A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)

Néprajz - Voigt Vilmos: A folklór és az irodalom kapcsolata a magyar állatmesékben

Voigt Vilmos A folklór és az irodalom kapcsolata a magyar állatmesékben Honti János (1910—1945) emlékének I. Bevezetés Amikor a folklór és az irodalom kapcsolatát vizsgáljuk, első megközelítésre olybá vesszük e két tényezőt, mint egymástól függetlenül létező, egymást kizáró jelenségeket. Folklór a népi hagyomány, a maga egészében és folyamatosságában; irodalom pedig a „magasabb kultúra", a társadalom felsőbb rétegeinek ettől merőben eltérő művészete. Már ez az elkülönítés is gyanút ébreszthet. Hogyan képzelhető el, hogy egy magasabbnak feltételezett forma, az „irodalom" ne is érintkezzen az ennél „alacsonyabb" fokon megjelenő „folklór"-ral ? Miért nem fejlődik maga a „folklór" is egyre magasabbra, „irodalom"-má, ha ez utóbbi fejlettebb forma? Ezek a kérdések még inkább igazolódnak akkor, amikor a merev elválasztás szellemében érintett két jelenség, a folklór és az irodalom közötti kapcsolatról esik szó. Nyilvánvaló ugyanis, hogy e kapcsolat feltevése — kimondják vagy sem —, az irodalom és a folklór közötti egyféle közösséget, egyformaságot tételezi fel: hiszen éppen ezen a közös ponton történik a kapcsolat. Ezek után nyilvánvalónak látszik, hogy a merev elkülönítés nem tükrözi a valóságot. Amikor mindezek ellenére is, mind eddig, mind a következőkben, ezt a két fogalmat használom, ennek tartalmát a következőképpen fogom fel: az egységes hagyomány — nevezzük akár közköltészetnek — szemmel láthatólag nem mindenben egységes; elkülöníthető benne egy, a dolgozó nép szóbeli, kollektív költészeteként meghatározató rész, és egy másik elem, amely — különösen a kapitalizmusban válva el határozottan az előbbitől — túlnyomórészt az uralkodó osztályok keretei között élő, írásosan terjedő és hagyományozódó, egyéni alkotót és alkotást figyelembe vevő költészet. Az előbbi a folklór, az utóbbi az irodalom. Egységes hagyomány — „közköltészet" — voltukat igazolja egyfelől történeti egymásutánjuk : az osztály nélküli társadalomból kialakuló osztálytársadalom, a szóbeli költészetből kifejlődő írásos művészet, a társadalom csoportjaiból kisarjadó egyéniségek; igazolja tartalmuk: a folklór és az irodalom töménytelen és szövevényes témaegyezése; igazolja előadásmódjuk: a szóbeliségnek mindmáig fontos szerepe, a közvetlen érintkezés szakadatlanul szándékolt ténye, egy-egy nemzeten belül a nyelv megközelítően egyező volta; végül pedig az a tény, hogy mindezekben sok elem nem hajdani, ősi egyezés visszfényeként, hanem sokkal későbbi, esetleg napjainkban lejátszódó kapcsolatok jeleként áll előttünk. Ennek a kapcsolatnak néhány vonását és a kapcsolódásnak néhány esetét szeretném a következőkben bemutatni, a magyar népmesék egyik műfajának példáján, de egy kissé általánosabb színezettel. //. Az állatmese a folklór és irodalom határán Köztudomású, hogy egyetlen mesei műfajban sem olyan erős a folklór és irodalom kapcsolata, mint éppen az állatmesében. A magyar állatmeséről szólván, Kovács Ágnes állapította meg ezt a szoros kapcsolatot.

1 Ugyancsak ő beszél arról, hogy a műfajjal kapcsolatban, éppen a folklór és irodalom kapcsolatának vizsgálata lenne szükséges, egyrészről a napjainkban gyűjtött vagy régebbi népmesék szövegének értelmezésére, másfelől régi, 1 Kovács Agnes 4—5. 281