A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Történelem - Komoróczy György: Az állami ellenőrzés Debrecen önkormányzata felett 1779–1811. években

lett a polgármester és Fáy János megmaradt főbírónak. A szavazás „nem felkiáltással, hanem golyócskákkal" történt. Ugyanígy jártak el 1781-ben.

11 Az 1782. január 1-én megtartott tisztújításkor ismételten viták merültek fel. A református Komáromy György helyére szenátorrá választották Vadász Lászlót, de az elhunyt Kölgyesi Ferenc katolikus helyét nem töltötték be, „a királyi rendelkezésre" várva. A polgármesteri állás betöltése előtt felvetették, vajon továbbra is szükség van a két felekezet tagjainak váltására, vagy — a Türelmi Rendelet után — elegendő volna-e a jelölendő személy „érdeme és tehetsége, valamint jó keresztyén erkölcsi magatartása ?" A katolikusok szükségesnek tartották a polgármesteri és főbírói állásokban a személycserét, míg a reformátusok nem. Szavazataikkal többségbe kerültek, de a választás során mégis megtörtént a személycsere: Fáy János katolikus lett a konzul, Domokos Lajos a főbíró. Az újítás ez alkalommal az volt, hogy mindkét állásra minkét felekezetből kandidálták valamelyik korábbi tisztségviselőt; ezért került a polgármesteri tisztségre történt jelöltek közé a református Fráter István mellett Fáy János katolikus.

12 Bár a tisztújítások több, mint egy évtizedig királyi biztos nélkül történtek, mégis a városvezetés és egyes polgárok közötti ellentétek kivizsgálása különleges megbízatású személyek kiküldetését indokolta. így került Debrecenbe Pongrácz László gr., a Tiszántúli Kerületi Tábla tanácsosa, akinek a feladata volt, hogy Béllyei Péter feljelentését a szenátus ellen kivizsgálja. Az 1784. január 30-i közgyűlésen megjelenve, bejelentette, hogy a választott hites közönség tagjaival külön megbeszélést kíván folytatni. Ez ellen a főbíró tiltakozott, a többség akaratának engedve azonban később mégis hozzájárult. A tárgyalás ennek ellenére közgyűlésen zajlott le és lényegében a panaszbeadvány felolvasásáig korlátozódott, az írásbeli választ az időközben eltávozott királyi biztoshoz a tanács felterjesztette. A panasz tárgya a református szenátorok magatartására és elsősorban arra irányult, hogy minden vallásügyi kérdésben leszavazzák a katolikus szenátorokat. A panasz érdemleges elintézést nem nyert.

13 A túlzottnak tekintett ellenőrzést a vallási hovatartozás kérdésében a szenátus azzal igyekezett félrevezetni, hogy a megválasztott, vagy kooptált személyek vallását a jelentésekben nem tüntette fel. Viszont a kormányszervek a rendeletek betartását csakis ilyen módon vizsgálhatták. Az „elhallgatás" miatt 1784. április 13-án a helytartótanács megrótta Debrecen hatóságát, ragaszkodva ahhoz, hogy minden testületi tag neve mellett a vallását is feltüntessék.

14 Azt a korábbi rendeletet is megismételte, hogy bármilyen tisztújításhoz előzetesen ki kell kérni az uralkodó engedélyét, a „restauratorium decretum"-ot, különben utólag a választást hatályon kívül helyezik.

15 Egyébként továbbra is érvényben maradt az a már több évtizedes jogszokás, hogy csakis elhalálozott személyek helyét kell betölteni, az élők helyükön maradnak. Az 1785. január 1-én megtartott tisztújításkor Fráter Pál ref. néptribun, Reviczky Imre r. kat. polgármester és Domokos Lajos ref. főbíró kerültek vezető tisztségekbe.

16 Ez az összetétel azonban nem sokáig maradt fenn, mert II. József korában egészen más helyzet alakult ki. Említettük, hogy az államigazgatási szervezet megváltoztatásával 1785 után állandósult az államhatalmi ellenőrzés, miután a szabad királyi városok és a megyék önkormányzati joga megszűnt és azok a megszervezett kerületek irányítása alá kerültek. A 10 kerületre osztott országban a nagyváradi kerület élén álló főispán vagy másként adminisztrátor, még helyesebben: királyi biztos állami hivatalnokként látta el feladatát. E minőségben minden város az adminisztrátor alá tartozott és azt a kerületi biztos ellenőrizte, az alispán útján, aki maga is állami tisztviselővé vált. A volt szabad királyi város Debrecen tehát Bihar megye joghaU.HBmL. IV. A. 1011/d. 4. ftsz 20/1780. dec. 1., 28/1779. nov. 19., 5/1780. márc. 17., 9/1780. márc. 3.; Debr. közgy. jkv. 1779. dec. 27-én 386. old., 1780. jan. 1-én 387—389. old., 1781. jan. 1-én 495. old. Vö. Révész i. m. 40. 12. HBmL. Debr. közgy. jkv. 1782. jan. 1-én 589—593. 13. Uo. 1784. jan. 30-án 130—134. 14. Uo. 1783. nov. 1-én 85—88., 1784. jan. 11-én 121—124., ápr. 13-án 170—171. 15. Uo. 1784. aug. 13-án 215. 16. Uo. 1785. jan. 1-én 285. 163