A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Történelem - Komoróczy György: Az állami ellenőrzés Debrecen önkormányzata felett 1779–1811. években

tósága alá került és az adta ki részére az uralkodó rendelkezéseit, amelyeket a kerületi kormányzó-főispántól (adminisztrátor) kapott. A kerületi főispán a helytartótanácsnak tartozott jelentést tenni, amely 1784—1790 között a megszüntetett magyar kamara hatáskörét is magába olvasztotta. A kancellária 1784. október 24-én Debrecenhez is kiadta azt a rendeletet, hogy november 1-től az összes politikai tárgyakról szóló jelentést a helytartótanácshoz és nem a kamarához kell felterjeszteni.

17 Ezek a változások vonták maguk után, hogy Debrecenben 1786 után nem volt szükség külön királyi biztosok kinevezésére, mert az önkormányzati jogállás felszámolása után maga a kerületi főispán, vagy annak a megbízottja teljhatalmúlag látta el a királyi biztos feladatkörét. Gazdasági ügyekben — a Tiszántúl megyéire kiterjedő illetékességgel — a nagyváradi kamarai adminisztráció 1785—1793 között működött, de az is alá volt rendelve a helytartótanácsnak, valamint a kerületi királyi adminisztrátornak. Debrecen minden jelentést a kerületi adminisztrátorhoz terjesztett elő, majd azoknak kivizsgálása a legtöbb esetben Bihar megye alispánjához tartozott, miután ő képviselte az elsőfokú felügyeleti hatóságot a kerületen belül. Az 1785. július 22-i közgyűlésen is a „királyi biztoshoz" (commissarius regius) nyújtották be a szenátus ellen felmerült panaszokra tett válaszukat különféle kishaszonvételi és birtokpolitikai ügyekben.

18 1785. november 23-án a helytartótanács elrendelte, hogy a jövőben a tisztújításokat ne meghatározott időkben, hanem „okszerűen, a kerületi királyi biztosok véleménye alapján megállapított szükségszerű időben" tartsák. Ezt a rendeletet egészítette ki a helytartótanács 1785. december 15-én kiadott intézkedése, amelynek tárgyalására 1786. január 10-én került sor, hogy minden tisztújításkor a kerületi királyi biztos kívánsága szerint kell eljárni és arról mindenre kiterjedő jelentést mind a kerületi főispán-biztoshoz, mind a helytartótanácshoz kell előterjeszteni.

19 Az 1786. október 30-án kelt kerületi utasítást Debrecen mindkét testülete keserű hangulatban vette tudomásul a november 2-án tartott közgyűlésen. A királyi adminisztrátor ugyanis — feljelentés alapján — felhívta a főbírót, hogy mind ö, mind „mások az árvapénztárba fizessék vissza tartozásaikat." Ezzel egyidejűleg „Domokos Lajos bíró úr az alapítvány és árvapénztárak rendetlen kezelése miatt állásából elmozdíttatik". A felfüggesztés megtörtént, majd a konzul vette át a város vezetését és az 1790-ben megtartott következő választásig ő kormányzott. A feljelentő Bálintffy János volt, aki többszörösen kifejezésre juttatta ellenségeskedését, a szabad borkimérés kiharcolása érdekében gyűléseket szervezett és állandóan szította a magisztrátus elleni hangulatot.

20 Az uralkodó 1786. december 21-én kiadott rendeletével 1787. március 1. hatállyal eltörölte a városok önkormányzati jogkörét, megszüntette hatósági kiváltságaikat és most már jogilag is, nemcsak ténylegesen alárendelte őket a kerületi királyi biztosnak. A városi szenátus fennmaradt, de megszűnt büntetőjogi hatásköre, a város vezetőit a kerületi biztos nevezi ki, míg a többi tisztviselőt a királyi biztos jelölése alapján a polgárok választják. Ez az intézkedés Debrecen vonatkozásában egybeesett Domokos Lajos eltávolításával, amely határozottan önkényes intézkedés volt az államhatalom részéről. De bármennyire is helytelenítjük a módszert, amellyel a felfüggesztést végrehajtották, az kétségtelen, hogy a városi pénzfelhasználás területén már korábban, de későbben is nagyfokú hiányosságok mutatkoztak, amelyekért a felelősség a városi vezetőt: a főbírót terhelte. Domokos Lajos után a város élére a kerületi biztos 1786. november 2-án Reviczky Imre konzult állította, akit 1787. október 17-én Meszena Sándor váltott fel, miután Reviczky az állásáról lemondott.

21 Ettől az időtől Debrecen élén három éven át a polgármester állt, „consul et surrogatus iudex" néven, miután Domokos Lajos fegyelmi ügyét még csak tárgyalás alá sem vették, nemhogy a felfüggesztést hatálytalanították volna. A szenátus és a választott hites 17. HBmL. IV. A. 1011. Intimata Cancellariae 17/1784. okt. 24. 18. Vö. Nagy István: II. József reformjai Budán. Tanulmányok Budapest múltjából. XV. (1963) 363—402. és lásd Helytörténeti források i. m. I. 14., valamint HBmL. Debr. Közgy. jkv. 1785. júl. 22-én 379—385. 19. HBmL. Debr. közgy. jkv. 1785. nov. 23-án 507., 1786. jan. 2-án 533., jan. 10-én 536—537. 20. Uo. közgy. jkv. 1786. jún. 2-án 653., okt. 30-án 816., nov. 2-án, dec. 16-án 881. 21. Uo. Debr. közgy. jkv. 1787. okt. 17-én 440. Vö. Horváth i. m. VII. 601. 164