A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Művészettörténet - Szabó Sándor Géza: Boromisza Tibor és a Hortobágy – Adatok Debrecen XX.századi művészettörténetéhez

s különösen dicséri pásztorportréit, Elek Arthur az Újságban azt, hogy elődeinél behatóbban nézett körül a Hortobágyon, és a levegőégnek oly fantasztikus színjátékát látta meg, amit még előtte senki... Megragadó alkotások... „A Nemzeti Újság véleménye az, hogy „Boromisza mindenképpen az egyénit fogja meg, de oly lüktető elevenséggel, markáns erővel, oly lélekábrázoló képességgel, hogy csak úgy recseg a ráma az indulatok feszítő erejétől. Svungos vonalak, dobpergésszerű ritmusok, lobogó színek...", a Budapesti Hírlapé: „Néprajzi tanulmány szempontból is érdekesek e képek, de túl az etnográfián és az antropológián egy poéta lélek őszinte, mély fajszeretete s a Hortobágy szabad, friss magyar levegője árad Boromisza vásznaiból..." Boros Mihály az Esti Kurír kritikusa így fogalmaz: „Tájai a fény és derű játékai, szín, ragyogás pompáját tükrözteti vissza, noha egy pillanatra ssm szakítja meg a kapcsolatot a forma és színkultúrával. Portréi dacos erővel, komoly stúdiummal megalkotott típusok, bensőséges, áhítatos alkotások... Boromisza művészetében teljesen feloldódnak azok az impressziók melyek a művész lelkét három éven át magyar levegővel itatták át..." A siker, az eredményesség betetőzéseképp a Filmhíradó fölveszi képeit — az újév hetében az összes mozik játsszák — a rádió felolvasásra szólítja fel, a Magyarság képes mellékletet szentel szilajpásztor-kollekciójának, a Bartha Miklós Társaság a képzőművészeti osztály vezetőjének hívja, az Előőrs pedig munkatársként szerződteti. Sőregihez írott levelében így összegez a művész: „A döntő mérkőzés után, ha szétnézek a csatatéren, teljesen a diadalmas ügy büszkeségével nézhetek szét... teljes fronton beérkezett az a programmunk kiteljesedése, amit magyar és modern piktúrának jeleztünk. Egyelőre az én anyagomban."

48 A befejező év ezzel a lelkesedéssel indul. Boromisza — Irma asszony kíséretében a kihajtástól a szétverésig, az első hóig óhajt kintmaradni. Részint, hogy kezdett munkáit befejezze, hogy újabb feljegyzéseket tegyen — csatoljon hozzájuk, de főleg azért: Hortobágyról szóló cikksorozata végére, melyből könyvet kíván összeállítani, pontot tegyen. Mindenesetre figyelemre méltó dolog, hogy ekkor már így ír: az új magyar művészet számára Debrecen — amint azt meg is érdemli filiálé marad. Jelzi egyúttal, hogy ő — mint a hortobágyi kolónia vezető mestere, mint a tiszántúli tanulmányút vezetője több helyre is meghívást kapott az országban — hasonló akciók elindítására. Többek között a Bakonyba két helyre is, Borsodba, a Tiszahátra, a Balatonhoz, Sümegre s még sok más helyre. írja azt is, hogy már nem egyedül, sokadmagával jár; több művészt nyert meg ügyének, illetve többek csatlakoztak önként hozzá.

49 Az utolsó nagyobbszabású vállalkozása 1930 augusztusában van: egy tizennégy napos utazást tesz — állandóan nyeregben — azzal a céllal, hogy együléses felvételeket vegyen fel a tájjellegzetességekről. Ugyanúgy, amint korábban a pásztorfejekkel, az antropológiai tanulmányokkal tette. Az így született alkotások zöme akvarell, grafika — pillanatnyi benyomásokat őrző, de már három év tapasztalatára is reagens — s néhány olajat is találhatni. A Hortobágyot október végén hagyja oda.

50 Budapestre megy, ahol idősb barátja Rudnay kérésére egy sümegi festőkolónia megszervezésének gondolatával, terveivel foglalkozik. Tető alá hozza radikális művészetpolitikára vonatkozó elképzeléseit, nyilvánosság elé bocsátva azokat — összeállítja hortobágyi jegyzeteit és a képanyagot, foglalkozik a Sőregi-cikkek illusztrált kiadásának gondolatával, végül a következő évben a Duna mentén, két év múlva pedig a Balatonnál üti fel sátorfáját.

51 Debrecenben utoljára már egy országos kitekintésű társaság keretében, a Magyar Képírók Társaságának vezéreként mutatkozik be. Az első kezdemények múltán, évtizedre.

52 38 Söregi a következőket írja (I. 38.): „Medgyessy Ferenc szobrász szokása szerint a karácsonyi 48 Boromisza levele Sőregihez, 1929. december 19.; 1930. február 15. 49 Boromisza levele Sőregihez 1930. február 15. Az előjegyzési naptár szerint Boromisza 1930-ban április 23 — december l-ig tartózkodik a pusztán. 50 Boromisza levele Sőregihez 1930. augusztus 26. Utolsó képvásárlási lehetőségről Id.: Sőregi levele Boromiszához 1933. február 7. FMA. 51 Boromisza levele Sőregihez 1931. február 3. 52 A Magyar Képírók csoportkiállítása 1933. januárjában a Nemzeti Szalonban nyilík meg. 1939. májusában Debrecenben, a Magyar Élet Piac utca 26. sz. helyiségében mutatkoznak be. 366