A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Történelem - Trócsányi Zsolt: Rákóczi Zsigmond (Egy dinasztia születése)

főurak is kiindulnak magánhadseregeikkel. Báthory Gábor 1607. október 31.-én ír be Erdélybe: a hajdúk felkeltek, szándékukat egyelőre nem nyilvánították, de van „factoruk", aki rendelkezik velük s biztatja őket. Ellenállásra buzdítja az erdélyieket, maga is ezt ígéri.

127 A fejedelmi tanács sürgősen válaszol: Báthory szállítsa le a hajdúkat! Báthory november 5.-n figyelmezteti őket a veszély nagyságára (némileg túlozva is): erre már nincs mód, a hajdúk nem 6000-en, hanem 16 000-en vannak; magának is kengyelben a féllába, szolgáit Ecsedbe rendelte, s felültette a tiszántúli vármegyéket is.

128 Az azonban ismeretes, hogy a főúri seregek és az inszurrekció többi hadai nem mernek támadni. Hadaik el vannak szórva, szanaszét vonulgatnak a hajdúfelkelés egyre szélesebb területe szélén, vigyázva arra, hogy a hajdúk el ne vágják őket valamelyik erősebb vártól (Forgáchot magát majdnem elvágják Kassától) — s a hajdúfelkelés seregének zöme egyébként is a Magyarországon akkor található legjobb katonaelem, képzett, harcedzett katonák, még egy egyesített inszurgens sereg se vállalhatna csatát velük a siker reményével. Ami azonban mindennél több: a török védelmébe vette a hajdúkat, komolyabb összecsapás velük békebontásnak számítana — s akkor összedőlne mindaz, amit a magyar rendek Bocskai művéből a magukénak tartanak s átmentenének. Mialatt azonban a rendek hadai nagy óvatossággal kerülgetik a Debrecenből Kassa aljáig és Gömörig lobogó tüzet, közben egy más játék is folyik, lényegében teljesen függetlenül a felkelés nem túl bonyolult, de erőteljes „prédikátori nacionalizmusától". A Habsburg-kormányzat két alapvető csoportja, Rudolf és Mátyás köre, a magyarországi rendek eltérő politikai álláspontú csoportjai, az erdélyi fejedelem és trónkövetelők s természetesen a török is egyaránt arra figyelnek: hogy használják fel a hajdúfelkelést saját politikai céljaikra. Rudolf és Mátyás egyaránt tisztában van vele, hogy kettejük harcában az jut döntő fölényre, aki mellé a hajdúk állnak. Rudolf Rákóczi Lajost küldi hozzájuk, szabadságot, nemességet, jószágot és fizetést ígérve nekik. Az többször (1608. január 8—9., február eleje) tárgyal a hajdúk vezetőivel, eredménytelenül. Mátyás főherceg az országgyűlésre hívja meg a felkelők vezetőit; ez a kísérlet se hoz több eredményt.

129 A magyarországi rendeknek az a része, amelynek álláspontját Illésházy fejezi ki a legtisztábban, a bécsi béke eredményeinek megmentésére s egyben a magyar rendiség megerősítésére használná fel a felkelést, célkitűzései tehát csak azon a néhány ponton érintkeznek a felkelők programjával, ahol azok már nem kifejezetten hajdúköveteléseket hangoztatnak, s merőben ellentétes azzal épp a Habsburgkirály kérdésében; Illésházyék nem akarnak szakítani a Habsburgokkal. A török pedig egyszerűen nyomást akar gyakorolni a hajdúkkal a Habsburgokra avégett, hogy azok ne halogassák a békeszerződések végrehajtását. De ki mit akar Erdélyben és Erdély körül? Számunkra most ez a kérdés a legfontosabb. Ott ti. a hajdúfelkelés kirobbantásának időpontjában úgy tűnik, hogy a játszma véget ért, Rákóczinak vissza kell lépnie fejedelemségétől, Báthory Gábor javára — bár távolról sem ingyen. A zempléni alispán óriási karriert futott fia azonban most mégegyszer tanújelét adja politikai képességeinek és vállalkozó kedvének. Helyzete már mindenképpen vesztett, de ő még mindig lát fantáziát a politikai játékban. Marad a helyén, s vár: hátha ellenfelei hibázzák el a lépést, hátha sorban kompromittálódnak a Habsburgok és a porta előtt (meg a hajdúk, magyarországi és erdélyi rendek előtt), s akkor neki még mindig van keresnivalója Erdélyben. Ha maga lép, akkor pedig nagyon meggondoltan lép, de határozottan. Ritka látvány, ahogy ez az öreg, elbetegesedett politikus és katona ezt a játszmát végigjátssza, képességeihez és lehetőségeihez képest hibátlanul. Előbb azonban lássuk: hogy lép a játszmában erősebbnek tűnő ellenfele, a hajdúk király- vagy fejedelemjelöltje, Homonnai Bálint. Homonnainak most ismét tálcán hozzák a lehetőséget: lépjen Bocskai örökébe Magyarországon — vagy legalább foglalja el Erdélyt a felkelő hajdúkkal. Homonnai azonban ismét gyáva és tehetetlen, mint 1607-ben már annyiszor. November 1.-én Thurzó Györgynek írva sietve határolja el magát a felkeléstől.

130 Rákó126 Uo. 88—9. 127 Szilágyi S.: Báthory Gábor... 21. 128 M7TXIII. 134—5. o. 129 Rácz: A hajdúk... 85—6. 130 TT 1900:425—6. 105