A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Régészet - Sz. Máthé Márta: Újkőkori teleülés Berettyószentmárton-Morotva lelőhelyen

Az apró bütykök, lécdíszek, függőleges és vízszintes átfúrású bütyökfogók és a tagolt, bevagdalt peremek mellett megjelenik a belülről kinyomott, azaz hólyagos dudor is, amely a kutatás eddigi megállapításai szerint a szilmegi csoport jellemzője.

36 Ebben a gödörben való megjelenése mintegy igazolni látszik Kalicz és Makkay megállapítását, mely szerint az esztári csoport durva kerámiája a szilmegi csoport jegyeit viseli.

37 Mindenesetre lelőhelyünkön ez a hólyagos dudor az egyetlen olyan jellegzetesség, amely egyértelműen a szilmegi csoport sajátja. Felmerülhet még, hogy az L alakban felrakott plasztikus lécdísz — amely az előző gödrök anyagában is megvan — szintén ide tartozik, de véleményünk szerint ez sokkal általánosabban elterjedt az AVK kései csoportjai között, mintsem egyetlen csoportra jellemző sajátosság volna. A három gödörben a kerámián kívül minimális mennyiségű egyéb lelet volt. Ez főként azzal magyarázható, hogy hulladékgödrökkel állunk szemben, amelyekbe természetszerűen nem kerültek be használható tárgyak, csak a törött, kopott, sérült töredékek. Ez mondható el a csontleletekről is. Az a—b gödörben mindössze egy, csöves csontból hasított, hegyesre csiszolt végű lapos eszköz, míg а с gödörből két, legömbölyített végű, bordából csiszolt töredékes eszköz került ki. A csonteszközök, szerszámok általában nehezen köthetők kultúrákhoz, csoportokhoz, sokszor még korszakokhoz sem. Mivel a vonaldíszes körből ismert néhány párhuzam ezekre a darabokra,

38 megkockáztatjuk azt a feltevést, hogy ezek a típusok a legarchaikusabb formákban gyökereznek. Fentieken kívül még két csonteszköz ismert a lelőhelyről, az egyik az 1. sír egyik mellékletét képező, csöves csontból hasított hegyes átfúrt fejű tű (vagy ár), s ugyanennek a sírnak a földjéből került elő — kevés a valószínűsége annak, hogy sírmelléklet volt — egy bordából készült négyszögű szerszám töredéke, melynek három oldala finom élűre csiszolt. A kőeszközökkel, használat nyomait mutató kődarabokkal hasonlóképpen állunk, mint a csonteszközökkel. Feltűnő módon egyetlen pattintott kőeszköz sem került elő a telepen. A csiszolt darabok között is egyetlen, gyakorlatilag használaton kívülre került félbetört, átfúrt, kaptafa alakú kőbalta van. (c gödör). Ugyanebből a gödörből előkerült még egy amorf, nagy darab csiszolókő, a b gödörből pedig két kis darab, teknőszerűen homorú csiszolókő töredéke származik. А с gödör leletanyagában szerepel egy orsókarika. Nem ritkaság a középső neolitikus csoportok leletei között az edényoldalból kinagyolt, átfúrt orsókarika, amely rendeltetését tekintve — már ami a mi darabunkat illeti — bizonytalan. Mégpedig azért, mert a közepén levő igen kicsi lyukba illő orsó a használatban nem válik be — hacsak egy vastagabb pálcát nem hegyeztek kellő vékonyságúra. Az sem zárható ki, hogy az átfúrt agyagkorongot nyakban felfűzve viselték. A temetkezések kérdése. Az előkerült temetkezéseket akár az esztári csoport, akár a vonaldíszes kultúra hagyatékának tekintjük, mindenképpen jelentőséggel bírnak a középső neolitikum meglehetősen kevés számban ismert sírjai között. Különösen a mellékletes sír kevés. A mi esetünkben az 1. sír edénymelléklete jelent némi kronológiai támpontot. Ez a csonkakúpos, díszítetlen durva csésze eddig nem fordult elő az esztári csoport sírjaiban — Zsáka-Vizesi tanyán csak agyaggyöngy melléklet került elő, Nagykálló-Strandon spondylus amulett és két kis festett csupor, a csoport harmadik, temetkezést is tartalmazó lelőhelyén, Konyáron pedig melléklet nélküliek voltak a sírok.

39 A kései vonaldíszes ill. tiszadobi csoport területileg legközelebb eső temetkezesei — Tiszavasvári—Paptelekhát és Keresztfal, valamint Újtikos—Kisfaludi erdő és Kuhn tanya lelőhelyeken előkerült sírok edényei sem hasonlítanak a mi edényünkhöz,

40 azonban mégis, típusát tekintve inkább ehhez a körhöz tartozónak érezzük és a leletegyüttes régebbi, archaikusabb korszakába soroljuk. Néhány megjegyzés a kerámia díszítésmódjához, festéstechnikájához. A finomkerámia díszítés szerint festett és karcolással kombinált festett csoportokra oszlik. Előfordulnak még 36 Ida Bognár—Kutzián: Das Neolithikum in Ungarn. Archaeologica Austriaca 40. 1966. 249—280. Kalicz—Makkay 1977. 49—50. 37 Kalicz—Makkay 1977. 56. 38 Kalicz—Makkay 1977. 80. t. 7. és 120. t 3a—3b. stb. 39 Kalicz—Makkay 1977. 74—78. 40 Kalicz—Makkay 1977. 65. t. 5., 8. 42