A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)

Történelem - Neubauer Pál: Debrecen szerepe és feladatai a Kossuth kormány gazdasági és pénzügyi politikájában 1849. január–május

gyaló parlament pedig elérkezettnek látta az időt a pénzügyi helyzet rendezésére és az állampolgári fegyelemnek az ország és a hadviselés érdekében egyaránt nélkülözhetetlen helyreállítására. A folyó termés biztosítását a földművelésügyi, ipari és kereskedelmi miniszter 1849. máj. 6-án kelt K/l. sz. rendelete volt hivatva szolgálni. „Nehogy a háború szenvedései miatt még jövendő szükség és drágaság is nehezedjék szegény hazánkra," a miniszter az összes művelhető földterület bevetését, az ínséges területeken — szükség esetén a hadi élelmezési raktárak terhére — előleg címén vetőmag kiosztását rendelte el. Előírta továbbá a vetetlen területek pontos összeírását, valamint mindennemű élelmezési cikkből a meglevő készlet bejelentését annak feltüntetésével, hogy az a nép szükségletét a legközelebbi aratásig fedezi-e, vagy sem.

185 A forradalmak és háborúk történetében szokatlan dolog, hogy egy kormány — különösképpen pénzügyi téren — ne saját hatalmának kiszélesítésére és újabb hadi hitelek igénybevételére kérjen felhatalmazást a törvényhozástól,

186 hanem azt olyan új adótörvény meghozatalával foglalkoztassa, amely a nép anyagi erejének igénybevételét korlátok közé szorítja, minden hatósági önkényeskedésnek gátat vet és a nemzeti forradalom egyik vívmányát, a közös és egyenlő teherviselést a fennálló nehéz körülmények között is meg akarja valósítani. A nemzeti kormány megtette ezt a szokatlan lépést. Ezzel félreérthetetlenül kifejezésre juttatta az egész nemzet előtt, hogy 1. milyen rendkívül fontosnak látja a törvényes rend mielőbbi helyreállítását, 2. a költségvetés egyensúlyát még a háborús viszonyok között is igyekszik helyreállítani, 3. nem kívánja az országgyűlés által megszavazott kereten felül igénybe venni a bankjegynyomda támogatását a költségvetési hiány fedezésére, 4. a honvéd fegyverek végső győzelmének közeledtével nem akar a békés építő munka megkezdésével késlekedni. Az adótörvényjavaslat parlamenti tárgyalását a kedvező belpolitikai légkör tette lehetővé, de a kormány egyre súlyosabbá váló pénzügyi nehézségei tették szükségessé.

187 Az 1849. évi állami költségvetés a rendes bevételeket 16 millió, a papírpénzzel fedezendő költségvetési hiányt pedig 46 millió forintban állapította meg.

188 A rendes bevételekből azonban csak töredékek folytak be, egyenes adóból pedig egy krajcár sem, hiszen adókivetés sem volt. A régi adótörvény már nem volt alkalmazható, újat meg nem hozott az országgyűlés. A törvényhatóságok sem szorgalmazták az adófizetést. A kormány pedig kötelezettségeit — amelyek oroszlánrészét a hadikiadások jelentették — a folyamatosan kibocsátott papírpénzzel teljesíteni tudta. Ez az állapot azonban nem volt fenntartható. Némelyik kormánybiztos már sürgette is a kormány intézkedését, mert „a népben könnyen az a balhit alakulhat ki, hogy többé nem kell adózni, hiszen az állam megvan anélkül is."

189 Kossuth a képviselőház várható határozatára hivatkozva nyugalomra intett. Az adófizetés szorgalmazását elvileg helyeselte, de annak végrehajtás útján történő behajtását szigorúan megtiltotta.

190 Ilyen előzmények után és az említett okokból került az adótörvényjavaslat Debrecenben másodszor a parlament elé. 1848 novemberében ugyanis a kedvezőtlen hadi helyzet miatt nem pedig azért, került le a napirendről, mert „a magyar forradalom belső lendülete megtorpant" és Kossuth mint kormányzó-elnök „a parlamentáris országkormányzás bénító, fékező formái közé szorult."

191 185 Közlöny 99. sz. 1849. V. 8. 186 Ez csak a szabadságharc bukását megelőző napokban, Szegeden történt meg. Sinkovits István: Kossuth, az önálló pénzügyek megteremtője. In: Kossuth-emlékkönyv 167. Kossuth egyébként is a „végveszély heroicus eszközé"-nek nevezte a papírpénz kibocsátását. (Uo.) 187 Borossy András: Az országgyűlés. In: A szabadságharc fővárosa, Debrecen. 368. 188 UF. 13. 189 Illésy jászkunkerületi kormánybiztos jelentése (KL 48/49. V. 72/h sz. irat) 190 Kossuth válasza Illésynek: „.. .a behajtásnál azonban csak addig menjen Ön, míg executióra kerülne a dolog, ott azonban álljon meg, mert nem tartanám tanácsosnak, ha hogy a nép jelen körülmények közt erőszakos végrehajtásokkal zaklattassék" (Uo.) 191 KL 48/49. V. Előszó 5. 183