A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)

Művészettörténet - Sz. Bíró Katalin: „Lakodalmasok” – Holló László lakodalmi témájú képei

dás, a tömörítés lényege — mint a művészet feltétlen érvénye"

8 adja értelmét az egy témáramotívumra készült variációinak. A lakodalmas téma megfestésére ösztönző közvetlen élménye egy tiszadadai esküvő. Az eseményekről és szereplőiről a következőket tudjuk. Az egykori menyasszony, a ma is Tiszadadán élő Komáromi Borbála (ma Pintér Sándorné), 1914. április 20-án született. Először 19 évesen ment férjhez. Vőlegénye, Kis Albert, falubeli kerékgyártó volt. Komáromi Borbála mai megítélése szerint mindketten jó, középparaszti szinten éltek. Szerelemből házasodtak össze. Hét év után a férjét elvitte egy tüdőgyulladás. (Pintér Sándorhoz az asszony a háború után ment férjhez.) A festmények témája az 1933. szeptember 21-én tartott lakodalom, amelyre feleségével együtt Holló Lászlót is meghívták. Ismerősei visszaemlékezései szerint a festő 1928-ban jár először Tiszadadán, s ettől kezdve itt tölti nyarait, amikor csak teheti. Pár év megszakítással egészen az 1970-es évek legelejéig jár Dadára. Vonzza a HoltTiszaág csöndje, a dadái emberek szeretete. Az első években feleségével a nádfedelű református iskolában laknak, s a közeli Nyárszeg utca 64-ből, Komáromi Borbáláéktól veszik a friss túrót, tejet, tojást. így hívják meg Komáromiék a házaspárt is lányuk lakodalmába. Szokásos lakodalom ez, részt vesz rajta vagy nyolcvan ember. Előbb a menyasszony házánál ebédelnek, két órakor van a szertartás, s ezután másnap délig tartó mulatság következik a vőlegény házának udvarán felállított szín alatt. A menyasszony, aki egy fejjel alacsonyabb a szépszál vőlegénynél, hosszú fehér ruhát visel, fehér csipkefátyla földig ér, két bokrétája van őszirózsából, szalagokkal díszítve (1. kép). (Hozzátartozói mondják, hogy a festő később mindig úgy emlékszik vissza — mert gyakran, szívesen emlegeti ezt az esküvőt és Komáromiakat —, hogy a menyasszony rózsaszínű ruhát viselt.)

9 Feltehetően egyugyanazon esemény volt Holló László valamennyi lakodalmas témájú képének és grafikájának indító élménye. Erre utal a művek keletkezési ideje. 1933 előtt nem ismeretes ilyen témájú alkotása, a rajzok a lakodalmat követő években készültek (kettő kivételével), s az olajfestmények keletkezése között sem telik el sok idő. Ám ismerve azt, hogy Holló László egy-egy témáról az első képek megfestése után több évtizeddel is az elsőkhöz nagyon hasonló szerkezetű és színbeli megoldású változatokat készített: ha a lakodalmas képek jóval nagyobb időbeli eltéréssel készültek volna, az sem lenne kizáró ok arra, hogy ezeket egyazon kompozíciós elképzelés különböző megoldásainak tartsuk. Mégpedig azért nem, mert a variációk képépítésbeli elgondolásai nagyon hasonlóak: csaknem azonosak a motívumok (a lakodalmas menet, egy tornyos templom, egy-két ház és fák), és a kompozícióbeli hangsúlyok is megegyeznek. (A domináns elem a képek előterében a menet első két vagy három párja; a muzsikus cigányok, a ház és a fa közvetlenül a figurákhoz kapcsolódó környezeti elemek; míg a templom a háttérben áll. így van ez a vízfestmény változatnál is. — 5. kép). A kompozíciós hangsúlyok alapján, a tömörítés útját követve egy „fejlődési sort" lehet megállapítani a három fennmaradt olajfestmény között. A legelső változatnak (talán éppen vázlatnak?) az 1940-es álló formátumú képet tekinthetjük (2. kép). A klasszikusan éitelmezett életképhez ez, a leginkább elbeszélő jellegű változat áll legközelebb. Alakjai egy egynézőpontú perspektivikus térben mozognak, s a tér tárgyi elemeivel való kapcsolatukat az ábrázolt esemény magyarázza. Tartásukban, egyéniségükben jellegzetesen paraszti figurák, akik most élik át életük egyik jeles ünnepét: egy falujukbeli lakodalom résztvevői. Éppen most hagyják el a templomot, amely mögöttük a háttérben látszik, és amint távolodnak ettől a fehérfalú házakkal, fákkal szegett utcán, úgy tűnik, mintha a szertartás meghatottsága még nem oldódott volna fel bennük. Holló festésmódja itt könnyed, friss. Erősen hígított festékkel dolgozik a képfelület egészén. A mű tónusbeli összhatása világos, a forma- és a színkontrasztok nem élesek, és közel egyforma erővel érvényesülnek a kép egész felületén. A másik 1940-es változat (3. kép) sokkal közelebb áll az 1943-as, legérettebb műhöz: megmerevedett alakjaival mintegy átmenet az első „mesébe illő" násznépétől az utolsó meg8 Bíró Lajos i. m. 9 Az egykori lakodalom képe Holló Lászlóné Maksa Olga, Pintér Sándorné és a tiszadadai baráti házból Vándor Ernőné visszaemlékezései alapján rajzolódik ki. 400