A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Muzeológia - Fay Béla: Szabó István – életközelből

A Levéltárban, a barátok segítségével is alakult kutatói módszere, melyet azonban végüí a saját egyéniségében kiépített tudományos ideái foglaltak egységbe. A témák szerint rendezett, a teljes anyagot felölelő cédulákból szinte magától kellett összeállnia a feleletnek a felvetett kérdésre. így született meg — sokszor hajnalig tartó munkában — a folyamatosan megírt, mindenkor kéziratos szöveg, melyben az utolsó napig érlelődött egy-egy jelző, mellékmondat helye és indokoltsága, egészen a gépelés pillanatáig. Irodalmi kalandozásaiból megmaradt színes, kifejező, eleven stílusa az objektív anyagon tömörré érlelődött. Mindvégig figyelte magát, nem veszít-e stílusa erejéből, összetettségéből. Az adatokat mindig aprólékosan mérlegelte, nem engedett meg magának semmi olyan következtetést, ami a leghalványabb elfogultságot, szubjektivitást árulhatná el, és nem felelne meg a józan életismereten, a korszak összetett szemléletén átszűrt tárgyi valóságnak. Ha témái megkívánták, más levéltárakban is sokat dolgozott. Többször járt Pozsonyban. Bécsben két hónapig lakott a Collegium Hungaricumban, de ezenkívül is többször járt Bécsben és dolgozott az ottani levéltárakban. Járt Erdélyben, a különböző levéltárakban. Járt Ugocsa megyében, ahol helyszíni tanulmányokat is végzett készülő könyvéhez. Dolgozott főúri levéltárakban, amikor Eszterházy Móric gróf megbízásából a család történetét kutatta (1935—38) és rekonstruálta a II. Rákóczi Ferencet bujdosásában követő gróf Eszterházy Antal életének fordulatait. Nincs itt helyünk a sokszor teljesen új szempontokat, új eredményeket szolgáltató munkái vázlatos felsorolására sem. Csak egyet a korai nagy eredmények közül. Mályusz Elemér, a harmincas évek nagyon befolyásos és elismert történésze, „Magyarság és Nemzetiség" címen sorozat megindítását kezdeményezte. Ebben Szabó Istvánnak a számára teljesen idegen Ugocsa megye településtörténetének megírását osztották ki. Több mint 600 oldalas könyvben írta meg kutatásai eredményét. Ez volt a sorozat legelső megjelent kötete, 1937-ben, és például szolgált a továbbiakban a településtörténeti kutatómunkára. A munkáért Marczibányi-díjat kapott; ekkor hangzott el a következő kijelentés: „az a csoda, hogy nem merült el a rengeteg adatban." Annyira nem merült el bennük, hogy több magyar nevű családról kimutatta, hogy nem voltak magyar anyanyelvűek. A ranglistán végighaladva, 1939. júliusban kapott levéltárnoki kinevezést. A Budapesti Tudományegyetem Bölcsészeti Kara 1940 májusában „Magyar néptörténet a XIV—

XV. században" tárgykörből magántanárrá habilitálta. A Magyar Tudományos Akadémia 1941. márciusban levelezőtagjává választotta. A levéltárak, könyvtárak mindvégig, — nyugdíjba menetele után is — állandó kutatási területei maradtak. Az utóbbi években néha panaszkodott egyes türelmetlen, fölényes könyvtáros kisasszonyokra. A tanár Az elért tudományos eredmények természetes következményeként 1943. augusztus 7-én egyetemi nyilvános rendkívüli tanári kinevezést kapott a Debreceni Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán a magyar történeti tanszéken, 1944 őszén pedig ugyanoda nyilvános rendes tanári kinevezést a középkori történeti tanszékre. Nehéz és zavaros évek voltak ezek. Az oktatói felkészülés mellett teljes mértékben igénybe vették Szabó István sok próbát kiállott, világos, logikus gondolkodását, mindig éber szervező- és bírálókészségét, emberi jóindulatát. Tanítványainak, kik a félmúlt Magyarországából, folyton változó viszonyok közül jöttek az egyetemre, igyekezett átadni a reális gondolkozást, amely megóvhat a kellemes, de hamis illúzióktól és az ezzel együttjáró csalódásoktól. A nagy politikai fordulat őrajta lényegében nem változtatott. Magas erkölcsi ideálja már kialakult; tudományos célkitűzéseit (történelem alulnézetben?), egy tulajdonképpeni néptörténet megírását (történelem és szociológia) már a harmincas években kimunkálta. Az elmúlt rendszerben is ezek az eszmék voltak munkásságának mozgatói. Most tanítványainál ugyanazt az útkeresést láthatta, amit az első világháború után maga szenvedett végig, és minden tapasztalatával igyekezett ezt megkönnyíteni. Munkaközös446