A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Történelem - Trócsányi Zsolt: Rákóczi Zsigmond (Egy dinasztia születése)

A kormányzat oldaláról nézve nem a magyar arisztokrácia hatalmának megtöréséről vagy legalábbis egyes tagjainak tönkretételéről van szó, hanem kíméletlen (de igen rövidlátóan megválasztott) eszközökkel folyó pénzügyi manőverről: zsarolásról vagy az ellenfél teljes kifosztásáról. Politikummá a másik oldalon érik a dolog: a magyar rendek fogják fel annak a támadást. Rákóczi Zsigmond maga sem kerülheti el a perbefogatást. Maga nem siet szekundálni mások megperlésének; mikor 1601. április elején a magyar tanács Illésházy vétkessége kérdésében foglal állást, ő sem az ülésen nincs jelen, sem írásban nem küldi be véleményét (az országbáróknak kb. a fele így jár el).

109 Azt azonban a birodalom kincstári igazgatásának vezetői évtizedes tapasztalatból tudják, hogy Rákóczi mindig tud hitelezni, ha szükség van rá, belőle tehát bizonnyal lehet pénzt kicsikarni. A támadásra részben az ad ürügyet, hogy az osztrogi herceg, feltehetően már bánva Makovica eladását, 1602-ben kétszer is beleköt Rákócziba a szerződés feltételeinek nem teljesítéséért. Rákóczi 1601-ben állítólag nem küldte meg neki a szántói és tállyai szőlőhegyről járó bort, nem adta ki a herceg egy elszökött zborói gyalogját.

110 Janusz herceg erre nemcsak a szabályos peres úton jár el Rákóczival szemben, hanem Rudolfnál is bepanaszolja vevőjét. Még kedvezőbb támadási felületnek tűnik Rákóczin annak egy levele Czerminszky Bálint makovicai várnagyhoz (1601. március 23.), amelyben arról ír, hogy az egri pasa és a janicsár aga 20 000 aranyat ajánl fel neki. Később ugyan kiderült, hogy rabok kiváltásáról volt szó; ez a tevékenység szabályos üzletág volt a végvidéken, s azon kellene csodálkoznunk, hogy a volt végvári főkapitány s nagyvonalú üzletember Rákóczi ebből nem vette volna ki a maga részét. A levél azonban az Udvari Kamara kezére került, s az kapott az alkalmon. Vizsgálat következett. Az ónodi alkapitány, Olajos István pedig hajlandó volt Rákóczi ellen vallani: az gyakran küld Egerbe török rabokat, amit csak a kapitányok hírével volna szabad; egy fogoly bégje is van Ónodon, az török rabot küldözget be Egerbe, onnan pedig pénzt küldenek neki. Az elfogott levél s Olajos vallomása tehát a terhelő bizonyítékok Rákóczi Zsigmond ellen. Hogy helyzete rosszabbodjék, ugyanekkortájt talál alkalmat az Udvari Kamara a másik Rákóczi, Lajos elleni támadásra is. A fiatalabb Rákóczi ugyan nem szerzett akkora jószágokat, mint Zsigmond, de azért már az ő vagyona sem jelentéktelen. Maga pedig harmincas éveinek elején járó, tetterős és képzett katona, aki nem válogat az érvényesülési lehetőségek közt — legfeljebb értékük szerint. 1602 nyarán levélben ajánlja fel egy Lubomirszky nevű dél-lengyelországi arisztokratának: kész 2000 katonával (lovasokkal és gyalogokkal) zsoldjába állni. A levél a Habsburg-hatóságok kezére kerül. Most már kialakulhat a vád képlete: a Rákócziak idegen hatalmakkal cimborálnak, egyik a törökkel, a másik a lengyellel. Az Udvari Kamara felségelőterjesztésében javasolja Rudolfnak: koboztassa el a Rákócziak vagyonát. Ez azonban nem történhet ilyen egyszerűen. Rudolf 1602. október közepetájt Mátyás főhercegnek küldi le a Rákócziak elleni „terhelő bizonyítékokat". Az pedig előbb a Magyar Kamara véleményét kéri. A Magyar Kamara úgy véli (1602. december 4.), hogy Rákóczi Lajost idézés nélkül le lehet tartóztatni, Rákóczi Zsigmond ellen pedig az országgyűlésen kell pert indítani. A főherceg azonban jónak látja a magyar tanács véleményét is kikérni Rákóczi Zsigmond ügyében. Az pedig elég határozottan állást foglal Rákóczi mellett. Az köztiszteletben álló személy — hangoztatják, érthetően, hisz tanácsos-társuk, s a tanács tekintélyén Illésházy perbe fogatásával már amúgy is csorba esett. Olajos István vádját nem tartják elégségesnek, hisz Rákóczi a végvidék bevett gyakorlata szerint járt el. Elégségesnek látják igazolásra felszólítani Rákóczit — addig pedig a végvári kapitányok szolgáltassanak az ügyről biztosabb adatokat. De még a magyar rendek által annyira gyűlölt felső-magyarországi mustramester, Erich Lassota is csak azt írja Rákócziról az Udvari Kamarának (1603. február 21.): az ugyan 1602-ben valóban beküldött egy szpáhit Egerbe, de csak sarca ügyében. Csak azt javasolja: tiltsák el Rákóczit attól, hogy török rabokat tartson.

111 Ejtsük el most Rákóczi Lajos perének Rákóczi Zsigmondéval egy időre összefonódott fonalát. Az idősebb Rákóczi ellen az egri törökkel való érintkezés miatt nem is indul per. 109 Károlyi: 48. U0NRA 738/40. 111 Takáts S.: A magyar múlt tarlójáról... 127—136. 72