A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)
Történelem - Neubauer Pál: Debrecen szerepe és feladatai a Kossuth kormány gazdasági és pénzügyi politikájában 1849. január–május
A javaslat debreceni benyújtása 192 Duschek pénzügyminiszter nevéhez fűződik, akinek hivatalba lépésekor kiadott 3/PM sz. rendeletét érdemes teljes terjedelmében ideiktatni, mert benne azoknak az irányelveknek rövid összefoglalását találjuk, amelyek szerint a nemzeti kormány az államügyek rendezésére irányuló munkáját megkezdte és amelyeket a háború diadalmas befejezése után is követni kívánt: „Hónapok óta nehéz harcot vív a nemzet. Ezen harc folytatására a megkívántató pénzerőt előteremteni, az ország egyéb szükségeit fedezni olyképpen, hogy a harc vége a nemzetet vagyonában megfogyva és elszegényedve ne találja, új jövedelemforrásokról gondoskodni, amelyekből a nemzet erőt meríthessen, magát a megkezdett küzdelemben fenntartani: ezen feladat megoldása lebegett szemem előtt, midőn az ország kormányzó elnökének s a nemzetgyűlésnek megbecsülhetetlen bizalma a pénzügyek élére állíta. Rendet és pontosságot a nemzet vagyonának kezelésében, szigorú becsületességet, a lehető legnagyobb takarékosságot, alapos számadást várok nemcsak a finánchivataloktól, hanem általában mindenkitől, kinek kezelésére országos pénzek bízattak." 1 ^ Az itt említett elszámoltatások egyébként már hosszabb idő óta kellő szigorral folytak, amire különösen az egyik-másik seregnél elharapózott felületesség miatt szükség is volt. 194 A pénzügyminiszter a legközelebbi adókivetés és behajtás tárgyában a parlament elé terjesztett jelentésében kifejtette azt is, hogy a kormány véleménye szerint egy végleges adótörvényben meg kell határozni a kibocsátandó papírpénznek a pénzforgalomhoz igazodó arányát, amelyet semmilyen körülmények között nem lehet túllépni, továbbá biztos jövedelmi kútfők meghatározásával kell előmozdítani az ország hiteléletének megszilárdítását. 195 A most megszavazott „Törvénycikkely az 1848 november és december, úgy az 1849 egész évi adó tárgyában" 196 ezeket a célokat csupán részben szolgálta, mert csak meghatározott időre szólt, s a gyakorlati tapasztalatok alapján kívánt végleges törvényt alkotni. Kétségtelen azonban, hogy mind az 1848-ban beterjesztett első, mind a most tárgyalt, az előzőtől alig eltérő második adótörvényjavaslat felelősségteljes, komoly munka eredménye. A két javaslat nyilvánvaló célja nemcsak az volt, hogy az 1848. november—1849. december 31-ig terjedő időszakra kivetendő adó jogalapját meghatározza, hanem az is, hogy a közteherviselés, az adóztatás alapelveit hosszú időre rögzítse. Felmerülhet a kérdés, hogy az adott helyzetben nem volt-e túlzás ilyen, csak békés viszonyok között végrehajtható adótörvényt hozni, egyszerű, gyors eredményt ígérő jogszabály helyett. A törvényjavaslat parlamenti vitájában Szemere Bertalan miniszterelnök lényegében maga is elismerte, hogy a minisztérium, amely „az ország hitelének fenntartása tekintetéből szükségesnek látta, hogy adó folyjon be az álladalmi pénztárba", más javaslattal is előállhatott volna, de „a képviselőház iránti tiszteletből nem akart a már tárgyalt javaslat alapelvein módosítani." 197 A törvény a következő adónemeket hozta be: földadó, házadó, keresetadó, pálinkaadó, italmérési adó és távolléti adó. Az adóztatás alapja — a távolléti adó kivételével — minden adónemnél (az egyenes adónál is) a megállapítható vagy véleményezhető tiszta jövedelem. Az adó kulcsa egységesen ennek l l J 2 °/o-a. Kivételek természetesen voltak. Az előző évben beterjesztett javaslat az általános és egyenlő közteherviselés hangsúlyozása végett a fejadó jellegű személyi adót is be akarta vezetni. Az új törvény ettől az adótól eltekintett s az így kieső bevétel ellensúlyozására emelte fel az adókulcsot az eredeti javaslatban szereplő 7%-ról 7 1 / 2 %-ra. 192 Az adótörvény-javaslatot a pénzügyminiszter május 18-án nyújtotta be a képviselőházban és kérte a tárgyalásra a sürgősség kimondását, mert különben nem lesz képes a kiadásokat fedezni. A képviselőház központi bizottságának előadói jelentését Tanárki Gedeon képviselő május 24-én terjesztette be. Ekkor kezdődött a tárgyalás a plénum előtt (Közlöny 1849. V. 26.) 193 Közlöny 98. sz. 1849. máj. 6. 194 Kossuth írja ápr. 25-én a pénzügyminiszternek: „Bem seregénél a pénzkezelés a status nagy kárával igen rendetlenül megyén." (KL 48/49. V. 72/m sz. irat.) 195 Közlöny 115. sz. 1849. V. 26. 196 Végleges szövegével a Közlöny 124. számában jelent meg 1849. VI. 6-án. 197 Közlöny 116. sz. 1849. V. 27. 184
