A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)

Néprajz - Voigt Vilmos: A folklór és az irodalom kapcsolata a magyar állatmesékben

irodalmi állatmeséink és a néphagyomány kapcsolatának tisztázására. Ez a feladat is sarkallt arra, hogy éppen ezt a részletet válasszam: ezenkívül azonban az anyag kis mennyisége, áttekinthetősége is megerősítette a választást.

2 Maga az ilyen vizsgálat nem új, már a magyar tudományosság is több ízben foglalkozott az itt sorra kerülő kérdésekkel. Ezekről a későbbiekben kerül szó. A nemzetközi irodalomban is gyakran fordul elő a kérdés, legrégibb nyomát Bolté idézi: Huch, E. L. D. Aesopus oder Versuch über den Unterschied zwischen Fabel und Märchen с munkájában, 1769-ből.

3 A túlnyomórészt nyugat-európai meséket feldolgozó kutatók véleménye szerint az euiópai állatmesekincs négy rétegből tevődik össze. Eredhettek az indiai irodalmi gyűjteményekből; az úgynevezett ezópusi mesékből, különösen ezek koraközépkori feldolgozásából; a középkorban állateposszá szövődő mesékből, és végül tisztán a szájhagyományból. Ez az utóbbi különösen Oroszországban és a balti népeknél jelentős.

4 Hogy ez az összefoglalás voltaképpen mit is tartalmaz, később fogjuk látni, mégis érdemes ideiktatni egyik tipikus és tömör megfogalmazását: „The animal tale current in western folklore stem from such sources as the literary fables of India, the Jataka, the Medieval and Renaissance embroiderings of collections like Aesop's Fables and the Reynard cycle, and the oral tradition of northern Europe (especially of the countries of the Baltic and Russia)."

5 A közölt idézetből úgy látszik, mintha a balti és orosz mesekincs kivételével a szájhagyomány kizárásával, pusztán irodalmi úton származott volna a mese. Másrészt az idézett vélemény például az indiai eredetű mesék említésekor nem a gyűjteményeket megelőző vándorlásról, hanem a gyűjtemények anyagának kapcsolatairól beszél. Még világosabban látjuk e vélemény egyoldalúságát, ha egy korábbi, más szemléletet tükröző idézettel vetjük egybe: „Das Tiermärchen ist von der durch Lessings Theorie begrifflich bestimmten Tierfabel zu unterscheiden. Diese geht darauf aus, das Menschliche durch Tierisches auszudrücken und Tendenz, Satire und Moral zu enthalten. Mit den echten alten äsopischen Tiermärchen haben jedoch die später an dieselben angehängten moralischen Sentenzen, dies „haec fabula docet" nichts zu tun. Diese moralische Tierfabel ist eine Schmarotzerpflanze am Stamme der Volkskunde, ein Kunstprodukt einer schulmeisterlichen späteren Zeit."

6 A valódi mesékkel szembeállított művészi termék elve aztán a vándorlás kérdésével kapcsolatban is sajátszerű gondolatokat jelent: a kérdés figyelmen kívül rekesztését.

7 Amíg az előbbi nézet szinte a túlzásig lényegesnek tartotta az irodalmi formát, az utóbbi élősdinek nevezi és nem is tárgyalja összefüggéseit. E kétféle vélemény nem csupán az állatmeséről, vagy annak eredetéről általánosságban beszélő munkák sajátsága, hanem az egyes művek, alkotók megítélésében is minduntalan felbukkanó módszer. Azt hiszem, nem kell sokat bizonygatni, hogy egyik vélemény sem tartalmazza a teljes igazságot. Az állatmese, mint a népmese többi műfaja is, népi alkotás. Innen érthetjük meg létrejöttét éppúgy, mint tulajdonságait. Azonban korán irodalmi feldolgozások keletkeztek belőle, és ezek ránk is maradtak, több-kevesebb szerencsével. Ez a tény azonban már önmagában is népszerűségükről, hatásukról tanúskodik. A ránk maradt gyűjtemények legnagyobb része nem is számítható egyetlen szerző művének: egyfajta közösség terméke, éppen félúton a folklór és irodalom között. 2 A katalógus megjelenése óta sem változott sokban a helyzet. Ha olyan meséről van szó, amely később jelent meg a nyilvánosság előtt, a katalógus számozásába beillesztve lesz róla szó. 3 BP IV. 78. 4 Thompson 217'. 5 SD 69b. 6 Thimme 125. 7 Uo. 127. 282