A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Muzeológia - Fay Béla: Szabó István – életközelből

is megkapta az I. oszt. levéltári segédtiszti kinevezést az Országos Magyar Gyűjteményintézet segédszemélyzetéhez, az Országos Levéltárba. Ez volt az első végleges jellegű állása. Ezzel be is fejeződött Szabó István pályafutásának első debreceni szakasza. A család Szabó István, mint családjában egyetlen férfi, a régi debreceni hagyományoknak megfelelően, attól kezdve, hogy keresete volt, családfenntartó lett. Juliánná nővére hamarosan férjhez ment és ő egyedül maradt Margit húgával a Jókai utcai kis udvari lakásban, melynek bejárata a konyhában volt. Innen jobbra-balra egy-egy kis lakószoba nyílott, amint az a régi időkben a szegényebb cíviseknél szokásos volt. Mitől kezdve ketten maradtak, az első egykét évben többször volt Istvánnak vitája húgával akkor meglehetősen rapszodikus életmódja miatt. Megtárgyaltuk a kérdést és az lett a döntés, hogy mivel ő tartja el a húgát, az a helyesebb, ha ő tesz engedményeket ebben a tekintetben is. István következetesen tartotta is magát ehhez, Margit pedig egy kis háztartás lehetőségét biztosította a számára. Rendszeressé alakult életbeosztásához tartozott látogatása — most már minden második napon — a Bay családnál. Bay Géza rövidesen vidékre ment, állásba. Zoltán Budapesten tanult és példáját adta annak, milyen egy következetesen magasba ívelő tudományos pálya. „Summa cum laude" doktorátus fizikából, matematikából és csillagászatból, utána — éppen az István bölcsészeti doktorátusának beérése idején — kutató munka a berlini tudományegyetemen előbb magyar, majd német ösztöndíjjal, 1930-ban pedig az elméleti fizika professzora a szegedi tudományegyetemen. Bay Erzsike elvégezte a Zeneakadémia zongora szakát. Vele beszélgetett, sétálgatott István, de szerény és bizonytalan állásai egyelőre nem tették lehetővé a házasságot. Miután Margit húga férjhez ment, István pedig megszerezte a bölcsészettudományi doktorátust és a kihirdetési határidő elteltével, 1928. február 11-én, megkötötte a házasságot Erzsikével, teljesen szűk családi körben. Még az általa vezetett szeminárium hallgatói, bölcsészek (sőt bölcsészhallgatónők!) is csak jó néhány nap múlva szereztek róla tudomást. Budán kezdetben a Toldy Ferenc utcában laktak, két kicsiny szobában, de együtt voltak itt az Erzsike zongora^ és István egy évtized alatt gyűjtött tudományos és szépirodalmi könyvei. Szerette ezt á „sondes utcát a Várhegy oldalában. A felköltözésüket követő évben jártam náluk és megjegyeztem, hogy itt egy kisgyermek is elférne. Elfogódott mosoly volt a válasz. 1930. október 5-én megszületett egyetlen gyermekük, Erzsike. A következő évek a tudós kiérlelődésének és az odaadó gyermeknevelésnek az időszaka. Felesége zongoraművészi pályáját megszakította, István tudományos cikkeit, könyveit gépeli. A kislány angol iskolába jár. Amikor később Szabó István debreceni professzor lesz, sokan érdeklődnek utána. 16 éves, amikor megkéri a kezét apjától Jakucs Pál, aki éppen akkor érettségizett. István nagyot nevet a gondolatra. De a lány és a fiú kitartanak, volt már erre példa a családban! A kis Erzsike leérettségizik, Pestre megy az egyetemre, angol—német szakos tanárnak. És alapvizsgája után 1950-ben apja hozzájárul a házassághoz. Szabó István a testvérei életének alakulását is mindig figyelemmel kísérte. Sógoraival, amikor egy városban laktak, havonként egy-egy vasárnapon rendszeresen találkozott; nővére három gyermekének a taníttatását anyagilag is biztosította és segítette az elhelyezkedésüket. A kutató, a tudós A debreceni levéltár után 1928-tól az egész Országos Levéltár állott rendelkezésére. Fáradtságot nem ismerve, szakadatlanul dolgozott. Szigorúan beosztott életvitele volt, mint mindig, amikor erre lehetőséget adtak a körülmények. Pihenői a levéltári kutatók összejövetelei. A nyolc-tíz család, említsük meg közülük Fekete Lajos turkológust és Pleidell Ambrust, a korán elhunyt történészt —, együtt járt az Operába, Nemzeti Színházba, hétvégi vacsorákra, ahol azonban szakmai problémák megbeszélésére is jutott idő. 445