A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)
Néprajz - Voigt Vilmos: A folklór és az irodalom kapcsolata a magyar állatmesékben
átdolgozás, mint szó szerinti, akár mondat szerinti fordítás számba vehető. 180 Egyébként fordítási gyakorlatáról maga Rosnyai számol be. Maga a munka egy címezetlen ajánlással kezdődik, ezt követi a bevezetés: Ez könyv eredetinek modgya címen, majd három részben maguk a mesék következnek. Tekintettel a mű kéziratban maradt voltára, igen röviden kell áttekintenünk ezeket a részeket. Az ajánlásban igen nyakatekert módon arról beszél, hogy tudománya hiába nem valósága miatt, meg hogy a jelenlegi háládatlan világ megváltoztatandó érzelmeinek okán írta munkáját. Bevezetőjében először is a forrást írja le. „Vagyon a' Mahometánusoknál a' többi között egy Könyv, mellynek neve a Szeretsen nyelven Humájunnámé, betű szerént magyarázattya nem idevaló, Sensualis Interpretatiója ez: Literae Regales, melly Könyv nevét, nem annyira Continetiajától, mint mindenek felett szükségesképpen a' Királyok előtt való udvarlástol vette." Eztán leírja, hogyan került az indiai bölcsektől török nyelvre a könyv, így folytatja: „Az egész Könyv áll tizennégy Részékből, 's noha némellyikének némellyikéhez közelítő formája nagy ok vala ezeknek compendizálására, mindazáltal a' Könyvnek régi formájának kedvezvén, nem változtattam, de magam Nemzetem humorának is akarván complacealnom, a' mi Olvasóinknál nem igen ízes ingredientiákban kihagyogattam, 's így Istent hiván segítségül a' dologhoz kezdettem." 181 A bevezetőben rögtön ezután a keret elbeszélése következik és ettől kezdve már folyamatosan a szöveg olvasható. Ebből a részletből is látszik, Rosnyai a magyar hagyományra mégcsak nem is céloz, szövege teljességgel idegen jellegű. Fokozza ezt a különállást latinizált, dagályos, a népitől merőben különböző stílusa. Ennek ugyan igen enyhe mutatványa a fenti néhány sor, mégis következtethetünk ebből is arra: milyen kevés népmesei nyomot lelhetünk alkotásában. Rosnyai ugyan éppen átdolgozó módszere szerint több helyen is beletold a szövegbe egyes elemeket, részeket, ezekben azonban Piaton, Aristoteles, Salamon, Mardochai, Nero, Verbőczi, Békés Gáspár szerepelnek 182 és nem a magyar néphagyomány. Egy alkalommal említi Aesopust is („A Kalmár Persiábol meg jőve 's a' Gazdától a' vasat kéri: a' Gazda mond: meg őtte az Egér, a' Kalmár mond: jól mondád, mert úgy írja Aesopus is, hogy a' Cretai Egerek peretz gyanánt pertzegetik a' vasat;... " 183 ), de ez is csak arra utal, hogy Rosnyay előtt nem volt ismeretlen ez a név. A szövegben magában egy-két adat ugyan vonatkozhatik a mesére, vagy azzal kapcsolatos kifejezésekre (Dézsi például az „En Sándor világ Bírája" kifejezést a világbíró Sándor kifejezéssel értelmezi, és Rosnyai történeti munkáiban is számon tartja. 184 ), ezek azonban korántsem bizonyosak. Szentenciái, minden kuriális stílusigénye ellenére is általában közmondásszerű, kerekített jellegűek. Legtöbbjükről azonban látszik, hogy csak szerzőjük használta őket, egyéni és nem közösségi érvényűek. 185 Magának a mesének, történetnek megnevezésére több kifejezését is idézhetjük. Ezeket egymás mellett használja, világosan látható különbségtétel nélkül. („E Fabula, akárki légy arra tanít,..." „Itt már a' Holló, az Egér meséit refutállya 's mond:... " 186 A mese és fabula szavakon kívül azonban a „példa" és a „história" szavakat is megtaláljuk a gyűjteményben. („Példa ím ez Matska. História. Egy Homonak egy Matskája vala,... " 187 ). Mindezek ellenére a kötetnek kéziratban is lehetett valamelyes hatása. Cserey Mihály 1709-ben említ egy Horologium princípiumot, és nem lehetetlen, hogy ez azonos Rosnyai művével. 188 Ez esetben ugyan a fejedelmi tükör műfaja volt a hagyományozó erő. A kézirat maga több példányban is ránk maradt, nagyrészt mindvégig Erdélyben őrizve meg. Ez is bizonyítéka egyfajta népszerűségének. 189 180 Uo. 36. 181 Uo. 52—3. 182 Bittenbinder 30. 183 Horologium 150. 184 Uo.61.es hozzá 252. 185 Felsorolja Beöthy I. 117. 186 Horologium 224. 187 Uo. 238. 188 Bittenbinder 54. 189 Horologium 241—2. 311
