A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)

Néprajz - Voigt Vilmos: A folklór és az irodalom kapcsolata a magyar állatmesékben

2: Heltai Gáspár Életének lefolyása nagyjából tisztán áll előttünk. Szász eredetű, valószínűleg kolozsvári lelkészkedés után jut ki 1543 februárjában a wittenbergi egyetemre. Egy év múlva hazatér, a kolozsváriak főlelkészükké választják. 1546-tól dolgozik bibliafordításán, 1550-ben pedig megjelenik a kolozsvári nyomdában Catechismus minor-ja, a szász evangélikus hittételek magyar nyelvű összefoglalása. Ekkor már társtulajdonosa a Hofgreff-nyomdának, majd 1559-től kezdve egyedüli birtokolója. 1560-ban a helvét hitvallásra áll át. Ebben, és 1569— 70-ben történő unitáriussá válásában nagy része van kolozsvári paptársának, Dávid Ferencnek, akit Heltai több-kevesebb habozással követett a megfelelőbb felekezet keresésében. 1568-ban a gyulafehérvári vitán még szemben áll vele, sokat töpreng, amíg a Szentháromság tagadásáig eljut. 1574 végén hal meg.

108 Halála után özvegye, majd fia vezették tovább a nyomdát. Noha itt-ott, így a Kénosi-Uzoni gyűjteményben említik működését, halála után mégis mintegy megfeledkeznek róla.

109 Munkái közül — a vezetése alatt álló nyomda 22 magyar, 22 latin és egy görög munkát adott ki: ezekben legalább is a helyesírás egységesítése Heltai műve volt — egyházi és világi jellegűeket vegyesen találunk. A már említett katekizmuson kívül 1551—65 között nem teljes bibliafordítása jelenik meg, 1552-ben a részegségnek és tobzódásnak veszedelmes voltáról való dialógus. 1553-ban a Catechismus; ugyanebben az évben a Spangenbergtől magyarra fordított Vigasztaló könyvecsek, 1566-ban mesegyűjteménye, 1570-ben a Háló, 1574-ben a Cancionale, 1575-ben a Chronica.

110 Ezek közül egy sem eredeti műve Heltainak, a szó mai értelmében véve az eredetiséget. Dialógusának címlapja ugyanezt említi: A Reszegsegnec es tobzodásnac veszedelmes voltáról való Dialógus Heltai Gaspar Colusuari plébános által szerzetet*, és sehol sem említi, hogy valamilyen munkát használt volna ennek kiadásakor: az irodalomtörténeti kutatás azonban megállapította, hogy Franck értekezését (Von dem grewlichen laster der trunkenheit.) öltöztette párbeszédes formába.

111 A következő évben kiadott Vigasztaló könyvecskét megelőző Trostbüchleinről is felteszik, hogy a maga neve alatt kiadott, kissé átdolgozott munka.

112 Ezzel ellentétben, a Háló elején megemlíti a szerzőt, és azt is, hogy a mű fordítás.

113 A bibliafordítás és a Bonfiniből merített krónika is feltüntetik az eredeti forrásokat. Amennyiben az ő tolmácsolása az Erdélyben is több ízben megjelent Ponciánus-história,

114 ez már megint nem tartalmazza — de nem is tartalmazhatja — a forrást, annak megnevezését. Összevetve ezeket az adatokat, Heltainak általános sajátossága az átdolgozó fordítás, amelynél maga nem tesz említést sem az eredetiről, sem an ól, hogy fordította. Amikor azonban hiteles és közismert szöveg fordítását adja, vagy fordításait nyomatja ki, feltétlenül tudósít a forrásról, nemegyszer a fordítás mivoltára, okaira és természetére is utal. Szépprózai alkotásai közül a leginkább jelentékeny a Száz fabula. Címlapja: (S)AZ FABV-la, Mellyeket ESOPVSBÓL, ES Egy-ebv

e

nnen egybe gyv

e

tet, és o

e

szue szo

e

rzet, á fabuláknac e

c

rtelméuel egye-tembe, HELTAI GÁSPÁR. Cum S. R. M. H. Priuilegio, etc. COLOSVAROT, 1. 5. 6. 6. szerint önálló igénnyel készült válogatás. Ezt az egyes meseszövegek eredetijének vizsgálata is igazolja. Imre Lajos kutatásai

115 szerint német mesegyűjtemények, elsősorban a Heinrich Steinhöwel által 1476-—77-ben prózában lefordított Ezópus, voltak példái. Steinhöwel gyűjteménye hamarosan elterjedt, az ulmi őskiadást már 1477— 78-ban követte egy Augsburgban keltezett, csakhamar angol, spanyol, holland, francia és cseh fordítása is elkészült: a munka európai jelentőségűvé vált.

116 A német néphagyományba 108 Horváth: Reformáció 374—6. 109 Heltai 8. 110 Pintér II. 423—5. * Heltai és az eztán következő alkotások szövegében csak a betűt betűvel visszaadás hűségét őrzik meg az idézetek, ennek értelmében olykor különböző betűk is egyetlen jellel szerepelnek, így például nyomdatechnikai okokból JJ, • stb, helyett u

e

, o

e

, alakokat adunk. 111 Heltai: Dialógus XIV. 112 Horváth: Reformáció 377. 113 Heltai: Háló, 27, 29—30. 114 WaldapfellA. 115 Imre. 116 Alte Deutsche Tierfabeln. 209. 303