A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Irodalomtörténet - Tóth Endre: Két év Oláh Gábor életéből (1909. július–1911. június)

Egyszerű lelkekből, kétkezi dolgozókból álló családjától is messzire távolodott. Leírja, hogy amikor megszületett szüleinek a 25. unokája, Julcsa testvérének a kislánya, a keresztelőre összegyűlt a szomszédos lakásban az egész család, és sokáig együtt szórakoztak, dalolgattak. Még a „vén oroszlán", Oláh Mihály is előbújt Vén kerti barlangjából. Csak ő nem ment be, s a falon keresztül hallgatta a család vidám mulatozását. „Egy fal állt csak közöttünk — jegyezte fel. —• Meg egy világ. Hová estem én ezektől a naivan boldog, boldogan egyszerű emberektől? — adta föl magának keserűen és szemrehányóan a nagy kérdést. 1910. december 17-én Oláh Gábort a Petőfi Társaság örökös tagjának választják meg, a Petőfi képzelete c. tanulmánya miatt. Már az előző évben is a jelöltek között szerepelt, de akkor csak 12 szavazatot kapott. A megválasztásról december 20-án értesítik s meghívták a legközelebbi, január 6-i ünnepi ülésre. Ő azonban nem ment, betegségére hivatkozva kimentette magát.

31 1910 szilveszterét a Debrecenbe látogató régi barátaival, Bodor Aladárral és Madai Gyulával töltötte együtt. Átbeszélgették az éjszakát. Madairól kiábrándultan állapította meg, hogy nyoma sincs benne a régi, fiatalos lelkesedésnek és lendületnek, „olyan régies felfogású ember lett belőle," akiből tankerületi főigazgató lesz valaha. (Oláh jóslása beteljesedett: Madaiból később Bethlen-párti képviselő, szőlőbirtokos, majd tankerületi főigazgató lett). Fiatalkori emlékeit idézgették, amelyektől Oláh elkomorult, a másik kettő földerült. De a verseiket már nem olvasták föl egymásnak, mint azelőtt — állapította meg Oláh, ezen mérve le barátságuk elhidegülését. * * * 1911 első hónapjait is betegségeivel bajlódva töltötte el. Továbbra is a megőrülés a fixa ideája. A tudathasadás jeleit konstatálta magában, a kettős én, a Doppelgänger réme fenyegette. Betegsége okát valami régebbi, öröklött vérbajban sejti, de orvoshoz nem mert menni. Ilyen állapotban érte el a harmincadik évét. Márciusban végrendelkezik naplójában. Bokrétabeli társaira bízta emlékének ápolását, verseinek összegyűjtését és kiadását. Az esetleges jövedelmet István bátyjára és Julcsa nénjére testálta, akik az utóbbi időben mégis törődtek vele. Betegségét azonban fölnagyítja, eltúlozza. Hipochonderré válik. Azt írja pl., hogy idegbaja javul, viszont a tüdeje romlik. Később korrigálja észleletét: „Megtudtam: a tüdőm jó. Ez csak beteges rögeszme." Orvosa, dr. Bruckner szerint elsősorban ideges túlterheltsége van. Oláh, amikor értesült Ady betegségéről, ezt fűzte hozzá: „Együtt lennénk a paradicsomban ?" Szeretne kibékülni rabiátus apjával, s kiköltözni a Vén kerti kis pajtába. „Debrecen megölt engem — írja. — Az volt a baj, hogy dacból benne maradtam. Na, bosszút is állt rajtam rettenetesen." Később azt jegyezte föl: csak azért nem lesz öngyilkos, hogy megfigyelhesse betegsége lefolyását. „Na, meg azért, mert gyáva vagyok" — tette hozzá beismerően.

32 Nem kell azonban azt hinnünk, hogy betegsége alatt tétlenkedett. írói munkásságát, ha talán enyhébb iramban is, megszakítás nélkül folytatta. Hatvány Lajos megbízásából kiadta a Nyugatban Csokonai kollégiumi búcsúbeszédét, mely elé szenvedélyes hangú, új kutatásokon alapuló bevezetőt írt, tisztázva Csokonai kicsapatásának históriáját.

33 Hatvány és Oláh levélváltásából kiderül, hogy a költő több más munkája kiadását is szorgalmazta Hatványnál, aki azonban csak a Keletiek Nyugaton új kiadását vállalta volna a Nyugat Könyvtár sorozatában. Sőt azt is közölte, hogy mihelyt Oláh benyújtja a kéziratot, azonnal küldeti a honoráriumot.

34 Hogy a mű mégsem jelent meg a Nyugatéknál, arra nézve csak az a feltevésünk, hogy a Hegedűs és Sándor cég nem volt hajlandó lemondani az előzőleg megvásárolt kiadási jogról, sőt a munkát 1918-ban harmadik kiadásban újra megjelentette. 31 Kéki Lajos levele Oláh Gáborhoz, 1910. dec. 17., és Kéry Gyula titkár levele 1910. dec. 20. Dér Múzeum. írod. Gyűjt. O. G. levelei. 32 OG Napló II. 1910. jan.—május 33 Oláh Gábor: Csokonait kicsapják. Uo. Csokonai búcsúbeszéde a kollégiumi ifjúságtól. Nyugat 1911.1.360—365. 34 Oláh leveleit közli a Levelek Hatvány Lajoshoz с kiadvány. Szépirodalmi, 1967. 105. — Hatvány levelei: Déri Múzeum. írod. Gyűjt. Oláh G. levelei. 394