A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)

Muzeológia - Nemes Tamás: XVI. századi dísznyereg restaurálása

elveszett szegély pótlására szegőszalag szolgált, a szélek díszítéséhez semleges paszomant, díszt és rojtot alkalmaztam. A középső ülőrész alábéleléséhez és kiegészítéséhez vászonra, megfestéséhez vegyszerekre; felületének kialakításához „kopott" bársonyra volt szükség. Ezeken kívül egyéb segédanyagokat is fölhasználtam. d) Konzerválás A teljesen szétbontott nyereg egyes részeinek konzerválását a nyeregtakaró bőr bélésével kezdtem. A bőr állapota kémiai tulajdonságait illetően kielégítő volt. Vizes oldatban gyengés savas pH-t mutatott. Ennek az értéknek (pH 5—6) a savasság szempontjából nem tulajdonítottam nagyobb jelentőséget, már csak azért sem, mert a kezeléssel közömbösítő hatást is elértem. így mindenképpen szükség volt a mechanikai tulajdonságok vizsgálatára, melyekből kiderült, hogy a bőr megkeményedett, pikkelyesen szétszáradt, indokolttá vált ezért a bőr megpuhítása, a felpenderedett pikkelyek visszaragasztása, a bőr hiányzó részeinek kiegészítése.

6 A konzerválást glicerin 50%-os vizes oldatával kezdtem. A glicerin kissé duzzasztotta a bőrt, a víz pedig a felületi feszültségek csökkentésével biztosította a további kezelőanyagok bevitelét. Ezután likker oldattal puhítottam a bőrt, melynek összetétele a következő: 1000 ml deszt. víz 40 gr szulfatált pataolaj 200 gr glicerin 400 ml laurilalkohol 40 gr cetvelő 50 ml pataolaj Többszöri kezelés és több napi spontán száradás, puhítás után a bőr rugalmas, mechanikai hatásoknak jobban ellenálló lett. Ezután következhetett a bőr kiegészítése. A papír többrétegű, ún. merített papír vagy szürke papír volt a textil hátára enyvvel ráragasztva. Le kellett fejteni a textilről — a textil kiegészítése és a papír megerősítése miatt. A merített papír rétegeinek ragasztója is enyv volt, ez megnehezítette a lefejtést, mert másodlagos ragasztóként ez is felszívódott a textil és a papír közé. Az enyv textilre gyakorolt káros hatása is indokolta a papír levételét. A levételnél a mechanikus módszer nem vezetett eredményre. A vízzel végzett oldásnak elvileg eredményesnek kellett volna lennie (a víz oldja az enyvet), de az évszázadok óta betömörödött, lebomlott, teljesen kompakt enyv vízben nem oldódott. Legeredményesebbnek a következő oldattal való leválasztás mutatkozott: 10% karbamid 70% ipropilalkohol 20% víz. Az alkoholos vizes oldat oldja az enyvet. Az alkohol könnyen elpárologna, a víz szintén és az alkoholnál nagyobb felületi feszültsége miatt nem is szívódna be az enyv részecskéi közé. A karbamid viszont megakadályozza, lassítja az oldószerek gyors elpárolgását. A papír felületi rétegeinek eltávolítása közben a papír rétegei között hangjegyeket fedeztem fel az egyik rétegen. Erről az oldalról az egész papírmerevítést kipreparáltam és későbbi vizsgálatok érdekében kiemeltem a nyeregből. További feltárás során egész hangjegysorok kerültek elő. Az eddigi — előzetes — feltételezések szerint egy XVII. századi, kartonra rajzolt, többszólamú kottára bukkantam. Tehát az oldaltakarók közül az egyikből teljesen kiemeltem a papírmerevítést (kottás oldal), a másikból viszont nem — ezen nem találtam hangjegyeket. Ezen az oldalon szükség volt a hiányzó részek kiegészítésére, illetve a meggyengült részek megerősítésére. Az egész papírt vízben megáztattam és kisimítottam. Az átitatást metilcellulóz alapú gyári készítménnyel, Glutofix—60 nevű papírkonzerváló szerrel végeztem. Az oldat 5%-os volt. Az anyag felhordását többszöri ecseteléssel végeztem. Az oldaltakarók hátáról az enyves papírt a karbamidos-vizes-propilalkoholos oldattal feláztattam, majd eltávolítottam a textilről a papír rárakódásokat. Ezeket az enyves csomókban rárakódott szennyeződéseket a lehető legalaposabban el kellett távolítani, mert enélkül nem lett volna elképzelhető a textil (bársony) simán való rá vasalása az erősítő anyagra. Az alkoholos, karbamidos, vizes oldatot bőven vittem fel a textil felületére, a textil másik oldalán pedig gyakran cseréltem a szűrőpapírt. A textilt és a fémeket (a hímzések fémszálait) szépen tisztította a vegyszer, így egyben oldószerként és tisztítószerként is használtam az oldatot. Az ezüst szálak és a fekete bársony tisztítása 6 Ha a bőr kiszárad, a legfontosabb alkotó eleme a kollagén rostok (melynek a nyers bőrben 60% a víztartalma) elvesztik víztartalmuk jelentős részét, ezáltal keményedik, merevedik meg a bőr, válik szaruszerűvé. A növényi cserzőanyagok megerősítik a bőrt. A cserzőanyag hatóanyaga a szálakon lazán kötött vizet helyettesíti és a láncfonalak közötti keresztkötésekkel erősíti ezt. A jól cserzett bőr vízhatlan, tartós, jó mechanikai tulajdonságokkal rendelkezik. A bőr konzerválásakor igyekszünk az idők során kiszáradt anyag nedvességtartalmát visszajuttatni, puhító, tartósító anyagokat a fonalak közé bejuttatni. 31 Déri Múzeum évkönyve 481