A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)

Néprajz - Voigt Vilmos: A folklór és az irodalom kapcsolata a magyar állatmesékben

nek története is példázza ezt: a bonyolult történetben egyaránt előfordulnak népinek tekint­hető változatok (mint a Tantrákhyáyika) és irodalmi szövegfordítások (mint az első perzsa vagy európai). 14 A magyar irodalomban több ízben is felbukkan a Pancsatantra, noha a közvetlen szanszkrit szöveg hatásáról nem tudunk. Közel-keleti átdolgozásairól azonban készültek — szemelvényes — magyar fordítások. 15 Nem tudunk azonban arról, hogy a leg­újabb időkben megjelent fordításokon kívül más nyoma is lenne a többi indiai gyűjte­ménynek. 16 Már Aarne említette a Buddha születése körüli legendák és általában a budd­hista vallásos irodalom mesei elemeinek fontosságát. 17 A középkori példákba és így a ma­gyar epikus hagyományba is belészövődött példák fontosságát csak növeli az a tény, hogy írásbafoglalásuk — körülbelül egyezik a legrégibb mesegyűjteményekével — több százados száj hagy ományozás után következett be. 18 2. A közel-keleti hagyomány Szinte a csodával határos módon terjedtek el a középkor folyamán a perzsa, arab, hé­ber eredetű történetek és mesék. Egy példát említve: tudunk arról, hogy a 17. században izlandi fordításban is ismert a Kalila és Dimna anyaga. 19 Ebben az elterjedésben igen nagy szerepe volt az egyháznak, amely legalábbis az ótestamentumban vagy az ahhoz kapcsolódó művekben meglelhető meséket nagy tiszteletben részesítette. Ezek közül a mesék közül az egyik nyilvánvaló tanítómese: Jótám példázata a fák királyválasztásáról. 20 A másik is nő­vén ymese: az eltaposott tövisbokor története. 21 H. Gunkel Ámósz egyik mondatában is hagyományos epikumot lát: a Barlám-legenda ismert motívumát. 22 A zsidó hagyomány azonban átvett meséket is továbbíthatott. Ilyennek tekinthetjük a talmud és a midrás nem egy történetét. Különösen az ezópusi mesék elterjedése után nyilvánvalóan görögből fordí­tott héber állatmesékről is tudunk. 23 Ezek azonban a magyar népmesékkel nem hozhatók kapcsolatba. A görög és a héber állatmese kapcsolatának kérdése mégsem érdektelen prob­léma. A fentebb idézett ószövetségi állatmeséknek közvetlen párhuzamát nem ismerjük, régi voltuk is valószínűvé teszi a zsidó eredetet. Azonban a későbbi állatmesék nagy számá­ból 24 vagy a biblia egyes kifejezéseiből, szemléletmódjából (pl. az állatok már a legrégebbi szövegek szerint is beszélni tudnak, az oroszlánt az állatok királyának mondják, a „róka­mese" többször is említésre kerül stb.) 25 nem arra kell következtetnünk, hogy az állatmese héber eredetű lett volna; hanem azt kell felismernünk, hogy már a biblikus szövegek meg­szerkesztésekor ismert lehetett nem egy közülük. A sokszor igen bonyolult hagyományozású arab mesekincs már korán eljutott Euró­pába is. Különösen a Lokman nevéhez kapcsolt — végső soron indiai eredetű — mesék hatása a magyar irodalomban is nyomon követhető. Lokman kezdetben hosszúéletű, bölcs ember volt, csak később és nem is magában az arab hagyományban tulajdonították neki azokat a meséket, amelyek már a 13. század legvégén Európában is előfordultak. 26 Ennek során az Ezópus-életrajz számos eleme is reá ruházódott. Ez annál is lényegesebb, mivel az Ezópus-életrajz már az Achiqar-regényekben is arab formát öltött, és most ez a hagyomány terjedt tovább. A Lokmánnak tulajdonított mesék között vannak valószínűleg arab eredetűek 14 Chauvin III. 1—82. és VI. 15 Horologium Turcicum 42—4. 16 A már említetten kívül lásd: Honti 5—10. és Hitopadésa 87—90. 17 Aarne 8. 18BPIV. 311—2. 19 Sveinsson LXIX—LXX. 20 Bírák 9. 7—15. 21 II. Királyok 14.9. és II. Krónikák 25.18. 22 Heller 12. 23 Berg 17. 24 Felsorolja őket Heller, főleg 14—20. 25 Berg 13—4. 26 BP IV. 411. 284

Next

/
Oldalképek
Tartalom