A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)

Néprajz - Voigt Vilmos: A folklór és az irodalom kapcsolata a magyar állatmesékben

is, azonban a magyar irodalomban csupán kései fordításuk van, és ez sem hathatott közvetlenül a népi állatmesékre.

27 3. Az antik állatmesék Amint ezt az eddigiekből is látni lehetett, az indiai és közel-keleti állatmesék igen szoros kapcsolatban álltak az antik szerzőknél, kiváltképpen a görögöknél előforduló állatmesékkel. Az összehasonlító mesekutatás mind ez ideig nem tisztázta, mit is tekinthetünk az így egybekeveredett mesekincsből görög, indiai, keleti eredetűnek, sőt azt sem állapította meg teljes bizonysággal, hogy mennyiben kell ezeket a meséket egyáltalán itteni eredetűnek, mennyire népinek és mennyire irodalminak tekinteni.

28 Már első közelítésre is nyilvánvalónak látszik az antik hagyományból a görög elsőbbsége. Ezt időben is megkésve követi, számban kevesebb nála, tulajdonképpen csak utánozza, fordítja és átdolgozza a latin fabula-költészet. Ezen kívül nem egy esetben el is vesztek a források által megemlített gyűjtemények és az utalás maga nem igazít el lényegüket illetően. Ez annál inkább megnehezíti a kutatást, mivel a magyar irodalomra is, de általában egész Európában hasonlóképpen, a görögnél sokszorta nagyobb volt a latin nyelv és irodalom hatása. A görög irodalomnak már kezdetén is találunk mesékre, állatmesékre utaló nyomokat. Ezek egy része ugyan csak közvetett érv — mint például az, hogy az állatok beszélnek az Iliászban —, de Hésziodosznál már tipikus állatmesét olvashatunk,

29 és csakhamar más költők állatmeséiről is tudomást szerzünk. Sztészikhorosz a ló és a szarvas meséjét mondja el,

30 egy másik meséjében pedig a hálás sas később is előforduló példáját említi (Halm 120). Arkhilokhosz is két költeményében versel meg állatmesét.

31 Mindezeken kívül többé-kevésbé bizonyosra vehető források szerint más, azóta elveszett állatmesét is találunk a kor görög irodalmában.

32 Mindezek irodalmi feldolgozások, verses alkotások, de magjuk egyezik a prózai ezópusi mese tartalmával. Társadalmi jelentőségük is megvolt, még az igen szűkszavú utalások is elegendők arra, hogy kedveltségüket, népszerűségüket és az egyes társadalmi rétegek küzdelmében betöltött szerepüket meglássuk.

33 Aiszóposz neve és alakja már a klasszikus antikvitásban is egyet jelentett az állatmesével. Életéről ugyan elég bőbeszédűen számolnak be egyes források, de ezek megbízhatatlanok és nem történeti hitelesség, inkább epikus hagyomány jellemző rájuk. Mindazonáltal semmiképpen sem tekinthetjük alakját pusztán a képzelet játékának, ahogy egy időben gondolták.

34 Hol a hét görög bölcs kortársának, hol Hésziodosz idejében élőnek, vagy még később születettnek gondolták, és ebben a kérdésben ma sem tudunk végleges választ adni. A polgári irodalomtörténészek általában Peiszisztrátosz kortársának tekintik. Az újabb vizsgálatok is ezt fogadják el; élő embernek ismerve azonban Aiszóposzt. Sarkady János véleménye szerint a valóban felszabadított rabszolga Aiszóposz Számosz szigetén, az időszámításunk előtti 6. század első felén, esetleg a közepén élhetett.

35 A nevéhez kapcsolódó meséket korábban teljességgel irodalmi eredetűnek és hagyo27 Kámory. 28 Thompson 218. Itt minden további indokolás nélkül és helyett "belonging to the two literary tradition of India and of Greece" tulajdonítja a következő mesetípusokat: 6+61 + 122+127, 31, 32, 33, 34, 38, 41, 47, 47, 50, 51, 56, 57, 60, 62, 70, 72**, 75, 76, 77, 105, ПО, 112, 122A, 122C, 150, 155, 156, 157, 160, 200, 201, 202*, 221, 225, 244*, 246, 247, 249, 253. 29 Hésziodosz 29. 30 Schmid-Stählin I. 1

:470, lj; 483. 31 Trencsényi Waldapfel 182—92. 32 Janicsek 8—9. 33 Sarkady (Éppen ezeknek a vonásoknak az összegezése ad alapot az egységes szemléletükre.) 34 Wilamowitz—Moellendorff 34. 35 Sarkady 97. 285