A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)

Néprajz - Voigt Vilmos: A folklór és az irodalom kapcsolata a magyar állatmesékben

pos és még egy index is járul hozzá. Előszavában így szól az ismeretlen szerző: „Ki írta és ki szedte legyen rendbe ezeket, jó akaró olvasó, ne tudakozzad, hanem hogy mind lelked hasznára, mind erkölcsödnek formálására, mind világi életednek okos folytathatására élhess hasznosan ezekkel, szívesen kívánja."

208 A mesékhez verses affabulációk járultak. Maguk a történetek részben az ezópusi mesekincsből, részben a bibliából és a közéletből való példázatokkal vannak megpótolva. Kétségkívül kedvelt olvasmányai lehettek a közönségnek. Némely mese affabulációjában népies szólások bukkannak fel: Messze, sánta ebnek buda, Lassan járj s messzebb jutsz, Addig viszik a korsót a vízre, amíg nyaka szakad (II.), Ember fogad fogadást, eb aki megállja (CCXXIV.), Mások veszedelmén, botlásán s elestén boldog szokott tanulni (CCXXXIV.).

209 Evvel a gyűjteménnyel tart rokonságot az „Aesopus százötven meséi,, с gyűjtemény, amely 1777-ben jelent meg ugyancsak Kolozsvárt. A 217 lapos gyűjteményben előszó (Praefatio) és lajstrom olvasható. A szöveg között acélmetszetekkel ékes a munka. Ezek valószínűvé teszik, hogy a már megemlített E'zopusnak százötven fabulái с gyűjtemény szolgálhatott ennek alapjául. (Magát a könyvet nem látva, ennél többet nem mondhatok.)

210 A kor külföldi Ezópus-fordításaira közvetlenül utal egy másik gyűjtemény is, Németh Antal fordítása. A munka címe: Ezópus élete és fabulái, Bellegarde pap úrnak szép erköltsü taníttásaival újonnan magyarra fordíttattak és a mostani tökéletesebb magyarság kedveskedéséhez alkalmaztatva feljegyeztettek Németh Antal által Bétsben. (1780. 308. 1.) A munkának több kiadása is ismert, jobban mondva nem egészen tisztázott ennek pontos létrejötte. Ismerünk egy Pozsonyban kiadott, talán az 1770-es évek valamelyikéből származó kiadást, ennek azonban vagy százzal több lapja van, mint a fent idézettnek ;

211 említés formájában felmerült egy 1777-i kolozsvári kiadás lehetősége is; egyesek tudnak egy 1780-as pozsonyi kiadásról, mások egy 1800-as pozsonyiról is. Ezek közül csak az utóbbiról látszik nyilvánvalónak, hogy puszta utánnyomás lehet. Ha ezeket az adatokat egybevetjük, mindenesetre nyilvánvalóan látszik a gyűjteménynek meglehetősen nagy népszerűsége. Az eddig szokatlanul sok kiadásnak okát láthatjuk a kifejezett valláserkölcsi tanulságokban is, de a mesetárgy vonzóerejét semmiképpen sem becsülhetjük le. A 130 mesét tartalmazó gyűjtemény röviden, a hagyományos sorrendben és módon tartalmazza a szokott történeteket. A mesék után „Tanítás" címen következik a mondanivaló egyirányú kifejtése. A gyűjtemény egyébként plöljáró beszéddel kezdődik. Ebben tesz említést a fordító a könyv létrejöttének körülményeiről is. Ezek közül figyelemre méltó a korábbi fordításokra utalás: „Noha ezek a fabulák már egy néhány esztendők előtt egy érdemes haza fia által magyar nyelvre fordíttattak volna, mindazonáltal azoknak egy igazabb, érdemesebb, és a mostani magyarság szép gyönyörködtetéssel serkedező kedvességéhez alkalmatosabb által fordítását szemlélni, sokaknak buzgó kívánsága volt."

212 A bevezetőt Ezópus életének leírása követi 29 részben, az eddig ismert tartalommal. Ezután jön a 133 ezópusi fabula, hogy végül, elkülönítve Filadelfis 17 fabuláját olvashassuk. A fordítás általában idegenszerű és cikornyás, a magyarázatok pedig naiv kenetteljességükkel inkább furcsák, mint érdekesek.

213 Nem szűnik a keleti mesék iránti érdeklődés sem. 1781-ben jelenik meg Baji Patay Sámueltől: A' régi indusok böltselkedések az az Példákkal jó erköltsökre tanító könyvetske с munkája Egerben.

214 A munka alapján Symeon Seth görög Pancsatanra-származékának 1697-ben, Berlinben megjelent, úgynevezett Stark-féle fordítása szolgált. A latinból készült fordítás a maga korában elterjedt volt. A másik hasonló tárgyú munka — ennek filológiája nem tisztázott egészen —, 1783-ban jelent meg, Kolozsvárt: Bidpai és Lokman indiai históriái és költött beszédei. Mellyek, Török Auctorból, Ali Tchelebi-Ben Salehből, Galland Uram által Frantzia nyelvre, Most' pedig Magyar nyelvre fordítattak. Kolozsvá208 Különféle... 9. 209 Major 21. 210 Ember 5. és Beöthy I. 145. (Beniczky hatását még igazolni kellene.) 211 OSZK 284. 291. 212 Ezópus élete 9. 213 Major 29. Vö. Szinnyei Mirók IX. 906. 214 Szinnyei X. 478. 314