A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)

Muzeológia - Nemes Tamás: XVI. századi dísznyereg restaurálása

Az ezüst skófium selyemfonal köré tekert. 1 mm feltekert szakaszon kb. 18 mm hosszú ezüstszál van. A skónummal készített hímzést a következőképpen végezhették: elkészítették a, hímzés magasságát és helyét adó töltőszálakat. Ezután következett a tulajdonképpeni hímzés. A feltekert ezüstszál belsejében textil- vagy fémszálat vezettek be. Ezt a vezető szálat az anyag aljáról felszúrták, ráhelyezték a megfelelő hosszúságú sodrott ezüstdarabot, majd az anyagon keresztül ismét le, majd a következő helyre visszaöltöttek és így haladtak a hímzéssel. a) A nyereg vázát a hagyományos magyar nyereg típusának megfelelően négy darab fából készítették. Kettő alkotja az oldaltalpakat, egy-egy pedig az első és hátsó kápalemezt. Az egyes részeket összeesapolták. d) A bársony készítése ' . több évszázados múltra tekint vissza. Attól függően, hogy szövéskor melyik szál kialakítása nyomán készült a bársony szövet, megkülönböztetünk lánc- és vetülékbársonyt. Ha a Jáncfonal hurkolása adja a bársony felületét, láncbársonyról, ha pedig a vetülékfonal hurkából képzik a bársonyt, vetülékbársonyról beszélünk. A bársony tulajdonképpen két lánc- vagy vetülékfonal szövéséből készül. Az egyik szálból készül a tulajdonképpeni „bársonyhurok", míg a másik alkotja a tulajdonképpeni alapszövetet. A restaurált nyereghez láncbársonyt használtak. A láncbársony úgy készül, hogy a szövet szövésekor a láncfonalak — a szövet által változó — bizonyos számánál a láncfonal és a vetülékfonal közé egy meghatározott vastagságú „rudat" vezetnek be, majd így szövik tovább az anyagot. Egy-egy sor leszövése után ezt a rudat kihúzzák, és ezzel egyidőben az így keletkező hurkokat a rúd által vezetett kés elvágja, bolyhozza. (A kordbársonynál az említett hurkokat nem vágják fel és a hurkok között rendes alapszövetet szőnek.) A bársonyt más technikával is előállítják. Például két szövetet szőnek le egymással szemben — lapjával — melyeket a bársony hurkai tartanak össze. A szövetkészítés utolsó fázisában vágják fel a hurkokat és kapják a bársonyt. Ma már elektrosztatikus eljárással az előragasztott szövetre „szőröket állítanak", vagy mint korábban, egyszerűen az enyvvel ragacsossá tett felületre egyenletesen szórták a szőrt és értek el bársonyos hatást. A szélek díszítésére szolgáló selyempaszomántot úgynevezett keskeny szövőgépen egyszerűen leszőtték. 3. Konzerválás, restaurálás a) A restaurálás előtti állapot dokumentálása 1. Fotódokumentáció — fekete-fehér fényképek — színes diapozitívek — mikrofotók — röntgenfelvételek A röntgenfelvételek elkészítésére a váz szerkezetének, csapolási helyeinek megállapítása miatt volt szükség. A csapok helye ugyanis a favázra ragasztott vászon miatt nem volt látható. 2. Méretek felvétele 3. Szerkezeti rajzok készítése 4. Anyagvizsgálathoz mintavétel — a lebontás során valamennyi hozzáférhető anyagból b) A szétbontás során jelentkező konzerválása, restaurálási feladatok A restaurálás során korábban még nem látható problémák jelentkeztek. A legnehezebb feladatot a textilről és a bőrrétegről a kettő között levő papírréteg lebontása jelentette. Az enyv leválasztása a bársony hátáról nem várt problémát okozott. A bársony állapota is csak a lebontás után vált igazán láthatóvá és ekkor derült ki, hogy az egész bársonytakaró megerősítésre szorul. A hímzés ezüstszálait lefogó fonalak is tönkrementek a legtöbb helyen, — ez is tulajdonképpen csak a szétbontás után mutatkozott. c) A konzerváláshoz, restauráláshoz használt anyagok A faváz felületét mechanikus módon tisztítottam, vegyszeres tisztítás ugyanis felesleges volt egyrészt a fa vázát borító vászon állapota, másrészt a két részt rögzítő enyv miatt. A bársony hátulról való megerősítéséhez textíliát (Vetex), a bársony hiányzó részeinek kiegészítéséhez fekete selyembársonyt alkalmaztam. ; ., A hímzés kiegészítéséhez ezüst szálat és selyem töltőszálat használtam. ' . \ Az ezüst és arany szálakat vegyszerrel tisztítottam. A kiegészítéshez használt ezüst szálat az Állami Pénzverőben készítették el. 10,3 gramm/cm

3 fajsúlyú 0,1 mm átmérőjű huzalt kaptam, a lehető legtisztább, legfinomabb kivitelben (Ag: 999— 999,5% o.). A huzal egy méterére 0,08 gramm súlyú ezüst jutott. A merevítő papír kiegészítéséhez merített papírt használtam. Szükség volt még vegyszerre a megmaradt papír megerősítéséhez, fertőtlenítéséhez, a bőr részek megerősítéséhez, felerősítéséhez, valamint a bőr kiegészítéséhez megfelelő anyagra. A szélekre, az egyes rétegek összeerősítéséhez,. a régi 480