A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Művészettörténet - Sz. Kürti Katalin: Vadász Endre (1901–1944) kisgrafikái

látogató, országos jelentőségű alkotókkal: Glatz Oszkárral, Vaszary Jánossal, Kmetty Jánossal, akik lakásán is megfordultak.

20 Valószínűleg felesége és a Tamás Galéria ösztönzésére döntött úgy 1936-ban, hogy Budapestre költözik. A Tamás Galériával üzleti kapcsolatban állt: színezett rézkarcú karácsonyi lapokat készített, majd 1937-ben, — Tamás galériabeli kiállításával egyidőben — kiadásra került „Budapest" albuma.

21 1933—34-es hágai, amszterdami kiállításain ismerhette meg grafikáit Wim van der Kuylen, egy gazdag holland üzletember, akit annyira elragadtak Vadász művei, hogy eljött Debrecenbe.

22 Ettől kezdve elszakíthatatlan barát lett Vadász Endre és Gyöngyi, Wim és Ans Kuylen. A nyarakat közös utazással töltötték, Kuylenék kocsiján bejárták hazánkat, Dalmáciát, Olasz- és Franciaországot, Németországot és Hollandiát.

23 A gondtalan éveket súlyos, félelemmel teljes időszak követte. A kezdődő, majd egyre fokozódó zsidóüldözés egyre félénkebbé tette Vadászt és feleségét is, aki pedig határozottabb és jó gyakorlati érzékű volt. Férjét hihetetlen gyöngédséggel vette körül, biztosította a munkájához szükséges feltételeket, építette kapcsolatait.

24 Amilyen biztonsággal állt Vadász mellett házasságuk tizenhat éve alatt, olyan egyértelműen követte a halálba is. Amikor 1943-ban Szajolba, munkatáborba vitték Vadász Endrét, már megegyeztek: ha valamelyikőjük nem bírná a tábort, a gettót, a másik is követi. A vég 1944 júniusában következett be: ekkor Vadász már Gödöllőn volt, Gyöngyinek gettóba kellett volna mennie. Egymásnak üzenve, egymástól távol lettek öngyilkosok mindketten 1944. június elején.

25 Vadász Endre életmüvének korszakolása. Jellegzetes témái 1922—27 közti, korai szakaszára a rézmetszés és rézkarcolás szinte kizárólagos művelése jellemző. A fény-árnyék ellentét, a megvilágítás kérdése izgatta, lapjain festői folthatásokra, misztikusságra törekedett. („Fagylaltos," „Borozók", „Háry János"). Olasztárgyú műveit („Savonarola cellája", „Kolostor") még 1929 körül is ebben a modorban készítette, de itthoni tájélményből fakadó figurális tájképein már 1927-ben átváltott a második korszakot jellemző vonalasságra. Kevés, e korból ismert olajképén ugyancsak nagy kontrasztokra törekedett: sötét, mélybarna háttérből bontotta ki alakjait („Fehérgalléros önarckép," „Templombelső"). 1927-es tápéi ihletésű rézkarcain finom, hajszálvékony vonalakkal írja körül palántázó, hajladozó, szántó-vető alakjait, a táji részleteket. Egyre inkább érvényesíti a modern rézkarcolás jellegzetességét: a japánoktól átvett tiszta kontúrrajzolást, a kalligráfia hatását. Bár mellőzte a folthatást, képes volt a tónusok érzékeltetésére. 20 1929-ben cikkel köszönti a KUT debreceni kiállítását: A Képzőművészek Új Társasága három világhírű tagjának reprezentatív kiállítása a Kereskedő Társulat dísztermében—DFU. 1929. november 10. p. E kiállítók közt volt Kmetty János is, aki ekkor ajándékozta meg Vadászt dedikált rézmetszett! önarcképével. Vadász Kmettynek ajándékozott műveit Kmetty Jánosné a pécsi Janus Pannonius Múzeumnak adta át 1970-ben. 21 1937 decemberében Pekáry Istvánnal, Gorka Gézával közös kiállítást rendezett a Tamás Galériában. „Budapest" albuma kilenc rézkarcú lapból áll, de ezen az albumon kívül is készített képeslapokat Budapestről. 22 A Magyar Rézkarcoló Művészek Egyesülete már említett csoportkiállításain vett részt. 1937-ben Amszterdamban, az ÁKOS kiállítóhelyen rendezett önálló kiállítást—közli a „Kisgrafika". 23 Az utak emlékét színes temperaképek, kolorált rézkarcok, fakarc stílusú metszetek, fényképalbumok (Vadász Endre felvételei), valamint egy húsz darabos vidám akvarell sorozat őrzi. Jórésze Vadász Ede tulajdonában van (Bp.) 24 Alakját Tóth Ervin idézi fel a „Kisgrafika" 1974/3. sz. 9—11. p. 25 Vadász Endre társai tudták, hogy mérget hord magánál. Mégis hihetetlen volt, amikor egy reggel az ébresztőnél nem találták. Átkutatták az egész házat és „az udvar hátsó részén levő kis kukoricásban fedezték fel a már erősen hörgő művészt. Mellette feküdt a már felborult termoszüveg, melynek alján ott látszott a méreg" — mondta el 1946-ban Gergely Vilmos, a szemtanú (idézi Szegi Pálné a „Művészet" 1961. 3. sz. 12—14. p.) Beszállították kórházba, de már nem menthették meg. Gyöngyi 4-én ment volna a gettóba, értesülvén férje haláláról, sebtében írta egy postai lapra: „Együtt temessetek el". Vadász sírja a központi izraelita temetőben áll: 5. с szakasz, 2. sor 18-as sír. 21 Évk önvv— 1978 321