már a HA időszak első felére keltezte. 48 Ezzel a kormeghatározással egyet is kell értenünk. A több mázsa összsúlyú szent erzsébeti leletet korábban a HA időszakra keltezték. H. Müller-Karpe ennél korábbinak, BD korúnak vélte. 49 : W. A. v. Brunn szerint a leletben — akárcsak a kemecseiben — mind a BD, mind a HA X időszak típusai megtalálhatók. 50 M. Rusu az együttest az erdélyi bronzleletek Cincu-Suseni horizontjába sorolta, amit a HAj időszakkal azonosít. 51 Hasonló véleményen van M. Petrescu-Dimbovita is. 52 Mivel a leletegyüttesben a HA X időszaknál fiatalabb tárgy nem található, a benne levő szitulatöredéket (töredékeket) sem tarthatjuk ennél későbbinek. Viszont korábbi — és ez vonatkozik a kemecseire is — éppenséggel lehet. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a kérdéses két leletben már használatban tönkrement, szétdarabolt edények részeiről van szó, amelyek készítésének ideje jóval megelőzhette a földbejutásukét. Azon a területen, amelyen a hosszúpályi csoport ezen két üsttöredéke előfordult, azaz a Tiszántúl északkeleti részén, úgyszintén Erdélyben a későbronzkorban a gávai kultúra népe volt honos. Közismert ennek a területnek viruló későbronzkori bronzművessége. Ennek alapján a hosszúpályi csoport ezen példányait e bronzművesség termékének tarthatjuk. Természetesen szitulakat készíthettek éppúgy a Nyírségben, mint Erdélyben is. Mind a kemecsei, mind a szent erzsébeti leletben a szitulatöredékek viszonylag igen korai környezetben fordultak elő. Ez nemigen tekinthető fiatalabbnak annál, mint amilyenben az első — azaz szűkebb értelemben vett kurdi — csoport példányai találhatók a törzsterületükön. Felmerül tehát a kérdés, vajon indokolt-e a kurdi típuson belül a kisméretű szitulákat (kurdi csoport) az összes többinél idősebbnek tekinteni? A fentiek alapján a válaszunk nemleges. Ebből viszont az következik, hogy a Tiszántúl és Erdély nagyméretű kurdi típusú (hosszúpályi csoport) szituláit nem kell az urnasíros kultúra által készítettek hatására létrejöttéknek tekinteni. Sőt előfordulhat, hogy éppen fordítva, a gávai kultúra bronzművességétől sajátította el a szitulák készítését az urnasíros kultúra népe. De akárhogy is álljon a dolog, az biztos, hogy a különböző jellegű szitulákat különböző műhelykörök állították elő. A kemecsei és szent erzsébeti öntött fülű szitulákkal, ill. a készítésük idejével kapcsolatban még egy jelenségre kell felhívnunk a figyelmet. Hasonló öntött, bordázott fülük van a merlarai szituláknak is (amelyeket egyébként szintén a kurdi típusúak közé szoktak sorolni). 47 Р/с, /. L., Hromádny nález bronzü u Jensovic. Pamatky XVII (1897) 693—695., LXXXII. t. 2. 48 Jósa A.—Kemenczei Т., i. m. 34. 49 Müller-Karpe, #., Beiträge ... 185. 50 v. Brunn. W. A., i. m. 328—329. 51 Rusu,M., i. m. 186—187. 52 Petrescu-Dimbovita, M., i. m. 95—97. 74
