A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)
Művészettörténet - Sz. Bíró Katalin: „Lakodalmasok” – Holló László lakodalmi témájú képei
borult. A különös, eltompult, gyötrött térben, melyet ezek a képek megidéznek, a felbolydult világ tükröződik." 6 Nem különbözik ettől a ténylegesen — tehát festészetén kívül — soha nem politizáló Holló László festői magatartása sem. 1940—43 között növekvő intenzitással dolgozik, ragaszkodva korábbi témáihoz. Jó pár önarckép-tanulmánya mellett ezekben az években születik több Koppány-képe, Az esztergomi székesegyház alapítása, egy-két akt és csendélet — de festményei többségét ekkor már a paraszti életképek adják, köztük a Tanyán, a Kaszafenő paraszt, az Aratók, a Hazatérők több változata, a Vihar előtt, a Kárvallott cigányok, a Vasárnapi delelők, s ezek sorába tartoznak a Lakodalmasok variációi is. A világban zajló politikai eseményekre — bár közvetve — egy festménye utal, a Lázadók (1942), de Holló a tematikailag is a háborúhoz kötődő igen kevés képét már mind a háború befejezése után festi (Tócóskert a háború után — 1945 és Háború — 1946). A negyvenes évek elején elért sikerei (a Nemzeti Szalonban, a Műcsarnokban, a Nemzeti Kiállításon szerepelnek a képei, elnyeri a Szinyei-díjat és beválasztják a K. U. T.-ba), növelik munkakedvét, de a fokozódó politikai labilitás, a mindennapok egyre fojtogatóbb légköre nem engedheti, hogy pesti sikerei fényében egyfajta optimizmus ragadja magával. Hogy erről mennyire nincs szó, talán az is mutatja, hogy a Lakodalmasok változatait is ezekben az években festi meg 7 . 11. Holló szívós eltökéltséggel, az élmény művészi igazságának, hitelességének érzését nyújtó megfogalmazást keresve valósítja meg festői elképzeléseit. Az intenzívebb kifejezést kutatva készít egy-egy témára — mint a Lakodalmasokra is — több változatot. Feltehetően inkább a témákban rejlő kompozíciós lehetőségek, semmint maguk a szereplők vagy az események kötik le érdeklődését. Egy sorozat képeinél a festői eszközök összehangolását másmás kompozíciós kontrasztok dominánssá emelésével kísérli meg, s így más-más képépítő elvek alapján oldja meg a mű egységének megszervezését. „Az Egészről való le nem mon6 Telepy Katalin: Miháltz Pál (Budapest, 1972) Hasonlóan ír, Domanovszky Endre életművét elemezve, e korszakról D. Fehér Zsuzsa: „Domanovszky és néhány társa nem véletlenül állapodott meg a csendélet témájánál. A tárgyak humánumát keresték egy olyan korban, amikor az emberség a lelkekben összekuszálódott, a hétköznapokhoz szálltak le, amikor a hazug eszmék szinte naponta ünnepüket ülték. ... Domanovszky egyik-másik drámai hatású tárgycsendéletét nézegetve úgy érezzük, hogy a belső feszültség, a festékrétegben megbújó szenvedély akár egy csatajelenetre is elegendő lett volna. Szurkos, fekete háttérből széles, izgatott ecsetvonásokkal villannak fel a vörösek, a zöldek s velük a fehérek vívják élethalálharcukat. ... Van azonban ebben az önként vállalt tárgyválasztásban valami szomorú. Ezzel a hangerővel már kiáltani tudott volna, s mint Munkácsy és a nagy alföldi festők drámai tónusú piktúrájának örököse társadalmi igazságokat, nagy eszméket hirdethetett volna. De le kellett szűkítenie világát, s csak tétován léphetett ki a közösségi mondanivaló szélesebb porondjára." D. Fehér Zsuzsa: Domanovszky Endre (Budapest, 1962) Talán kivételt jelent e tekintetben Martyn Ferenc, akinek határozott háborúellenes állásfoglalása képeiben egyértelműen megnyilvánul: „Martyn Ferenc 1944-ben készült háborúellenes festményeihez és a fasizmust nyíltan visszautasító rajzsorozatához a hazai emlékanyagban alig találunk analógiát. A háború idején a legtöbb művész elnémult. A színek, szépségek varázsában élő festők nem tudtak kapcsolatot találni a háború rideg valóságával. Martyn magától értetődő feladatának tekintette az állásfoglalást..." Hárs Éva:, Martyn (Budapest, 1970) 7 Koczogh Ákos éppen Holló László ez évben készült alkotásaival kapcsolatban (Lakodalmasok — 1940, Vasárnapi delelők — 1942 és Lázadók — 1942) keresi Holló „drámai kifejezési formáinak" gyökereit, és Van Goghra, Kokoschkára, Ensorra és Rouault-ra hivatkozik. A Lázadókról bővebben is ír. Ugyanitt foglalkozik az egyes témák „újramegfogalmazásának" körülményeivel is. Koczogh Ákos: Holló László (Budapest, 1962. A művészet kiskönyvtára 38.) 399