A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Kilián István: XVIII. századi iskoladráma Moli?re nyomán

találhatók, némi többségben. A rendelkezésünkre levő drámák birtokában úgy hisszük, megvan arra a lehetőségünk, hogy a kantaiak színi próbálkozásairól egy hozzávetőlegesen reális képet alakítsunk ki. E száraz statisztikai felsoroláshoz annyit szeretnénk még csupán hozzátenni, hogy a XVIII. század minorita iskolái közül, nemcsak a kantai, hanem a miskolci minorita iskolában is mutattak be színjátékokat. Erről egy alkalommal már bizonyítottuk, hogy a XVIII. század második felében ott is általánossá vált a tanulók színi produkciója.

29 Nem kétséges tehát, hogy a minoriták, miként más XVIII. századi iskolák, a színjátékot oktatásuk szerves részévé tették. S ha — miként ez kézikönyvünk is teszi — a jezsuiták iskolai színjátszó tevékenységéről azt állítjuk, hogy reprezentatív rendezéseikkel, többnyire tragikus hangvételű drámáikkal más korabeli iskolának példát mutattak (helyesebben talán: példát diktáltak),

30 akkor a minoriták tevékenységét nyilván ez alatt a szint alatt kell keresnünk. A jezsuiták minden előírása ellenére azonban már a XVII. század végétől szemtanúi lehetünk, hogy tőlük függetlenül, nagyon sok népi, olykor profán elemet is tartalmazó színi tevékenység is megindult. E népies, katolikus színjáték rendezői, mozgatói, szervezői olykor talán írói is függetlenek gyakran minden iskolai tevékenységtől, nagyon gyakran kegyes célokat szolgálnak csak. E népies katolikus színjáték máig is legnevesebb művelői a csiksomlyói ferencesek voltak, akik minden esztendő nagypéntekén vagy a nagyböjt esetleg más napján a bibliai szenvedéstörténettől független, a témához azonban ragaszkodó misztériumjátékokat adattak elő, s ezekre a bemutatókra a környékről ezrek és ezrek sereglettek össze. A minoriták színi tevékenysége e két végpont a reprezentatív jezsuita színjáték s a népies elemeket tartalmazó, az iskolától független vallásos célokat szolgáló népies katolikus színjáték között a közbülső helyet foglalja el. Megtalálható drámarepertoárjukban a középkori elemeket továbbhagyományozó misztériumjáték, s ezzel paralell a kifejezetten didaktikai célokat szolgáló a retorika alapfogalmaival operáló „dráma" is. S bár ennek megállapítása nem ennek a meglehetősen szűkre szabott dolgozatnak a feladata, azt is látnunk kell, hogy magyar nyelvű színjátékaikkal, úgy tűnik, messze megelőzték a kantaiak a jezsuitákat, hiszen az 50—50 százalékos arány a magyar szövegű drámák együttesében óriási lépés, a jezsuitáknak csak a XVIII. század második felében jelentkező magyar nyelvű színi tevékenységével szemben. S ezek a magyar nyelvű drámák egyöntetűen bizonyítják hogy nemcsak nyelvtörténeti, hanem a magyar drámatörténet miatt is érdemesek a megjelentetésre — külön-külön is vagy együttesen. A Stolander-komédia keletkezési körülményei Adatunk szerint a Stolander című darabot Miklósi Ambrus a rétorok professzoia írta és rendezte, (in scenam data). Az előadásra 1774. február 6-án, azaz farsang szombatja előtt egy héttel biztosítottak elegendő időt. Ezen a komédián kívül május 12-, május 29-én és augusztus 2-án még három darabot mutattak be ebben az esztendőben. A május 29-én előadott Stolander procator és négy mesteremberek a diétán című komédia szerzője szintén Miklósi Ambrus, s ezúttal Pállya Ravaszi és szerencsését is felhasználta komédiája elkészítésénél.

31 Miklósi Ambrusról meglehetősen keveset tudunk. 1744-ben született Csíktapolcán. Tizenkilenc éves volt, amikor a minorita rendbe lépett, s pályafutását azonnal Kézdivásárhelyt kezdte meg. Később Besztercére került házfőnöknek, s ott is halt meg 1809. május 11-én. Irodalmi tevékenysége ezen a két komédián kívül ismeretlen.

32 29 Kilián István: Színjáték Miskolcon a XVIII. század második felében. In; Borsodi Levéltári Évkönyv. I. (Miskolc, 177.) 11—25. Szerk; Román János. 30 Erre utal Alszeghy egy adata: a jezsuiták 1726-ban a főkormányszéknél megvádolták a ferenceseket, hogy felkészültségük és tanítási módjuk nem megfelelő, sőt Balázs Antal ellen egy általa szerzett színmű miatt panaszt is emeltek. Ezt eljárás követte. Végső soron véleményem szerint ennek az ellenőrző, felügyelő tevékenységnek köszönhető, hogy a minorita rendfőnök előírhatta, hogy valamennyi drámát egy csak erre használatos könyvbe másolják be. Minden esztendőben az ellenőrzést tartó rendfőnök vagy annak megbízottja láttamozta is ezeket a drámákat. Vö.: Alszeghy Zsolt—Szlávik Ferenc: Csíksomlyói iskoladrámák. Budapest, 1913. Bev. 7—8. 31 Vö. Alszeghy: i. m. 1910. Feltűnő, hogy Szombathy i. m. e két darabnak vagy témának azonosságát nem tartja. 32 Monay: i. m. 1953. 77—78. 444