A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Történelem - Komoróczy György: Az állami ellenőrzés Debrecen önkormányzata felett 1779–1811. években

az időközben bekövetkezett személyi változásokat, a háztulajdonban mutatkozó módosulásokat.

47 De az ellentétek még továbbra is fennmaradtak és végigkísérték a feudális kort; némileg csillapodott a helyzet 1818 után, amikor nyilvántartást — mintegy telekkönyvet — fektettek fel a béresföldekről, a használatbavételi díjról, a tartozások kifizetéséről. De az az alapelv, hogy a béresföldeket is utcánként kell kiosztani, továbbra is érvényben maradt, mint 1795ben. Viszont rugalmasabbá vált a földek cseréje. 1795 után a tanács nem avatkozott bele abba, hogy a polgárnak bérletként kiadott földet valamely más utcaszervezethez tartozó személy vegye használatba, ha a megfelelő átruházási illetéket az érdekelt kifizette. Ilyen módon lehetővé vált, hogy egyes családok kezén nagyobb birtoktestek halmozódjanak fel, míg mások elveszítsék a földbérletet. A Geötz-féle biztosságnak tevékenysége jelentős mértékben hozzájárult a városi rendészet, azon belül elsősorban a tűzrendészeti kérdések megközelítő megoldásához. A tűzrendészed szabályzatok hosszú sora született meg, amelyek alapvetően követték az 1773. június 29-én „A tűz ellen tett statútumok" címen nyomtatásban is kiadott első, lényegbevágó jogszabályt. Ennek megalkotása Forgách nevéhez fűződik. De — több más mellett — 1799. január 14-én Geötz Ferenc újabb szabályzatot adatott ki, szintén nyomtatásban, amelyet az elkövetkező években több más módosított. A zsúfolt építkezés, a nádfödeles házak, a gyúlékony faanyagok, a szervezetlen tűzvédelem miatt Debrecent hosszú évtizedeken át pusztította a tűz s nemegyszer egész városnegyedek lettek annak martalékává. Ezt a veszedelmes kártételt csak a házak nád- és szalma fedeleinek megszüntetésével, a faanyag helyett téglaépítkezésekkel lehetett elkerülni; az építkezési és tűzrendészeti szabályzatok csak keretintézkedéseket tartalmaztak. Erélyesebb felelősségrevonást a tanács nem alkalmazott, csak a későbbi királyi biztosok idején, azok követelésére.

48 A fentiekből megállapítható, hogy Geötz királyi biztos érvényesítette az állami felügyelet kívánságait; mindenekelőtt nagy politikai győzelmet aratott a polgármesteri állás elismertetésével és azzal, hogy az egyik városvezetői tisztségben megszilárdította a katolikus szenátor hatalmát, amely a mind növekvő katolikus lakosság óhajait fejezte ki és a protestantizmus monopolhelyzetének részbeni visszaszorítását vonta maga után. De működése hozzájárult a belső feszültségek enyhítéséhez, az 1790-ben felzúgó elégedetlenség átmeneti leszereléséhez, a tűzrendészeti és építészeti jogszabályok megalkotásához. Ezzel személy szerint ő is azok közé a vezetők közé tartozik, akik Debrecen urbanizációját egy lépéssel előbbre vitték, a csatornázás, az utak karbantartásának, a házak építésének, az utcák egyenesítésének később kibontakozó munkáját elindították. Eltávozása után Debrecenben hosszú ideig nem tartózkodott királyi biztos. Általánossá vált az a joggyakorlat, hogy széképítést csak időnként tartottak, aminthogy erre törekedtek a kormányszervek is; az évenkénti tisztújítás izgalmai, ha egyáltalán voltak ilyenek, főként 1730 előtt, feloldódtak; a választás egyre inkább kezdett egyszerű szavazássá válni. Újabb és még nagyobb erejű politikai harcok inkább a reformkorban vetődtek fel. A választások helyett érvényesülő szavazás természetszerűleg maga után vonta a hatalom szinte örökletessé tételét, a megmerevedés állapotát, ami Debrecen vezetésében egyre jellemzőbbé vált a XVIII. század vége óta. Ilyen jellegű formális tisztújítással találkozunk 1800-ban, amely az 1794. november 3—4. választás óta az első, mert a Geötz-féle királyi biztosság működésének időszakában a vezetőségben semmiféle változás nem történt. Hiába üresedett meg 1794—1799. között 19 tagsági hely a választott hites közönség soraiban, mégsem engedélyezték a tisztújítást. Végre 1800. január 1-én királyi biztos nélkül megtartották a választást, amelyen a vezető tisztségekben — főbíró, polgármester, néptribun — a korábbi személyek maradtak meg. A szenátorok között csak egy üres tagsági hely volt, amelyet a szenátus jelölése alapján töltöttek be. A választás alkalmával „a polgármesterségre a senator urak által czédulákra írott és 47. Uo. Közgy. jkv. 1795. aug. 12-én 644—648. 48. Uo. IV. A. 1011/n. 5. ftsz. 5—16, 25—31. és Közgy. jkv. 1799. dec. 11-én 99—107. 1799-ben Geötzön kívül még a panaszok kivizsgálására kiküldött kir. biztos volt Pongrácz László kerületi táblai bíró; munkája a csatornázás megindítására is kiterjedt. Lásd erre Boldisár Kálmán: Királyi biztosok Debrecenben. Debr. Képes Kai. 1938. évf. 89. m