A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Kilián István: XVIII. századi iskoladráma Moli?re nyomán

A Stolander helye az irodalomtörténetben Fentebb már vázoltam, bemutattam azokat a komédiákat, amelyek a most közreadott darabnak példái lehettek. Ezzel körülbelül meg is határoztam a Stolander című komédia irodalomtörténeti helyét. Az elmondottakhoz valamit még hozzá kell tennem. Az iskoladráma iskolai célokat szolgált, s ha azt jeles író írta, mint amilyen Illei vagy különösképpen Faludi volt, a darab akkor is magán hordozza az iskolai színpad korlátozó tényezőit. Azaz az írónak ismernie kellett, hogy művének nézői nagyobbára diákok, akik nehezen tudnak eligazodni a bonyolultabb meseszövésben. Tudnia kellett azt is, hogy a darabot előadó diákok egyrészt koruknál fogva, másrészt gyakorlatlanságuk miatt csak nagyon szegényes teljesítményt tudnak nyújtani. A szerzőnek tehát alkalmazkodnia kellett nézői tapasztalatlanságához, s a diákszínészek esetlenségéhez. Különösebb irodalmi, esztétikai értéket tehát, mint az iskoladrámák tekintélyes többségében, ebben sem lehet keresni. Mégis ezek a színpadok jelentették egy-egy vidéki kisvárosnak az ország szinte valamennyi magasabb, alacsonyabb fokú iskolával rendelkező településének a színi élmény lehetőségét. Miklósi Ambrus Stolander című darabjának tehát elsősorban dráma- és irodalom történeti értékére hívnám fel a figyelmet. Ez is egy adat arra vonatkozóan, hogy a magyar diákság a XVIII. század harmadik harmadában már megismerkedett Moliére egy művével. Miklósi ezt a gyengén sikerült moliére-i utánérzést sajátos magyar környezetbe, sőt kantai környezetbe helyezte. Stolander az armális után kapaszkodó buta polgár mintaképe, egyben azonban a Petőfitől oly sokszor megénekelt kurtanemes példája is. Stolander nem jön arra rá az egész komédia folyamán, még tragikus hangvételű ráismerése monológjában sem, hogy az excellenciás és az esztelentziás között óriási a különbség. Syntapsius a karatnai universitásban, azaz Kézdivásárhelyhez közel eső kisközség soha nem létező egyetemén szerezte oklevelét. Stolander Pegasus szárnyán az almási hídon repült volna keresztül, ha annak egyik korhadt deszkája, éppen akkor fel nem billent volna. Almás ugyancsak Háromszék megyei kisközség. A póruljárt Solander, miután már asszonyától is elszenvedte az ütlegeket, nem tud mit csinálni. Futásfalvára kántornak, Petőfalvára bírónak mehetne, de nem megy, mert nem tudna Domonkosfalvára gyalogolni. Gondol egyet, árendába veszi tehát a futásfalvi Szárazpatakot. íme így vált Moliére-nek, az európai vígjáték mesterének darabja egy évszázad elteltével, ezer kézen megfordulva magyar darabbá. így vált egy bonyolult szövedékű, nagyszerű komikus jellemeket felsorakoztató mesteri mű egyszerű cselekményű, a jellemek motiválásának még talán a fogalmát sem ismerő iskolai komédiává. [78a] Actio a Rfeverenjdo Patre Ambrosio Miklósi Professore 1774. die 6-ta Februar

ii in scenam data. Cujus Argumentum est.

1 Minek utánna Stolander (:paraszt de Gazdag Ember:) Dromulus szolgájától a bálnak

2 mivoltát ki tanulta volna; a Bálban leendeni szokott eszem iszomra asitozni kezde. El is érte tárdgyámivel Nonhabeo Hertzegtől Bálban invitaltatott, melyben hogy ditsősegesen meg jelenhessen, Dro1 A szöveg adatai: A 2. számú kantai drámagyűjtemény 8. számú drámája a 78a-tól 82b lapig. 2 A szövegközlés módja: A szöveget betűhíven közöltem. A központozás a mai szabályoknak felel meg. A nyilvánvaló ékezethibákat kijavítottam, egységesítettem a szereplőnevek különböző helyesírását (Nohabeo, non Habeo). A drámaszövegben igen gyakran előfordul félbeszakított mondat, ez Miklósi Ambrus stílusának sajátossága, amely olykor még a komikus helyzetet is fokozza, e félmondatok után a kézirat ortográfiájától eltérően .. .-t alkalmaztam, s utána tettem ki a megfelelő írásjelet. A szöveg kiadása során az alábbi zárójeleket alkalmaztam: [ ] jelzi a saját szövegkiegészítésemet, { > között hoztam azokat a szövegrészeket, amelyeket a másoló valamilyen ok miatt törölt a szövegben. Ez utóbbi típusú zárójel meglehetősen keveset fordul elő, mert kéziratunk másolat. (: :) típusú zárójelet találhatunk a szövegben akkor, ha az az eredeti kéziratban is szerepel. A másoló mindig ilyen zárójelek közé teszi azokat a szövegrészeket, amelyeket egy-egy szereplő csak a nézőközönségnek mond úgy, hogy azt a másik szereplő meg ne hallja. 447