A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Történelem - Komoróczy György: Az állami ellenőrzés Debrecen önkormányzata felett 1779–1811. években

néptribun előadta, hogy „némely cívisek a consulságnak felállítását sürgetik és ez eránt egy közülük házanként jár, hogy magok közt többeket szedhessen." Megnevezte Pap István kocsmabérlőt, Kenessey Mihály kalmárt. A királyi biztos maga is tudott erről az akcióról. A szenátusnak a kérése ezzel kapcsolatban az volt, hogy minden akciót figyelmen kívül kell hagyni, mert „ebből a cívisek között szakadás, a magistratushoz pedig bizalmatlanság származna." Ha minden polgárt meghallgatnának, „azáltal bennek democraticus spiritus származhatna."

44 A magyar kamara 1796. szeptember 22-én kiadott rendeletével fenntartotta a királyi biztos intézkedését és a konzuli állásban Meszena Sándort megerősítette azzal, hogy az 1780-ban megállapított „normálstátus" továbbra is érvényben marad és hogy a választott hites közönség állásfoglalását csakis a legfontosabb kérdésekben kell megkérdezni, egyébkor a szenátusnak magának kell döntenie. Ezzel a rendelettel végeredményben ismét Vécsey József királyi biztos korábbi kívánságai igazolódtak. Egy második, 1796. október 22-én kiadott rendeletével a magyar kamara még erősebb hangon figyelmezteti a várost, hogy a királyi biztos intézkedését mindenben teljesítse; ez alkalommal szigorúan visszautasította a polgármesteri állás ellen tiltakozó felségfolyamodvány hangját; a november 2-án tartott közgyűlésen kénytelenek tudomásul venni, hogy a szenátus „rendetlen és vakmerő bátorságáért pirongattatván", köteles a polgármester személyét „a jövő választásig" elismerni. A közgyűlés határozata: bár nem ért egyet a rendelettel, de „engedelmeskedik és nem ellenkezik benne."

45 Lényegében Geötz királyi biztosi tevékenységében a legdöntőbb politikai feladatot e kérdés végleges megoldása jelentette. A továbbiakban — akár személyes jelenlétekor, akár utasításai révén — a gazdasági ügyeket, a Bálintffy-féle feljelentés és más polgárok panaszai folytán felmerült nézeteltéréseket igyekezett tisztázni. A feljelentésekből az derül ki, hogy Debrecenben több gazdagabb polgár, főként kereskedő, elégedetlen volt a kishaszonvételek kezelésének módjával; legtöbben bérleti úton kívánták hasznosíttatni elsősorban a városi kocsmákat, mint ahogyan azt Forgách Miklós királyi biztos korábban elrendelte. A feljelentők között Tatay Mihály orvos is szerepel, akik mindnyájan egységesen léptek fel a magisztrátus ellen, kihallgatásaik során megismételték a tanács ellen emelt vádat, kifejezésre juttatva, hogy a magisztrátus visszaél a város gazdasági javaival. Ez a vád nemcsak a kishaszonvételekre vonatkozott, hanem kitért az előfogatok felhasználására, a bitang jószágok értékesítésének szabálytalanságára, a vágóhíg rendezetlenségére, az erdőhasználatra stb. Nem kisebb jelentőségű volt a királyi biztos szerepe a béresföldek kiosztása körül felvetődött viták tisztázásában. A béresföldek kiosztása körüli nézeteltérések végigkísérték a XVIII. század második felét. Már a Vécsey-féle, de még inkább a Forgách-féle királyi biztosság arra törekedett, hogy a kincstártól bérelt és hasznosításra a háztulajdonosok között kiosztott földek mértékében bizonyos fokú aránytalanságokat kiküszöböljön. Ennek megoldása több akadályba ütközött, miután a bérleti díjak kifizetése a polgárság egy része számára nehézséget okozott; tisztázatlan volt a bérbevétel gazdasági alapja, az a körülmény, hogy valaki akkor is hozzájuthat-e a földterülethez, ha azt nem maga művelte, hanem majorost, időszakos napszámost alkalmazott a terület hasznosításához. A polgárok közül többen igazságtalannak tartották, hogy olyanok is hozzájussanak a földhöz, akik annak művelésével nem foglalkoznak. Az ilyen irányú panaszok nagy számban merültek fel az 1760-as évek végén, majd újult erővel robbantak ki II. József halála után. Végleges döntést azonban sem akkor, sem a Geötzféle biztosság idején nem sikerült elérniök. 1795. július 13-án a városi közgyűlés bizottságot küldött ki a béresföldek kiadása feltételeinek megállapítására. A bizottság tervezetet nyújtott be, amelynek elvei a Forgách-féle királyi biztosság útmutatásaira támaszkodtak s e tárgyban 1795. augusztus 12-én hozott határozatot, elfogadva a Forgách idején érvényesült kiosztás alappontjait, de figyelembe véve 44. HBmL. Prot, commiss. IV. A. 1003/1. ftsz. 78—80. 45. Uo. IV. A. 1011/d. 5. ftsz. 12/1796. szept. 22. és Közgy. jkv. 1796. nov. 2-án 148—151. 46. Mindezekre, főként a borkimérésre HBmL. Prot, commiss. IV. A. 1003/1. ftsz. 4—8, 12, 48, 63—68. 170