A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)

Muzeológia - Nemes Tamás: XVI. századi dísznyereg restaurálása

A nyeregtakaró hímzésének motívumkincse Amint a nyereg váza valószínűleg magyar készítő kezemunkáját dicséri, olyannyira bizonytalan a nyeregtakaró készítőjének nemzetisége. A takaró motívumkészletében jellegzetesen magyar díszítőelemek nem lelhetők fel. A hímzésminták, a színösszeállítás — fekete alapon arany-ezüst hímzés — nyugati hatást mutat. Igaz, sokszor nehéz valamely motívum eredetét pontosan megállapítani. Ilyenek például a gránátalma, vagy a részarányos virágbokor motívumok, melyek kb. azonos időben jelentek meg több helyen is Európában. Jellegzetesen olasz jellegű viszont a „korsós" minta, amely megtalálható még a XVII. XVIII. századi hímzéseken is. Az úgynevezett folyóminta nálunk ritkábban található. Ilyen a nyereg hímzését gazdagon díszíti. A restaurált dísznyereg takarójának színösszeállítása nyugati hatásról tanúskodik, talán olasz, spanyol vagy francia hatásról, de feltételezhetjük a magyar készítőt is. A másfél évszázados török uralom erősen éreztette hatását a hímzőművészet alakulásán is. Levéltári anyagok tanúsítják, hogy jónéhány anyagot, köztük a skófiumot is (textil, fémszál köré tekert fémlemez) arany, ezüst, selyem fonalakat iszlám területről hozatták be. Sok török hímzőasszony dolgozott ebben az időben Magyarországon. Fogolyként kerültek magyar műhelyekbe, vagy megvásárolták őket a magyar nemesek. Ezek voltak a bulyavarrók. Ebben a korban céhekbe tömörült hivatásos hímvarrók hímezték a nyeregtakarókat is. Vándorlásaik során lerajzolt vagy eltanult minták, mintakönyvek nyomán dolgoztak. Feltételezhető viszont, hogy a restaurált nyerget valamely udvari mester vagy mesterek készítették. Erre utal egyedi kivitele, valamint az, hogy a nyeregtakaró rögzített. Magyarországon a XVI. század második felétől maradtak ránk művészi és technikai szempontból szép és gazdag hímzések. Különösen a Felvidéken és Erdélyben készültek nemes darabok. Kevés olyan korábbi emlék maradt ránk, amelyeken a későbbi hímzések forrásait tanulmányozhatnánk. (Ezek között tartják számon a koronázási palást aranyhímzését is.) A hímzésminták stílusváltozását nyomon követhetjük olyan művészi alkotásokon, amelyek nagyobb számban maradtak fenn az utókor számára. Ilyenek az ötvösművészet remekei. Európában magyar zománcként ismerik a sodronyzománc kanyargó, indás, leveles, virágos mintáit. A restaurálás előtti állapot A nyeregtakaró bársonya több helyen szétfoszlott, néhol hiányos, a bársony felülete majdnem teljesen lekopott volt. A hímzés erősen sérült, kb. 20%-a hiányzott. A fémszálak alatti tömőhímzés kevésbé ugyan, de sérült volt. A széleken levő díszítések csaknem teljesen megrongálódtak, az aranyrojt alatti paszománt szinte teljesen elpusztult, az aranyrojt is csak nyomokban volt található, s szövésmintája a széleken alig volt felismerhető. A hátsó támlán a borítás teljesen elvált. A széleken az alsó merevítő részek teljesen kilátszottak, illetve azok felhajlottak. A nyerget borító bársonytakaró alsó széle 15—20 centiméternyire a faváz alá hajlott, a hajlás vonalában megtört, itt voltak a legjelentősebb sérülések. A nyereg konzerválása, restaurálása során a következő vizsgálatokat, műveleteket végeztem el: A konzerválás-restaurálás menete 1. Anyagvizsgálat a) A bársony analitikai és mikroszkópiai vizsgálata b) A bőr analitikai vizsgálata (cserzési mód) c) A merevítőpapír vizsgálata d) A hímzéshez használt fémszál analízise e) A favázat borító és a középső ülés részeken levő vászon vizsgálata f) A nyeregvázat alkotó fa vizsgálata g) Alapfonalak, tömőfonalak, a fémszálak lefogásához alkalmazott textilfonalak mikroszkópiai és analitikai vizsgálata 478