A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Történelem - Trócsányi Zsolt: Rákóczi Zsigmond (Egy dinasztia születése)

gíteni őket, a nemesség saját magára is kivetést tesz a leszállítás érdekében, sokan a nagy arisztokraták magánhadseregeibe állnak be, de még így is ezrével maradnak fizetetlen hajdúk.

119 Arról pedig szólottunk, hogy Erdély mivel járul hozzá a kérdés megoldásához: Rákóczi megerősíti Bocskai egyes adományait hajdúkapitányok számára, maga is adományoz nekik, komolyabb hajdútelepítése azonban csak egy van, az ürögdi — közben pedig az országgyűlés törvényt hoz a szabad hajdúk kiirtására.Társadalmi okabőven van tehát a hajdúfelkelésnek. Mindez azonban önmagában még nem bátorítaná fel a hajdúkapitányokat, hogy kirobbantsák a felkelést. Ahhoz a török biztatása kell. Nagy András hajdúgenerális 1607. október közepén a budai pasánál jár, s segélyt kér az akcióhoz, azzal, hogy beveszi Kassát s új fejedelmet választanak. Debrecenbe való visszatérése után a hajdúkapitányok a szolnoki béggel is tárgyalnak, s aztán hívják hadba a hajdúságot.

120 A török ugyan maga nem indul meg a hajdúk mellett, de Ali budai pasa igen nyomatékos politikai támogatást ad nekik. Mikor Forgách Zsigmond és Dóczy követeket küld hozzá a felkelés ügyében, kijelenti nekik (1607. november 19.): csodálkozik, hogy tőle akarják megtudni a hajdúfelkelés okát; a hajdúk csak a Bocskaitól kapott földet akarják megtartani. S leinti Forgáchékat a hajdúk fenyegetéséről.

121 November 22-én pedig levélben figyelmezteti a magyarországi vármegyéket arra, hogy a hajdúk a porta védelme alatt állnak; ha fegyvert fognak ellenük, török-tatár csapatokkal találják szemben magukat.

122 A felkelők erői viharos gyorsasággal nőnek. A jól szervezett kiváltságolt hajdúk indítják meg a mozgást (elsősorban azok, akik Kallón és Hadházon telepedtek volna meg), rövidesen csatlakoznak hozzájuk a leszállításra váró nem kiváltságolt hajdúk is, de a parasztnépből is számosan. 1607. november közepén 7—8000-re teszik számukat, 1608 februárjában már 20—25 000 főről is tudnak; reálisabb számot ad az a kimutatás, amely szerint 1607—8 telén 13 900 hajdú vonult téli szállásra.

123 Mit akartak a felkelő hajdúk? Említett sérelmeiken túl olyasmiket tesznek szóvá az 1607. december végi ináncsi tárgyalásokon, mint a bécsi békében biztosított protestáns felekezeti jogok sérelmei (templomfoglalás, prédikátor elűzése, a szabad vallásgyakorlat akadályozása), a német várőrségek ki nem vitele, sőt gyarapítása, ezen túlmenőleg azonban olyan tények is, mint nádor nem választása s az esztergomi érsek helytartósága, a proskribált Szuhay püspök visszatérése Nyitrára, a korona visszaszállítása Pozsonyba, egyes elkobzott főúri birtokok vissza nem adása.

124 A megoldás: Homonnai Bálint magyarországi fejedelemsége vagy éppen királysága, a török támogatásával. Bocskaiánus megoldás ez — de nemcsak Bocskai nélkül (mert Homonnai Bálintról ismét kiderül, hogy nem Bocskai, de még csak nem is Rákóczi Zsigmond vagy Báthory Gábor), hanem azok nélkül a magyarországi rendek nélkül^is, amelyek 1604 őszén (vagy később), ha nem is fenntartások nélkül, de mégiscsak Bocskai mellé álltak. Most azonban a hajdúk magukban állnak, legfellebb párezer jobbágy csatlakozik hozzájuk. A program kidolgozásában pedig a Tiszavidék egyes református prédikátorai vittek vezető szerepet. Mát Komáromy András, a 16—17. század fordulójának jeles kutatója rámutatott Foktűi Máté szikszai prédikátor szerepére a felkelés ideológiai irányításában.

125 Ezt a Foktűit szidta a trónjáról visszavonult Rákóczi Thurzó Györgynek 1608. május 11.-én így: „Mert bezzeg Máthé pap rosszul tanítja volt a a hajdúkat, az urak, nemesek ellen, parasztság s ő felsége ellen." Ennek a sajátos „prédikátori nacionalizmus"-nak alappillérei az egymástól elválaszthatatlan Habsburg- és katolikusellenség, kátéja a bécsi béke, bázisa pedig a hajdúság s a mezővárosi parasztpolgárság. Ha Rákóczi arról beszél, hogy Foktűi Máté a parasztok ellen is „tanította" a hajdúkat, ebben annyi igazság lehet, hogy a hajdú katonaelem, éppen kiváltságos voltát hangsúlyozandó, elhatárolta magában az otthonmaradt jobbágynéptől — s nem is nagyon kímélte táborozás közben. Forgách és Dóczy természetesen mozgósítja a felkelő hajdúk ellen a felsőmagyarországi megyéket; Mátyás főherceg rendeletei csak nyomatékot adnak ennek. A keletmagyarországi 119 Uo. 58. skk. o. 120 Uo. 70. o. 121 Szilágyi S.: Báthory Gábor... 25—6. 122 Benda K.: Haiduckenaufstand... 308. 123 Rácz: A hajdúk... 124 Majláth В.: A hajdúk kibékítési kísérlete... 10 skk. 125 HK 1893:72. 104