A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Történelem - Trócsányi Zsolt: Rákóczi Zsigmond (Egy dinasztia születése)

sabb lehetett. „Gyorssegélyek" ezek, igen nagy áron — de a Habsburg-birodalom 16. századvégi pénzügyi helyzetében a hosszútávú előrelátás nem nagyon volt elképzelhető. Sem a dolog pénzügyi következményeiben, sem a társadalmiakban. Ennek a nagyarányú zálogosításnak ti. megvoltak a társadalmi következményei is. Ezek tették lehetővé azt, hogy az Illésházy- vagy Rákóczi Zsigmond-szerű jelenségek az arisztokráciának a legtetejébe, az országbárók közé emelkedjenek (ill. megtartsák ott helyüket, ha egy-egy Mágochy-gyámságszerű zálogbirtok ki is csúszik a kezükből). S ez az újdonsült nagyarisztokrácia, ha nem szervilis is ugyan, de anyagiakban szolgálatkész, éppen saját pozícióinak erősítése érdekében. Rákóczi Zsigmond egyre-másra adja az újabb kölcsönöket a Szepesi Kamarának vagy Miksa főhercegnek akkor is, amikor ezért nem nyer újabb zálogbirtokot, hanem csak egy meglevő birtoka zálogösszegét emelik. Felemás helyzet: a Habsburg-kormányzat, évtizedek óta tartó „pillanatnyi pénzzavarában" létrehoz egy új arisztokrata-réteget, amely nagyobb perspektívában veszedelmes lehet ránézve, de pillanatnyilag hű és kezelhető. A kérdés az, hogy ez a „pillanat" meddig tart. A Habsburg kincstári igazgatás számára a további zálogosítás, hitelkérés már nem tűnik járható útnak a pénzügyi helyzet enyhítésére. Megkezdődik a támadás a nemesi birtokok ellen. Már az 1598 februárjában—márciusában megtartott országgyűlés törvényt hoz (a XXXIX. tc.-et) arról: a király ne engedje meg a kamaráknak, hogy bárki javait a törvény útján kívül lefoglalják.

106 A jelentkező rendi ellenállás hatására a kormányzat egyelőre más utat keres. 1598 májusában az Udvari Kamara a koronára háramlóit kisebb magyar nemesi birtokok eladását javasolja Rudolfnak. Az helyesli a tervet; a Szepesi Kamara is egyetért vele. A Pozsonyi Kamara viszont jónak látja figyelmeztetni az uralkodót, hogy az országgyűlés tiltakozni fog ez ellen azon az alapon, hogy a defectus révén háramlóit javak a törvény szerint arra érdemeseknek adományozandók el. Rudolf végülis úgy dönt, hogy e javak mixta donatio útján értékesítendők (ez esetben ti. az adományt nyert személy fizet is a birtokért). Mindez azonban kevés, hisz itt csak kisebb birtokokról van szó. 1601 nyarán most már a Pozsonyi Kamara javasolja Mátyás főhercegnek: a zálogbirtokokhoz kell nyúlni. Kalandor elképzelés ez, több vonatkozásban is. A Pozsonyi Kamara ti. úgy gondolja: előbb ki kell váltani a zálogjószágokat jelenlegi birtokosaiktól, s aztán az 1601-i zálogösszeg kétszeresén— négyszeresén kell újra zálogbavetni őket. De hát — hol a pénz a kiváltáshoz? A terv más vonatkozásban mégkevésbé átgondolt. A visszaváltandó zálogbirtokok jegyzékében ti. olyan jószágok szerepelnek, mint Csákvár és Zsitnye (Illésházy zálogbirtokai), Munkács (akkor még Rákóczi által bírt, rövidesen Mágochy Ferenc kezére kerülő jószág), Sárospatak (Dobó Ferencé), Szerencs — a zálogbirtokok szerzésével felemelkedett új arisztokrácia legjelentősebb képviselőit fenyegeti ez a terv.

107 Öngyilkos elképzelés. S méginkább az a módszer, ami aztán alkalmazásra kerül — hisz a visszaváltásra valóban nincs pénz. Ehelyett megkezdődnek a fiscalis perek. Nem feladatunk most, hogy e perek egészéről áttekintést vagy értékelést adjunk. Csak röviden szólunk róluk. Petheő Ferenc ellen egy köznemes állítólagos kiheréltetése miatt folyik per. Nádasdy Tamás ellen a vád vérfertőzés (unokatestvérét, Petheő Zsuzsannát vette feleségül). A két Homonnai közül Bálint nagyobb hatalmaskodás miatt áll per alatt, Nyevicske várának elfoglalásáért; Homonnai György ellen is nota-per folyik.

108 S ott van mindenekfelett Illésházy Istvánnak Károlyi Árpád munkájából jól ismert pere (Makkai László legújabban a per jellegének megítélését tette vitássá). A magyar nagy arisztokrácia prominens képviselői ellen folyik a támadás — igaz, sok alkudozással, egyezkedéssel (az ügyvédi perhúzásokról nem is beszélve). Homonnai Bálint ügyében maga Mátyás főherceg folytat tárgyalásokat a kiegyezésre; a terv szerint Homonnai fizessen nagyobb pénzbírságot, s állítson zsoldosokat. Rudolf Homonnai Györgynek is hajlandó kegyelmet adni, birtokait is visszaadná — Terebes kivételével. Az is ismeretes, hogy a legnagyobb vadat, Illésházyt is hagyják futni (Mátyás főherceg aktív közreműködésével), csak vagyonára teszi rá a kezét a kincstár. 106 MOE IX. 188. 107 Károlyi: 13—14. 108 MOEX. 101—2. 71