A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Irodalomtörténet - Tóth Endre: Két év Oláh Gábor életéből (1909. július–1911. június)

1911 tavaszán Oláh ismét új verseskötettel ostromolja a sikert és a hírnevet. Még ebben volt némi öröme —• írta. A Viola elbukott című verseskönyve, mely a címadó terjedelmes költeményen kívül mintegy húsz kisebb lírai verset s a végén egy jóízű, komikus-szatirikus elbeszélő költeményt tartalmazott, az Arany modorában, népies debreceni nyelven írt A kortesmalac-oX. A kötetről Tóth Árpád írt ismertetést a Nyugatban. Legértékesebbnek a címadó költői elbeszélést tartja, mely egy fiatal lány bukásáról és öngyilkosságáról szól. Gazdagon részletezett, színes képek keretébe illeszti légies hősnőjét. Viola lelki rajzát finom mozzanatokkal ábrázolja. A kötet kisebb lírai verseit gyengébbeknek, hanyag verselésűeknek, szétfolyó szerkezetűeknek ítéh. „Olyan témák, mint pl. a magyar közöny, már nagyon unalmasak" — marasztalja el Oláht. E darabok közül csak a „Látogatást" emelte ki. Dicséri ellenben A kortesmalacot, melyről Arany Fülemüléje jut az eszébe, „de jó lélekkel vallom: olyik részben az Oláh verse a sikerültebb... Csak Móricz Zsigmond verses állatmeséi hasonlítanak hozzá."

35 Oláh elküldi az új könyvét régi patrónusának, Rákosinak is. Rákosi, amikor megköszönte a könyvet, egyúttal konstatálja a kettejük viszonyában beállott elhidegülést. A költő dedikációjából „kihangzik az a bizalmatlanság és bizalomveszteség, melyet nekem jobban megmagyaráz megrongált egészségi állapota, mint saját lelkiismeretem" —• hárította el magától a felelősséget kapcsolatuk meglazulása miatt. Oláh újabb verseiről az a véleménye, hogy „azokban is sűrűn találkozik a költő dúlt idegeivel."

36 Idegállapota rohamos leromlásához nagy mértékben hozzájárult az ún. „Krisztiáni ügy". Oláh ugyanis — szüleivel való összekülönbözése után — elköltözött a Kar utcai családi hajlékból. Előbb Ferenczy Gyulánál, könyvtárbeli igazgatójánál lakott albérletben, majd mikor vele szintén összeveszett, innen is tovább költözött egy Krisztiáni nevű rajztanár özvegyéhez, akinek egy eladó sorban levő lánya is volt. A szűkszavú utalásokból csak annyit lehet kihámozni, hogy Oláh, a „szobaúr" beszélgetni, incselkedni kezdett a mindenáron férjhez menendő lánnyal, mire az anyja arra akarta rábírni, hogy vegye is feleségül. Oláh erre nem volt hajlandó, s emiatt az asszony piaci kofákhoz illő jelenetet rendezett, s Oláht és családját úton-útfélen rágalmazta-becsmérelte. Naplóban a költő azt jegyezte fel, hogy „a Krisztiániékkal való förtelmes ügyem talán a legmélyebb megrázkódtatása volt életemnek. Legalább attól kezdve nagyot változtam. Embergyűlölő lettem."

37 Debreceni orvosai közlik vele, hogy gyógyítani nem tudják, csak altatják. Pestre küldik vizsgálatra Jendrassik professzorhoz, aki hosszas pihenést, a munkából való teljes kikapcsolódást javasolt. Elküldte Stósz fürdőhelyre. A költő édesanyja kíséretében el is utazott, de a kihalt helységtől úgy elborzadt, hogy másnap otthagyta. Ekkor Feketehegy üdülőhelyre utazott, megint édesanyjával. Hiába ígért azonban gondos kezelést az ottani orvos, Oláh ott is csak egy hétig bírta ki. Újabb rögeszméje támadt: azt képzelte, hogy minden lépését detektívek figyelik, állandóan kísérik.

38 Régi barátaival is ritkul a levelezése, lazul a kapcsolata, alig-alig találkozik velük. Gyökössy Endréhez küldött levelében szintén betegségéről, szűkös anyagi helyzetéről panaszkodik. Ha kollégiumi állásából is kiteszik, nem tudja, mi lesz vele. Idegei annyira rosszak, hogy képtelen komolyabb szellemi munka végzésére. Gratulál barátjának kislánya születéséhez. „Irigyen — teszi hozzá —, mert nekem mindebből nem jutott, s nem is jut... Senkim sincs, akivel szót válthatnék. A Bokréta milyen messze esett tőlem."

39 35 Nyugat 1911. I. 987—988. 36 Rákosi Jenő levele Oláh G.-hoz. 1911. márc. 15. Déri M. OG. lev. 37 OG Napló II. 1911. május 38 OG Napló II. 1911. május—június 39 Oláh levele Gyökössy Endréhez. Déri Múz. írod. Gyűjt. OG. levelei. 395