A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)
Történelem - Trócsányi Zsolt: Rákóczi Zsigmond (Egy dinasztia születése)
hercegtől, a magyar rendeknek Szabadka, Fülek, Szécsény „ac aliae arces" visszavívásában szerzett érdemeire hivatkoznak, 100 a megnevezett várak közül pedig Füleket a török Rákóczinak adja fel, Szécsény eleste Fülek megvételének folyománya. A kérés tehát Rákóczi megnevezése nélkül is érthető. 1598 őszi megbízatása is ezzel függhet össze. 1599 tavaszára azonban már változik a helyzet. Amikor az országgyűlésen a felsőmagyarországi hadfogadásról van szó, a rendek, ott továbbra sem lévén magyar főkapitány, előbb Forgách Zsigmondra és Thököly Sebestyénre, majd kettejük mellett Serényi Mihályra és Melich Pálra bízzák a hadfogadást. Mátyás főherceg halogatja a határozott választ, s az 1599. XVII. te. végülis úgy szól, hogy Felsőmagyarországon Rákóczi Zsigmond és Forgách Zsigmond fogadja a hadat. 101 Rákóczi ekkor már az udvar emberének számít a rendekkel szemben. Neve nem is szerepel a rendek jelöltjeként a későbbi felsőmagyarországi hadfogadásoknál. Annál népszerűbb etekintetben 1603—1604-ben veje, Homonnai Bálint. Más országos szerepe még kevesebb van — bár ha mégis van, az rangjához illő. Mikor az 1593-i országgyűlés úgy határoz, hogy az adót a Kamara helyett az országgyűlés biztosai hajtsák be, Felsőmagyarországon ő kerül e funkcióba (Dunán innen és túl Illésházy a rendek biztosa, Szlavóniában Istvánffy). 102 1601-ben a helytartó fellebbviteli törvényszékén (ez a hétszemélyes tábla korai formája) szerepel. Az országgyűlés Alsó- és Felsőmagyar országra bizonyos főpapokat s főurakat választ meg erre; a felsőmagyarországi főbíróságba három püspök mellé Dobó Ferenc, Rákóczi és Dersffy Miklós kerül, mindhárman az ország bárói. 103 Főispánságokat egri főkapitányságától való megválása után is visel: előbb (a Mágochygyámság révén) a Torna megyeit, 104 majd (nyilván a Mágochy-birtokoknak gyámfia kezére jutása után) a borsodit; Eger elvesztése óta ti. e tisztség „gazdátlan", s Rákóczinak már tekintélyes birtokai vannak Borsodban. Az új század elején, Makovica megszerzése után, úgy tűnhet, hogy az öregedő felsőmagyarországi nagyúr nyugton ülhet a Mágochy-jószágok átadása után is hatalmas birtokain: királyi tanácsos, főispán, a törökverő katona híre is övezi, anyagi sikerei pedig lenyűgözőek. S mindehhez Rákóczi még higgadt, józan egyéniség is: a nagy sikerek nem szédítik meg — de biztonságérzetét sem veszíti el közöttük. Szinte természetesnek veszi azt, ami az ölébe hullik, vagy amit sikeresen kiverekszik magának; de nem látni nála nyomát az újgazda pöffeszkedésének. Ha várat épít, azt is józan számításból teszi, pazarló híre éppen nincs. S nem ambicionál különösebb politikai szerepet sem; ezt annál is nyugodtabban teheti, mert birtokai Habsburg-Magyarországnak már erősen a keleti szélei felé fekszenek, így megteheti, hogy a királyi tanács ritka üléseire, a távolságra hivatkozva, fel se jár. Mintha egy sikeres élet közelednék a konszolidált utolsó esztendőkhöz. Ehelyett valami egészen más történik. Megkezdődik a fiscalis perek időszaka. Arra már Károlyi Árpád rámutatott, hogy ezek a perek „az üres kincstár érdekében" indultak. 105 A Habsburg-birodalom pénzügyi helyzete már a 15 éves háborút megelőző évtizedekben is igen súlyos. A végvonal fenntartása ismeretesen a többszörösét teszi a magyarországi adó- és kincstári jövedelmeknek; a kincstár vagy maguk a végvári főkapitányok igen gyakran nyúlnak ahhoz a hosszabb távon öngyilkos fegyverhez, hogy elzálogosítják a végvárak fenntartására szolgáló falvakat. Eger esetében még Rákóczi vált vissza ilyeneket a kincstár számára — hogy az összeget aztán Munkács zálogsummájába tudják; Szendrő széttékozolt falvaiból azonban éppen ő szerez, jócskán. Ezek a birtok-elzálogosítások képezik a 16. század utolsó évtizedeiben az elsőszámú rendkívüli jövedelemforrást, amellyel a Habsburg-birodalom növelni próbálja magyarországijövedelmeit. Láttuk az előbbiekben: ez Felsőmagyarországon kb. negyedszázad alatt közel 2 millió Frt-ot „eredményez", persze a birtokok jövedelmeinek elvesztése árán, s visszaváltásuk nagyon távoli reményével. Az Illésházy-birtokok zálogösszegét ismerve, feltehetjük, hogy a Dunán innen és túl, meg Szlavóniában ez az összeg egyenként is jóval maga100 MOE IX. 136—8. 101 Uo. IX. 229., 247., 259., 282—3., 296. 102 Uo. VIII. 31., 103., 131. 103 Uo. IX. 480—1. 104 1591: M Kanc.: LR 4/733., 1597 :NRA 425/34. 105 Károlyi: 1. 70
