A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Kilián István: XVIII. századi iskoladráma Moli?re nyomán

fogom etetni, és olvasztott hájjal fogom itatni. Bezzeg szép bál lenne az! ínvítályon tehát valaki közülietek, es tanítson meg a bálnak díszes folyamattyára! Dromulus Uram, Stolánder! Stolander Ah, te átkozott szolga! Dromulus Uram, tedd felre a haragott, ajtód előtt az expressus,

17 mely által bálba fogsz invitáltatni, audentiadot

18 ohajtya. Stolander Igazé, amit mondasz, Dromule, kedves? Dromulus Nints kétség, nem is lehet hivségemben.

19 Stolander Tudakozáde, ki s honnan legyen? Dromulus Ne vitasd ezeket mostanában, meg erted bővebben őnnőn szájából. Stolander Sies tehát, es Palotámra mutass utat néki! (Dromulus hic abit)

20 Reménlem, megnyerem már, amit régen óhajtottam! Nyájaskodásba ereszkedem az Uri rendekkel. Gondolom, hogy ők szemlélvén Uri virtusimott, gyakrabban azon tul meg latogattyák házamot. Ki kergetem tehát eszemnek kődős homallyait, hogy volta képpen által értsem a következendő, és en tőllem az után keszittendő bálnak formáját. Oh szerentsés ora, ímé érkezik mar! Calepodius Uri házadra vigyázó Istenek kedvedett mindenekben...! Stolander Köszönet iránta Calepodi, de honnan ezen szerentsém, hogy házamnál szemellyed szerent? Valóban nagy szeget neveié fejemben. Calepodius Stolánder, hallottadé valaha hírét ama nagy Méltóságú s. Nevezetes... ? Stolander Talám Nonhabeo Hertzegnek? Calepodius Az, a mit mondasz. Stolander Ja], jol ismertem! Mert Gyermek koronban mindenütt vele társalkodtam, ettem s. ittam is vele. De az után egy kevéssé kezem meg nyúlván a másokét magamának kezdem tenni, és így el tavozám a Nonhabeotol. Különben jol ismerem, bizony én ő Hertzegségét. Calepodius Azon Méltóság tégedet Stolander en általam balba invitál. Stolander (:Meg telek egészlen melyem!:) De vallyon mikorra és hová? Calepodius Az ajtó mellé, száraz Péntekre.

21 Stolander Oh, honnan érdemlettem én ezen kegyességét ő Hertzégségének? Calepodius Régi Nemes virtusidra nézve. Stolander Köszönöm te neked, Calepoldi! (!), meg hálalom valóban faradságodot, a Hertzeget térd hajtassal tisztelem, es parontsolattyának be tellyesitesében hivségemet ajánlom, magamot azomban, a többit értsd ra. CalepodiusIsten hozzád! Stolander Őrvendgy, szívem, tapsoly, Lelkem, bálban már hivatalos vagyok! Gondolom, hogy ezen tul mindenek előtt kedves leszek, mivel a Hertzeg asztala ki fog engemet a durva parasztság tengeréből emelni, Dromule. Dromulus Parontsolatodra! Stolander Nem titkolhatom többé szivemnek lángoló őrömét. Dromulus Uram, ugyan is hogyan, mi képpen? Stolander Hallottadé hírét ama nagy Nonhabeo Hertzegnek? Dromulus Szolgáltam is őtőtt. Stolander Bálban engemet mély alázatossággal ínvitála. Dromulus Örvendek rajta! Stolander Ki tanulom ottan a bálnak modgyat, formáját, hogy az után énís... Dromulus Te is a Meltosagokot, főrendeket annál is botsűletesbben — De Uram, Stolander, tudakozáde a kővettűl, hogy hol s. mikor lészen? Stolander Első gondomis a voltt, Dromule. Ah, ki régen óhajtom! Dromulus Hol tehát s. mikor lészen? Stolander Az ajtó mellett, ugy mond, száraz pénteken. Dromulus (:Fel kopik ott az álunk, amint veszem észre.:) Uram, megvallom nagy kegyesség ez, melyet meg hálálni éppen lehetettlen, mert a Hertzegi Kegyelem fejedet vagyonoddal felyűl ha17 expressus — futár 18 audentiadot — meghallgatását. Helyesen: audientiadot. Nyilvánvaló nagyképű szóhasználat a pápai, királyi, hercegi stb. audienciára utalás. 19 hivségemben — hűségemben, becsületességemben. MNyTESz II. 177—178. 20 Dromulus itt elmegy. 21 száraz Péntekre'—- talán a hamvazó szerda utáni péntek, amikor is tudva levő, hogy böjtölni kell. Nem ismeri a kifejezést Cz—F; Magyar Nyelvtörténeti Szótár a legrégibb nyelvemlékektől a nyelvújításig. Szerk.: Szarvas Gábor—Simonyi Zsigmond. I—III. (Budapest, 1890—1893) A továbbiakban: MNyTESz; Magyar tájszótár. Szerk.: Szinnyei József. I—

II. (Budapest, 1893— 1901) A továbbiakban: MTSz.; MNyTESz.; Szentpétery. i. m. 450