A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Néprajz - Dankó Imre: Vándorlás és árucsere. (Vázlat és irodalmi tájékozódás a Kárpát-medencei árucsere és migráció kapcsolatának kérdéséhez)

kef* és a pécsi és a budai Rácvárost, a pesti és balassagyarmati Szerb utcát; illetőleg több, nemcsak magyar lakosságú településen a Magyar utcát, mint például Besztercén (Bistrica, Bistritz) az Ungarn-Gasset.

129 Itt említhetjük meg az árucserében oly nagy jelentőséggel bíró zsidóság településeit, negyedeit, esetleg gettóit, vagy korábban a görög-macedon kereskedők, kereskedő kompániák, az örmények a települések más részeitől elkülönülő negyedét is.

130 Az árucseréhez kapcsolódó migrációt jelzi a mértékek elterjedése és használata is. A nagy vásárhelyek, amelyek ilyen vonatkozásban egy nagy termelési körzet központjaiként foghatók fel, korán, a középkorba visszanyúlóan kifejlesztették a maguk helyi mértékeit. Ezek a mértékek a vásárhely vonzáskörzetében terjedtek el, illetőleg a vásárhely gazdasági-, politikai jelentőségének megfelelően a tényleges vonzáskörzetnél nagyobb területen igyekeztek elterjeszteni, sőt kötelezővé tenni. így például az 1405. évi 1. te. elrendelte, hogy az egész országban a budai mértékeket használják.

131 Viszont az ország északnyugati részén a pozsonyi, az északkeletin pedig a kassai mértékek terjedtek el, bár mellettük egész sereg helyi, kisebb területre szorítkozó mérték volt használatos (mindenekelőtt a nagyszombati és az esztergomi)}

212 Az 1558. évi medgyesi országgyűlés elrendelte, hogy Magyarországon, Kraszna és Közép-Szolnok megyékben a kolozsvári köböl és ejtel használtassék.

133 1622-ben a kolozsvári országgyűlés úgy rendelkezett, hogy az Erdély-széli megyékben, Biharban, Kraszna és Közép-Szolnok, valamint Zaránd megyékben az aradi mértékekhez igazítsák a helyi mértékeket.

134 A különféle helyi, területi mértékek közül leginkább a pozsonyi mértékek (pozsonyi mérő) terjedtek el. Ezeknek a kötelező használatát időről időre el is rendelték.

135 Az árucserével kapcsolatos migráció szempontjából különleges jelentőséggel bírnak azok az idegen mértékek, amelyek a vásárhelyeken keresztül, két vagy esetleg több ethnikum árucseréje révén terjedtek el. Ilyenek az Ormánságban, a szlavóniai eredetű kupelnyik, az oszmák, az oka, az arsin és a kila.

136 Közülük nem egy távolabbi területről származik és a török balkáni terjeszkedésével, illetve a hódoltság alatti balkáni kereskedelemmel is kapcsolatos. Az említettek közül leginkább ilyen az oka, amit a XVIII. században Bácskában is használtak.

137 129 Magyar utca, Ungarn Gasse Besztercén: Deák Farkas: Bes2terce. Vasárnapi Újság 1867.; Rácváros Pécsett: Ágh Timót: Emléklapok Pécs sz. kir. város múltjából és jelenéből. 1894. id. т.; Rácváros Budapesten (Budán), Szerb utca Pesten: Nagy Lajos: Budapest története III. Budapest, 1975.; Az én életem. Vitkovics Mihály Magyar és Szerb írásai. Budapest, 1978.. 307—308. 130 Hunfalvy Pál: Magyarország ethnographiája. Budapest, 1876. 518.; Szongott Kristóf: Szamosújvár a magyar-örmény metropolis. Szamosújvár, 1893.; Gopcsa László: örmények Magyarországon. Erdélyi Múzeum XII. 1895. 381.; Hodinka Antal: A tokaji görög kereskedőtársulat kiváltságának ügye (1725—1772.). Budapest, 1912.; Füves Ödön: Görög kereskedők Dunántúlon. Antik Tanulmányok XII. 1965. 106—109.; Gunda Béla: Ethnographica Carpathica. Budapest, 1966.; Füves Ödön: Görög kereskedők Sárvárott a XV111. században. Honismereti Híradó, Sárvár. II. 1971. 1. 3—5.; Uö.: Görögök Pesten 1686—1930. Kandidátusi értekezés. Budapest, 1972. MTA Kézirattár: D/5721.; H. Valentinitsch: Die Steinermark, Ungarn und die Osmanen 1606— 1662. Zeitschrift des Historischen Vereins für Steinermark. Graz. LXV. 1974. 93—128.; Bánkúti Imre: Egy görög kereskedő tevékenysége a Dél-Alföldön. Cumania III. Kecskemét, 1975.; Dobrossy István: A görög kereskedők szerepe és jelentősége Miskolc 18. századi üzlethálózatában. A miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 14. Miskolc, 1975. 21—32.; Dobrossy István— Veres László: A miskolci görög kereskedőtársulat gazdasági tevékenysége a 19. század elején. A mickolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 15. Miskolc, 1976. 29—4L; Sasvári László: Az észak-magyarországi görögséggel kapcsolatos népnevek. Uo. 16. 1977. 22—27. 131 A mértékek: Magyarság Néprajza II. 429—432.; Mittelmann Nándor: Mértékek és pénzek. Schack Béla (szerk.): A magyar kereskedő könyve. 11. Budapest, év. n. (1906.) 243—266.; Tóth Sándor: Sáros vármegye monográfiája. II. Budapest, 1911. 492.; S. Kazimir: A régi budai gabonamérték. Agrártörténeti Szemle XVI. 1974. 1—2. 56—65. 132 Divéky Adorján: Felsőmagyarország kereskedelmi összeköttetései Lengyelországgal, főleg a XVI—XVII. században. 1905. id. т. 34. 133 Petri Mór: Szilágy vármegye monográfiája. I. Zilah, 1901. 739. 134 Márki Sándor: Arad vármegye és Arad sz. kir. város története. II. Arad, 1895. 263. \Ъ5 A. Húscava: A pozsonyi mérő fejlődése az 1588. évi törvényes rendezéséig. Makkai László (szerk.): Fejezetek.... 1959. id. m. 25—44. 136 Gunda Béla: Néprajzi gyűjtcúton. 1956. id. т. 21. \Pennavin Olga: Szlavóniai szótár. II. Újvidék, 1975.312. 137 Kosáry Domokos: Egy gazdasági utazás a II. József-kori Magyarországon. Agrártörténeti Szemle IV. (1962.) 220. — Vö.: Veress Sándor: Magyar emigratio a Keleten. I. Lipcse, 1878. 81. 284