A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)

Néprajz - Voigt Vilmos: A folklór és az irodalom kapcsolata a magyar állatmesékben

mányt pedig közvetlenül latin forrásokból, a magyar hagyományozás feltételezése nélkül is megismerhette. Erre annál inkább volt lehetősége, mivel e korban gyakran adták ki ezeket, több iskolai edíciójukat ismerjük. Ilyen például az 1665-iki szebeni Ezópus-kiadás is. („Fabuláé Aesopi Gracé & Latiné, Nunc Denuo Recusae. In usum Scholarum, Cibinii Transylvanorum.")

171 Valószínűleg több ilyen gyűjtemény is volt, de ezekről ez ideig nincsen tudomásunk. Több adatunk van a Bréver Sámuel által kiadott, már magyar nyelvű gyűjteményről. Ennek címe: „Magyar Aesopus, Az az; Aesopvsnak egész elete es Fabulái; Mellyet Go

e

ro

e

g Nyelvbo

e

l Deákra, Deákból Németre és Németbo

e

l Magyar nyelvre fordítottak. Es ro

e

vid, de hasznos magyarázattal és illendo

e Figurákkal— is meg — ékesítettek. Lo

e

tsen, Brewer Sámuel által. (1673)" A könyvecske 44 számozatlan levélből áll, egyetlen példánya szintén az Erdélyi Múzeum könyvtárában volt. Ismerjük újabb kiadását is, 1687-ből, ugyancsak Lőcséről.

172 A kiadvány maga nem teljesen ép — évszámát is csak utólag és nem magáról a címlapról ismerjük —, mégis ismert lehetett, hiszen Bod Péter is említi.

173 A művet előszó vezeti be, ez, mint több más későbbi gyűjteményben is megfigyelhető, Romulus philosophus már ismert művén alapul. Ezután következik Ezópus terjedelmes életrajza, amely a Planudesfélének utánzata. Az életrajz közben acélmetszetek láthatók: ez is visszatér a későbbi kiadások során. Maga a gyűjtemény 3 könyvre oszlik, mindegyik 20—20 mesét tartalmaz. A prózában megírt meséket 2—3 sornyi tanulság követi, ezeket néhol példabeszédek élénkítik.

174 A gyűjtemény általában sokban kapcsolódik a későbbiekkel, minden bizonnyal folyamatosság része volt. Megjegyzendő, hogy második kiadásának Szabó Károly által adott leírása szerint

175 ez 46 lapos, és ívjelzete is eltér. Hogy ez az eltérés mennyiben vonatkozik a szövegre is, nem tudni, mivel ismert példánya Marosvásárhelyről van említve. Irodalomtörténetírásunkban ennél sokszorta ismertebb a következő munka: Rosnyai Dávid: Horologium Turcicum-ja. A munka ugyan kéziratban maradt ránk, csupán 1926ban adták ki, irodalomtörténeti célból; mindazáltal puszta megléte is számos tanulság levonását engedi meg. Rosnyai 1641-ben, Marosvásárhelyt született. Apafi Mihály fejedelem török deákjaként igen hányatott élete volt; a Béldi-összeesküvésben való részvétel gyanújával letartóztatják és 1678—82 között fogságban tartják. Itt fogott valami könyv forgatásához (feltehetőleg ez a későbbi Horologium Turcicum fordítására utalhat), majd 1681-ben itt olvassa el a Guevara-könyvet, amelynek hatása későbbi munkája címében is felismerhető. Rosnyai innen kiszabadulva folytatta török deákságát; élete végefelé még Rákóczinak is felajánlja szolgálatait — amit az nem fogad el — és csendességben hal meg 1718-ban.

17e Történeti, önéletrajzi munkái mind kéziratban maradtak. Horologium Turcicumja végső soron a Pancsatantra fordítása, azonban törökből. A bevezetőben már említett úton-módon a XIV. században a török irodalomban is megjelentek az ehhez a hagyományhoz köthető mesék. Ali Cselebi fordította le Huzain ben ali el Vaiz XV. századi fordítását törökre. Ennek a címe Humajun Namé, .királyok könyve'.

177 A fordítást nemcsak tartalma teszi nevezetessé: különösen mesterkélt és cikornyás stílusa is első tekintetre megkülönbözteti a hasonló jellegű alkotásoktól. Leginkább a mű két bevezetése tündöklik a szinte az érthetetlenségig menő díszítettséggel. Nem is csoda, hogy az ebből készült fordítások ezt rendre mellőzték. (így tesznek a magyar fordítók is.)

178 Ezt a megoldást választja a neves orientalisa Galland is, akinek francia nyelvű fordítása 1724-ben jelent meg Párizsban. Rosnyai ezt már természetesen nem ismerte. Rosnyai fordítása a IV. könyvet nem tartalmazza teljesen. Igaz ugyan, hogy a kézirat maga sem teljes, de a ránk maradt szöveg a harmadik részben abbamarad és valószínűleg, hogy a teljes elkészült szöveg ránk maradt.

179 Maga a fordítás inkább 171 RMKII. 1061. 172RMKI. 1155. 173 Bod 196. 174 Major 19. 175 RMK I. 1363. 176 Horologium Turcicum 5—15. 177 Bittenbinder 13. 178 Uo. 15. 179 Horologium 31. 310