A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Régészet - Sz. Máthé Márta: Újkőkori teleülés Berettyószentmárton-Morotva lelőhelyen

csupán karcolással díszített töredékek is, azonban éppen töredék jellegüknél fogva nem vehetők bizonyosra, hogy valóban csak karcolással voltak-e díszítve. Az a—b gödörkomplexumban mindkét díszítésfajta előfordul, míg а с gödörben csak a festett. А с gödör leletegyüttese teljes komplexitásában az esztári csoport hagyatéka. Az a—b gödröké nem ennyire egyértelmű. Előfordul itt is, kisebb mennyiségben ugyan, de jelentős súllyal az esztári típusú festett anyag, azonban a domináns szerepet az alföldi vonaldíszes kerámia kultúrája fiatalabb korszakára jellemző, karcolt motívumkinccsel jelentkező kerámia játssza. Ez a karcolt dísz az esetek nagy többségében festett motívumokkal kombinált. Az esztári és az AVK festés között meglehetősen kis különbség van. Mindkettő jó minőségű, jól iszapolt agyagból készült és finomra polírozott alapra festett. Az AVK motívum mindig festetlen alapra készül, natúr vagy világosbarna színűre — az agyag minőségétől vagy az égetés hőfokától függően — kenték a fekete motívumokat, amelyek azonban a megmaradt töredékeken nem minden esetben fekete, néha sötétbarnának látszik. Ez sok mindennel magyarázható, leginkább azzal, hogy a föld vegyi összetétele és víztartalma milyen erős hatású volt a belekerült •cserepekre. A motívumok nagy része visszavezethető a klasszikus AVK motívumokra — mind a karcolt, mind a festett változat — bár néhány önálló minta is előfordul. A finomkerámia másik csoportjára jellemző festésmód egy alapvető dologban különbözik az eddig leírt festésmódtól, mégpedig abban, hogy itt nem az eredeti alapra kerültek a fekete minták, hanem festés előtt bíborszínű bevonattal látták el az alapfelületet. A teljes díszítés elkészültekor égették ki az egészet. A vörös bevonat — slip — azonban nem egyforma állapotban kerül ki a földből, a vörös és a barna különféle árnyalatai megtalálhatók közte. Ez magyarázható volna a bevonat különböző összetételével és a színezőanyag minőségével vagy fordítva. Azonban előkerült а с gödörben egy olyan edény, melynek egy-egy darabja a törés mentén összeillesztve eltérő színű volt, vörös és barna. Ugyanez a jelenség megfigyelhető a fekete festés esetében is, ugyanazon a darabon más-másként maradt meg a feketével festett motívum. Minden bizonnyal a talaj összetételének tulajdoníthatjuk ezt a jelenséget. А с gödörben előkerült kerámia motívumkincsének egy része kétségkívül a bükki kultúra virágkorának jellemző mintáit követi (Bükk II.). Pl. ilyen a nyelv alakú széles sáv, U alakban vonalköteggel körítve stb. A sűrűn, egyenes vagy hullámos vonalakból alkotott vonalköteg az egyik leggyakoribb felületborító minta, ritkábban előfordul a rácsos és a halszálkaszerűen felfestett sávos díszítés is. A vörös szín nemcsak alapbevonatként használatos, ritkán előfordul a natúr alap vörös csíkosra festése is, de csak az edények belsejében. Hasonlóképpen vörös bevonatosak a vékonyfalú tálak is. Sokszor kívül-belül alkalmazzák a festést, de akkor kívül sávosan, belül összefüggő vörös bevonat gyanánt. Gyakori a perem belülről vörösre való festése is. A durva cserepeken előfordul bevonat nélkül a fekete vastag vonalas festés is. A festett cserepek vizsgálatakor felmerül a festékanyag eredetének, beszerzésének kérdése is. A fentiekből kiderül, hogy kétféle színezőanyaggal van dolgunk, egyik a vörös okker ill. vasoxidtartalmú agyag, mely a bronzkor elejéig — később a korai vaskorban újra felbukkan szórványosan — igen kedvelt és gyakori festőanyag. Előfordulása a vaslelőhelyekhez kötött, ilyen található a bükki kultúra által megült területen is és a közeli Bihar-hegységben. Területünkre elvileg mindkét vidékről származhatnak, bár az utóbbi tűnik valószínűbbnek, mert az Ér-Berettyó völgyében nemcsak a festékanyag cserélődött ki. Mindenesetre a román kutatás a tőlünk keletre eső területeken is kimutatott vörössel festett korai anyagot — Ciurnesti kultúra.

41 Bonyolultabbnak tűnik a fekete festék beszerzésének, ill. előállításának módja. Nem először merül fel ez a kérdés, ugyanis a fekete festék a neolitikum középső és kései szakaszának egyik leggyakrabban alkalmazott színezéke, de előfordul már a korábbi periódusokban is. A középső neolitikum AVK-hoz kapcsolódó minden csoportjában ismert, de a kései, herpályi csoportot leszámítva, ahol szintén a leggyakrabban használták, előfordul a főleg karcolt díszítést alkalmazó tiszai kultúra edényművességében is. 41 E. Cornea: Über das Neolithikum in Westrumänien. Acta Ant. et Arch. 14/1971. 31—44.; E. Comsa

—Z. Nánási: Date privitoare la ceramica pietatä din epoca neoliticä din Crisana. SCIV. 1.(23)1972.3—18. stb. 43