A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)

Történelem - Szűcs Ernő Zoltán: Egy százötven évvel ezelőtt született debreceni orvos életújta

1. kép Pallay Miklós születési anyakönyvi kivonata hoz vette, és rábízta gyermeke tanítását. A befogadó Jeney családot példás magaviseletével és minden tekintetben kifogástalan életmódjával olyannyira megnyerte, hogy a tehetséges és a folyton törekvő fiatalember egészen otthonosan érezhette magát ebben a meghitt családi környezetben. így a nagy Alma Mater után most már egy közvetlenebb családi légkörbe kerülhetett. Pallay Miklós élete további folyamán örök hálával és szeretettel ragaszkodott a számára meleg és nyugodt, munkára serkentő, otthont adó Jeney családhoz. Még a huszadik életévét sem töltötte be, amikor az 1848. évi forradalom kiragadta az addigi csendes, nyugodt, a mindennapos apróbb-nagyobb feladatok szorgalmas megoldásának ritmusából. Elragadta magával a forradalmi lendület, s diáktársaival együtt nemzetőrnek jelentkezett. Azonban gyenge és törékeny testalkata miatt nem lehetett a Könyves Tóth Mihály által felbuzdított — akit e tevékenysége és a Függetlenségi Nyilatkozat aláírása miatt a szabadságharc leverése után halálra ítéltek, majd kegyelemből hosszú éveket raboskodott Kufstein várában — debreceni ifjakból toborzott nemzetőrség tagja, így annál is veszélyesebb egyéni feladatra vállalkozott.

4 Futár lett. Feladatát sok-sok veszély között, a különböző ellenséges vonalakon áthatolva sikeresen oldotta meg. Hogy ezt a rendkívül nehéz penzumát sem rosszul végezte; bizonyítja, hogy érdemei elismeréséül főhadnaggyá léptették elő — mint azt a Köztemetőben újból felállított sírköve is tanúsítja. Nyilvánvaló volt, hogy a szabadságharc bukása után, amikor az abszolutista rendszer kerestette a bebörtönzés, vagy a császári hadseregbe való kényszerbesorozás céljából mindazokat, akik fegyvert fogtak vagy bármilyen más módon szolgálták a forradalom és az azt követő szabadságharc ügyét. A kollégiumi ifjak kiadatásáért állandóan szorongatták a város vezetőit. Pallay Miklós így nem maradhatott tovább a Kollégiumban, de még a városban sem. Feltételezhetően az üldöztetés elől való félrehúzódás érdekében is Diószegre távozott és az ottani ún. algimnáziumban mint tanár vállalt állást. Ebben az intézetben három évig zavartalanul tevékenykedett, de nagyobb feladatok végzésére érezte magát elhivatottnak. Már munkálkodott benne gyermekkori álma, hogy orvos lesz, mert mint már említettük 4 Debrecen szabad királyi város (Magyar városok fejlődése I. Szerk.: Kiszely Gyula, Budapest, 1931) 119—143. old. 194