A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)

Történelem - Szűcs Ernő Zoltán: Egy százötven évvel ezelőtt született debreceni orvos életújta

szüleit ragályos betegség ragadta el. Miután sikerült — diószegi tanároskodása alatt — kivonnia magát az abszolutizmus dühének első hullámai elől, tett vágyának és érdeklődésének szélesebb kört keresett a csendes Diószegnél. Pestre ment, ahol tanári beosztást kapott az akkor már országoshírű Szőnyi Pál-féle intézetben. Itt szerezte meg azokat a tapasztalatokat, amelyeket majd később szülővárosában olyan jól kamatoztatott Debrecen középiskolai leánynevelés ügyének előbbre vitelében. Ebben az intézetben megszakítás nélkül hét évig tanároskodott. E tisztét eredménnyel és közmegelégedéssel látta el, sőt egy ideig még önállóan vezette is a „neveidét". Más vonatkozásban is nevezetes volt életének pesti szakasza. Ekkor mutatkozott meg erős vasakarata, minden akadályt elemi erővel legyőző állhatatossága és lankadatlan kitartása. Pesten fogott hozzá gyermekkori álmának és vágyának beteljesítéséhez; orvossá lenni. Életének erről a periódusáról a következőket mondta el dr. Popper Alajos Pallay Miklósról írt emlékbeszédében 1902-ben: „Orvos akart lenni a szó nem mindennapi banális, hanem magasztos értelmében: mert csak ezen hivatásban vélte ő legjobban eleget tenni lelke és szíve leghőbb vágyának: jót tehetni szegény szenvedő embertársaival. Most és ezzel kezdődött életének legaktívabb, legtartalmasabb időszaka: egyrészt példás buzgalommal és odaadással teljesíteni az elvállalt tanári és pedagógusi kötelességeit; másrészt pedig tüneményszerű szorgalommal és fáradhatatlan munkássággal, éjjeleit nappalokká téve neki feküdni a nehéz, óriási erőfeszítést igénylő orvosi tanulmányoknak..."

5 Törekvéseit teljes siker koronázta. 1858-ban orvos-sebész-tudorrá avatták. Elvégezte tehát akadémiai tanulmányait, de frissen szerzett diplomájával tanulmányútra indult Nyugat-Európába: tökéletesíteni, csiszolni az újonnan szerzett tudást. Előbb Berlinben, azután Londonban volt rövid ideig, majd Párizsban több mint hét hónapig gyűjtötte tapasztalatait. Szaktudásán kívül sokat foglalkozott a francia nyelv és irodalom tanulmányozásával. Sikerült jól elsajátítania a fiancia nyelvet olyannyira, hogy Debrecenbe hazatérve több francia színdarabot fordított le magyarra, amelyet a Csokonai Színház társulata később nagy közönségsiker mellett játszott. Debrecenbe 1859-ben érkezett haza és kezdte el orvosi működését. „Bámulatos gyorsasággal lett a debreceni orvoskar egyik legkeresettebb és — siessünk hozzátenni, egyik legkedveltebb, legbecsületesebb tagja, akihez betegei a legnagyobb bizalommal fordultak és hozzá mindig állandó hűséggel ragaszkodtak mindvégig. Népszerűségét elősegítette, hogy ifjúkorának debreceni évei alatt mint lelkiismeretes, kötelességtudó embert tartották számon. Orvosi gyakorlata alatt pedig nemcsak szorgalmas, becsületes és lelkiismeretes gyógyítónak mutatkozott, hanem ápoltjainak résztvevő barátja tudott lenni, s rokonszenvüket — különösen előzékeny bánásmódjával — megnyerő orvosnak bizonyult. Kollégáival egész élete alatt soha a legkisebb konfliktusa sem volt, szigorúan tartotta magát a régi típusú orvosi deotológiához. A kollegialitás számára szent törvény volt.

6 Magánéletének legdöntőbb fordulata 1860-ban következett be. Feleségül vette Simonffy Saroltát, a város egyik legtekintélyesebb és legelőkelőbb patrícius család leányát.

7 Vele igen boldog családi életet alapított. Megvásárolták a Péterfia 962. számú házat.

8 Itt a kedves család — egy fia és két lánya született — körében töltött esték pihentették meg a napi fáradalmak után és mindig új erővel látták el ezt a rendkívül tevékeny embert. Erre a megnyugtató, erőt adó bázisra szüksége is volt Pallay Miklósnak, akinek életében a sok irányú •— azok mindegyike külön-külön is nagy energiát felemésztő — munka mellett később a kellemetlenségek sorozata is jelentkezett. Pallay Miklós tevékenysége — túl a harmincadik évén — mindinkább növekvő mértéket öltött. Az orvosi hivatásától elszakítható idejének minden apró parányát kihasználva az általa olyannyira kedvelt — és korábban művelt — közoktatásügy fejlesztésére fordította. Sike5 Dr. Pallay Miklós. Emlékbeszéd (Tartotta a debreceni Orvos-Gyógyszerész-Egylet 1902. november 21-i ülésén Dr. Popper Alajos az egylet díszelnöke. Debrecen 1903.) 8—9. old. (Továbbiakban: Emlékbeszéd) 6 Emlékbeszéd 10. 7 Debrecen református egyház házassági anyakönyve az 1860. év június 12. — 206. sorszám 8 Hajdú-Bihar megyei Levéltár (Továbbiakban: HBmL) Városi Tanács jegyzőkönyvi iratok I. В 1405/b 24. doboz 1120/876 185. sorszám. Ma a Péterfia utca 18. szám. 13* 195