A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)

Néprajz - Voigt Vilmos: A folklór és az irodalom kapcsolata a magyar állatmesékben

Az eddigi kutatások — jogosan — mindig hangsúlyozták Heltai művészetének népi jellegét. Különösen a szókincs népi voltát emelték ki, olykor még Pesti Gáborral szemben is.

162 Mind ezt, mind azt az egyébként ritka véleményt is, melyet Gyulai vallott,

163 hogy Heltai egyes meséi hallomás után történt leírások, nem vallhatjuk helytállónak. Anyaga a maga egészében irodalmi, a folklór csak igen ritkán csillámlik keresztül meséinek szövetén. 3. A XVI. és XVII. század állatmese gyűjteményei és egyedi adatok A továbbiakban, szakítva az eddigi részletező tárgyalási módtól, pusztán csak egymás utáni sorba állítva az emlékeket vagy utalásokat, a tizennyolcadik századot megelőző nyomokra kerül sor. Erre a megoldási módra annál inkább szükség van, mivel számos alkotás egyetlen példányban maradt ránk, jelenleg elérhetetlen. A Heltai után következő gyűjtemények közül első Laskai János fordítása. Munkájának címe: Az Aesopus eletéről, erkőltseról, minden fő dolgairól es haláláról való história, Kit LASKAY JÁNOS az Debreceni Mester Go

e

ro

e

gbo

e

l es Deákból Magyar nielure fordittot. Debrecenben, Anno 1592.

164 A nyolcadrét alakú könyvecske 51 számozatlan levél terjedelemben prózai fordítást ad. Laskai maga 1596-ig a debreceni református kollégium tanára. Ez idő tájt fordította le Gemma Frisius számtanát. (Arithmetica, azaz a számvetésnek tudománya. Debrecen, 1577.)

165 Később a Dunántúlra került, hercegszöllősi, majd veresmarti pap, végül 1613-tól 1629-ig baranyai püspök. Maga a munka a Planudes-féle életrajz szövegének fordítása, tehát a már Pesti által is magyarra tett történet. Nem tudjuk azonban, hogy Laskai ismerte-e.

166 Egyetlen példányban ismert alkotás, Szabó Károly az Erdélyi Múzeum könyvtárából ismeri. Népszerűségére vallhat, hogy már a megjelenés évében, 1592-ben Monyorókeréken újra lenyomatták.

167 Maga a munka mind ez ideig jóformán átnézetlen. Határozott mesenyomot találunk már Baranyai Decsi Csimor János: Adagiorum graeco—

latino—ungaricorum chiliades quinque... Bártfa, 1598-ban megjelent művében. Idézi ugyanis a „vert viszen veretlent" szólást, amelyről nyilvánvaló, hogy mesei szólás.

168 Baranyai Decsi általában Erasmus: Adagia-ja ihlette, ennek 1574-es bázeli kiadásából dolgozott, de itt-ott megpótolta ezt magyarból vett elemekkel is.

169 Az ezópusi hagyományt többször idézik a kor hivatásos írói is. A nagyrészt alkalomszerű feldolgozások közül csak a költő Zrínyi Miklós adatait említsük. Zrínyi műveiben igen gazdag erű a népi hagyomány. Már több ízben is foglalkoztak ennek egybegyűjtésével, mindazáltal e téren is maradt még tennivaló. Különösen prózai írásaiban idézi több alkalommal is az ezópusi meséket. így tesz említést a nyulak és a békák meséjéről, a pacsirta és a szántóföld fabulájáról az Afiumban. A Tábori Kis Tractában pedig maga idézi Aesopus nevét, utalva a Vita Aesopi kenyér-történetére.

170 Közvetlenül magyar népmesehagyományt azonban nem említ Zrínyi. Ez annál inkább figyelemreméltó, mivel népnyelvi, olykor néphitre vonatkozó adatokból nyilvánvaló, hogy többé-kevésbé jól ismerte az eleven néphagyományt is. Ebből a hallgatásból mégis arra lehet következtethetnünk, hogy népi előadásu mesét, jelesen állatmesét nem ismert, nem hallott. Az ezópusi meséket és az Aesopus-hagyo^ 162 Kerecsényi 475. 163 Gyulai 40. 164 RMK. I. 253. 165 Pintér II. 443. 166 Horváth: Reformáció 406. 167 RMK I. 253. 168 Веке 31. Ugyanitt későbbi adatok is a szólásra, a NySz alapján. (Ezeket a maguk helyén nem említjük.) 169 Tolnai 376b. 170 Heller: Zrínyi 33. 309