A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Néprajz - Dankó Imre: Vándorlás és árucsere. (Vázlat és irodalmi tájékozódás a Kárpát-medencei árucsere és migráció kapcsolatának kérdéséhez)

árucsere vonatkozású és migrációs tényező. Elsőrenden a környezetben használt idegen nyelv elsajátítását célozta, de más összefüggésekben a kulturális integrációt, az árucseréhez kötődő migrációt is elősegítette.

125 A vándorárus, a vándorkereskedő jellegzetesen migrációs tényező volt még akkor is, ha egyedileg többségükben nemcsak egy-egy kőrútjuk után, hanem öregségükre végleg is visszatértek telephelyükre, otthonhagyott családjukhoz. Eltekintve attól, hogy a vándorárusok, vándorkereskedők egy része valahol útközben, a számára legalkalmasabbnak vélt helyen megállt, letelepedett, a vándorárusok és vándorkereskedők — és idevehetnénk az árucserével szoros kapcsolatban tevékenykedő különféle vándoriparosokat is — nem közvetlen részesei a migrációnak. Zömük visszatért szülő- vagy eredeti lakhelyére. Távollétük csak időleges volt. Azonban ezek a csak ideiglenesen távollevők is elősegítették az árucserén alapuló migrációt, közvetett úton. Útjaikra olykor magukkal vitték gyermekeiket, vagy társakat szereztek útjaikhoz, akik a közös út alatt szerezték meg azt a tájékozódást, ismereteket, ami végül is migrációhoz vezetett. Otthoni beszámolóik, elbeszéléseik más lehetőségekről, indítékokat adtak egyesek számára az úthoz, az elköltözéshez. A vándorárusok, vándorkereskedők és a vándoriparosok is esetenként lerakatokat létesítettek, raktárakat tartottak fenn, megbízottakat szereztek árucseréjük jobb, gyorsabb lebonyolítása, az igények mind a vevő, mind az eladó számára előnyös kielégítése céljából. Ezeket a lerakatokat, raktárakat rendszerint migrációs kapcsolatok alapján kiválasztott emberek őrizték, gondozták.

126 Az ilyen megbízotti kapcsolatok migrációs szempontból különösen jelentősek akkor, ha etnikailag is motiváltak. Ez az etnikai motiváltság a települési rendben is megmutatkozott. Az árucserében leginkább érdekelt helyek vásárterein szegélyszerűen, az odavezető főbb utcák közeleső részein alakultak ki a raktárak, a lerakatok, a vendéglátó intézmények: kocsmák, beszállók, vendéglők, szállodák, kávéházak, a boltok, azaz az úgynevezett „üzletnegyedek", vagy a kisebb települések esetében az úgynevezett „kisvárosi üzletnegyedek".

127 Ha az üzletnegyedek vagy a kisvárosi üzletnegyedek etnikailag differenciáltak voltak, jöttek létre a különböző, az árucserén alapuló migrációra is utaló utcanevek, mint például Debrecenben is a Német utca, a Kandia utca, a Burgundia utca, de ilyen eredetű elnevezés a Szepességi utca, a Vendég utca, illetve a Tizenháromváros utca is.

128 Ide sorolhatjuk a már említett „negyede125 Márkus Mihály: A bokortanyák népe. Budapest, 1943. 146—147.; Nagy Lajos: Csere gazdalegények. Ethnographia LXXIV. 1965. 610—612.; Katona Imre: A vándormunkások munkaszervezetei és ideiglenes életközösségei idénymunkákon. Létünk 1976. 5. 141—147.; H. P. Fielhauer: Kinder — „Wechsel" und „Bömisch-Lernen" Sitte Wirtschaft und Kulturvermittlung im früheren nieder-österreichisch-tschechoslowakischen Grenzbereich. Österreichische Zeitschrift für Volkskunde. Neue Seire Band XXXII. 1978. 115—164. 126 Toll-felvásárló zsidók Hódmezővásárhelyen: Palugyai Imre: Csongrád megye. Magyarország történeti, földirati leírása IV. 1855. id. m. 373—396.; Dankólmre: Békéscsaba iparának és kereskedelmének fejlődése a gyáripar megindulásáig. Kristó Gyula—Székely Lajos (szerk.): Tanulmányok Békéscsaba történetéből. Békéscsaba, 1970. 105—122. 127 Mendöl Tibor: Városaink valódi nagysága és a helyzeti energiák típusai. Földrajzi Közlemények 1935. 361—369.; L. Mumford: The city in history. New York, 1962.; Mendöl Tibor: Általános településföldrajz. Budapest, 1963. 165., 174., 241., 309., 316., 323., 330., 336—337., 342., 360., 382., 412., 417.; Major Jenő: A magyar városok és városhálózat kialakulásának kezdetei. Településtudományi Közlemények 18. 1966. 48—90.; Beluszky Pál: Az alföldi városias jellegű települések központi szerepköre. Földrajzi Értesítő XV. 1966. 329—345.; Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene. Budapest, 1971.; Madarász Tibor: Városigazgatás és urbanizáció. Budapest. 1971.; „A városra igen jellemzőek terei, leginkább a piacterek. A városi élet e fontos helyei, a piacok nemcsak a vásárok lebonyolításának színterei, hanem a város életének többi megnyilvánulásához is szorosan hozzátartoznak. Itt zajlanak le a politikai, társadalmi és kulturális élet fontosabb eseményei. A piactér e sajátossága, a városi élet e jellegzetes tulajdonsága érvényesült az antik agorában is." GerőLászló: Történelmi városmagok. Budapest, 1978. 8., 12—13., 17—18. 128 Debrecen: Szepességi utca, Német utca, Kandia utca, Burgundia utca, Tizenháromváros utca, stb.: Oláh Gábor: A debreceni nyelvjárás. Budapest, 1906. 22.; Burgundia-piaci kenyérárusok sátora: Darnay (Dornyai) Béla: Mit jelent a sok magyar „Burgundia" helynév? Földrajzi Közlemények V. 1957. 333—338.; A piaci kenyérárus-sátrak „Burgundia" nevétől eltérően személynévből lett helynevek: Reuter Camillo: Börgönd, börgöngye. Földrajzi Közlemények VII. 1959. 187—188.; Klimits Károly: Tizenháromváros elnevezésről. Honismereti Híradó, Sárvár. IV. 1. 1973. 62—63.; Horváth Zsófia: Sárvár földrajzi nevei. Uo. V. 1. 1974.17—18.: 283